2019. december 4.

Bécsi kirándulásunk

November utolsó napján klubunk néhány tagja útra kelt, hogy megtekintse a bécsi Albertinában a Dürer kiállítást, illetve az osztrák fővárosban építészettörténeti sétát tegyen.


Fél 11 körül érkeztünk meg a Hauptbahnhofra. Hideg idő fogadott minket, de gyalog indultunk el a Schwarzenbergplatz irányába, keresztül a Belvedere melletti palotanegyeden. Bécs IV. kerületének, Wiedennek ez a része a XIX. század második felének bécsi pénzarisztokráciája köreiben népszerű lakóhelynek bizonyult. Számos neoreneszánsz és neobarokk palotát emeltettek itt, melyek napjainkban nagykövetségi, illetve iroda- és társasházi funkciókat töltenek be.  Az Argentinierstraßén indultunk el, ahol elsőként megtekintettük az Árpád-házi Szent Erzsébet templom 1859 és 1868 között épült neobarokk épületét, Hermann von Bergmann munkáját. A vörös tégla homlokzatú templom Bécs kevéssé ismert látnivalói közé tartozik, azonban a középkori formák újragondolásának egyik igényes és szép példája. 


A Theresianumgasse irányába haladva elértük a főként színházépületeikről ismert Ferdinand Fellner és Hermann Helmer építészek neoreneszánsz stílusdominanciát mutató palotáját, ami Adolf von Schenk lovag, bankigazgató számára épült 1888 és 1890 között. Az impozáns, kőhomlokzatú palotában napjainkban a Spanyol Nagykövetség működik. A páros egyébként ezen a környéken több nagyszerű magán- és bérpalotát tervezett, melyek közül néhányat útba ejtettünk sétánk során. Különösen azért volt ez számunkra érdekes, mert közülünk ketten behatóbban is foglalkoznak az építészpáros munkásságával, illetve Rozsnyai tanár úr disszertációjában is foglalkozott a környéken álló épületekkel. 


Ebben a kerületben egykor a bankár Rothschildoknak két nagy kerti palotája is állt, melyek sajnos napjainkban már nem léteznek. A család kisebb volumenű, de építészetileg értékes épületei azonban még ma is hirdetik Nathaniel és Albert von Rothschild gazdagságát. Továbbhaladva, bekanyarodtunk a Plößlgasséra, ahol a 8. számú, kétszintes palotát Viktor Rumpelmayer tervezte Nathaniel von Rothschild számára. 


Szintén a család tulajdonában állt az 5. számú épület. Ezt az épületet Fellner és Helmer tervezte, s a Rothschild család istállója volt. Ma Billa működik benne, ahol a hideg időben kis csoportunk röviden megpihent és a szükséges étel, ital beszerzése mellett megtekintette az istállóbelsőből megmaradt lovas reliefet. 


Ha már idáig eljöttünk felkerestük a sarokhoz közel, a Prinz-Eugen-Straße 26. szám alatt álló Rothschild-palotát is, szintén Fellner és Helmertől. A pompás neobarokk épületet ma a Brazil Nagykövetség használja. 


A Plößlgassén tett kitérőnk után visszasétáltunk az Argentinierstraßéra, további 1880 és 1890 környékén épült neobarokk és neoreneszánsz paloták nyomában. Ezek közül megemlíteném Gustav Korompay Kranz-palotáját, Fellner és Helmer Wessely-palotáját, Heinrich Adam Wahliss-palotáját és Ludwig Richter Falkenstein-palotáját. 


A Schwindgasséig jutottunk, ahol Fellner és Helmer Springer-palotájába be is tudtunk menni. Megtekintettük a remek neobarokk lépcsőházat, J. M. Baierlein kovácsműhelyének díszes kovácsoltvas korlátjaival, s cipőinket megtisztíthattuk egy igazi, XIX. század végi sárfogó szerkezettel. 



A házból kilépve rövidke hóesés fogadott minket, ami azonban gyorsan abbamaradt. A Schwarzenbergplatzon villamosra szálltunk. A Volkstheater megállójánál leszállva, betértünk a színház szomszédságában található Café Raimundba, amit Ferdinand Raimundról, a XIX. század első évtizedeinek jelentős osztrák színművészéről és drámaírójáról neveztek el. Hamisítatlan bécsi kávéházi környezetben teát, kávét, illetve Sacher-tortát fogyasztottunk. Ezt követően Heinrich von Ferstel 1856 és 1879 között épült neogótikus remekművét, a Votivkirchét vettük célba, melyet kívülről és belülről is tanulmányozni tudtunk. Az impozáns épület hosszú ideje felújítás alatt áll, ami még a belső terekre nem terjedt ki. 


