Zebegényben jártunk

A kirándulás a PPKE Művészettörténet tanszékének szervezésében valósult meg, a csapatot hallgatók és Pázmányos Építészettörténészek Klubjának tagjai alkották, vezetőnk Rozsnyai József tanár úr volt. Egy borongós őszi napon vonatra szálltunk, úti célunk pedig a Dunakanyar egyik legszebb faluja, Zebegény volt. Előttünk már sokan megtették ezt a közel 60 kilométeres utat: a századfordulón elsősorban pesti értelmiségiek, művészek, kormánytisztviselők előszeretettel választották Zebegényt nyári pihenésük helyéül. Bár október nem éppen tartozik a turistaszezonba, megérkezve a faluba nem is tudunk csodálkozni azon, hogy a jó levegő, a falu fekvése, a helyiek vendégszeretete és a kiszakadás a nagyvárosi létből egyre több üdülőt vonzott a községbe. A nyaralók számának emelkedésével a társasági élet is fellendült, a falusi egyszerűség pedig egyre inkább háttérbe szorult: kezdetben a hölgyek és urak a parasztházak tisztaszobáiban szálltak meg, később feltűntek az új, a korban modernnek számító stílusban épült villák is.

Megérkezésünkkor már vártak minket a katolikus templomban, így ez volt első állomásunk. A Havas Boldogasszony templom Kós Károly és Jánkszky Béla tervei szerint épült fel 1906 és 1910 között. A belső térben szintén kiváló művészek dolgoztak együtt: a hajó kifestését Körösfői Kriesch Aladár tanítványai végezték, míg a mester maga a Szentháromság ábrázolásán dolgozott. A tervek kivitelezése során szembetűnően csak egy ponton mutatkozik meg az azoktól való eltérés: a főhomlokzatra tervezett bekarcolt díszítés nem valósult meg, ezt a templom legutóbbi, néhány éve lezajlott külső felújításakor készítették el.

A templom megtekintése után Szőnyi István villáját kerestük fel, mely mai formáját állítólag Kós Károly tervei révén nyerte el. A hangulatos emlékházban Szőnyi festményei mellett korabeli bútorok – köztük különlegesességek - kaptak helyet. Külön élményt jelentett a ’60-as évekbeli – berendezett - műterem, ahol a festő munkaeszközeit és könyveit is megszemlélhettük.

Ezután betértünk melegedni és ebédelni az egyik helyi étterembe. Délután újult erővel folytattuk a sétát, elsőként a Sziklaszentélyt néztük meg, majd felértünk a dombra, a Maróti Géza tervezte országzászlóhoz és hősi emlékműhöz (2000-től trianoni emlékhely), mely egészen a közelmúltig kilátóként „funkcionált”, de mára visszanyerte méltó formáját. Sétánkat a kis utcák felfedezésével folytattuk, utoljára Maróti Géza saját tervezésű villáját (épült 1912-1914) néztük meg, majd a Duna-parton visszasétáltunk a vasútállomásra.

Kós Károly, Maróti Géza és Szőnyi István nyomain járva úgy érzem, valamennyien gyarapítottuk tudásunkat és egy jó hangulatú napot töltöttünk el együtt. Mindenkit bíztatok, hogy keresse fel – újra – Zebegényt!

A vezetésért köszönet Rozsnyai József tanár úrnak!

A beszámolót írta: Hegedüs Márta Flóra
Képek: a szerző és Rozsnyai József