A templomlátogatás után villamosra szálltunk és elmentünk az Albertinába a Dürer kiállítást megtekinteni. Nagyon tartalmas és érdekes tárlat, jól átfogja a sokat dolgozó grafikus- és festőművész életművét. Csak a példák kedvéért, megcsodáltuk az önarcképeket, a városképeket, az Apokalipszis lovasát, illetve a Jézus a doktorok között és a Madonna írisszel című műveket. A legnépszerűbb mű, a Nyúl előtt is sorba álltunk. Jó lett volna még több időt rászánnunk. Mivel a vonatot el kellett még érnünk, több szép kép előtt csak röviden tudtunk időzni, melyek nyilván ennél jóval több figyelmet érdemeltek volna. 


A hideg idő ellenére utazásunk nagyon jól sikerült, mindenki szép élményekkel gazdagodva tért haza. 



Szöveg: Tóth Enikő 

Fényképek: Tóth Enikő, Juhász Gabriella, Rozsnyai József

2019. június 4.

Felvidéki tanszéki kirándulásunk


Néhány nappal Húsvét után, április 26-án egy húsz fős buszt megtöltve indultunk útra a Felvidék nyugati területeire, hogy megismerkedjünk a Csallóköz, Pozsony, Nyitra, Nagyszombat és környékük műemlékeivel, műalkotásaival. A hallgatókkal a tanári karból ezúttal Bencze Ágnes, Jernyei Kiss János, a kirándulás szervezője és vezetője, Szakács Béla Zsolt, valamint jelen sorok szerzője utazott együtt. Az időjárás ideális volt, mert szürke, esős időben lehet a legszebb fényképfelvételeket készíteni, de a gyakran előbújó Nap sugarai is hozzájárultak ezerszámra készülő fotóink sikeréhez.


Expedíciónk első napján a Csallóköz településeit látogattuk végig ebben a sorrendben: Lakszakállas, Dunaszerdahely, Egyházgelle, Csütörtök, Dunahidas, Pozsonypüspöki, Somorja és Gutor. Főként különleges értékű középkori templomokat tekintettünk meg, de sort kerítettünk Dunaszerdahelyen Makovecz és iskolájának karakteres munkáira, illetve az újonnan épült nagyszerű DAC stadionra is.


Este értünk Pozsonyba, ahol elfoglaltuk szállásunkat a várhegy oldalában lévő Art Hostel Taurus barátságos enteriőrjeiben. Másnap kiadós reggeli után északi irányba indultunk tovább, megtekintve Máriavölgy ősi zarándoktemplomát, Stomfa kastélyát, Malacka ferences kolostortemplomát és Sasvár nagyhírű pálos kegytemplomát. Majd keleti irányban átkelve a Kis-Kárpátokon Szomolány 20. századi várát, Dejte románkori templomát, Nagyszombat műemlékekben gazdag városát, egyetemünk névadójának városát, gidrafa neoreneszánsz kastélyát és Szentgyörgy gótikus templomát látogattuk meg.


A harmadik napon, vasárnap, Pozsony városával ismerkedtünk, ahol délelőtt a viszontagságos sorsú várat, majd a magyar királyi koronázó templomot, a Szent Márton Dómot, a ferences és a trinitárius templomot látogathatta meg társaságunk, majd pedig szabad program keretében róttuk a város utcáit. Késő délután egy neobarokk-szecessziós sétára is sor került, a Vigadótól az Árpád-házi Szent Erzsébet templomig.


Másnap reggel kelet felé vettük az irányt, útba ejtve Cseklész és Magyarbél barokk kastélyát, Pozsonyboldogfa és Vágkeresztúr középkori templomát, Galánta két kastélyát és Deáki különleges emeletes és értékes falfestményeket tartalmazó románkori templomát.


Szállásunk egy éjszakára Nyitrán volt, majd kirándulásunk utolsó napján délelőtt Nyitra műemlékvárosában sétáltunk, majd Zobordarázs és Gímeskosztolány középkori templomait tekintettük meg. Immár dél felé kanyarodva Érsekújvár városában néztünk körül, majd Ógyalla római katolikus templomát tekintettük meg, végül pedig Komáromban tettünk villámlátogatást, a bevehetetlen erőd Újvárának bejáratánál zárva tanulmányi utunkat.


Buszunk április 30-án, az esti órákban érkezett Budapestre, ahol a múlt évi erdélyi kirándulásunkkal vetekedő jelentőségű néhány szép és gazdag napra emlékezhettünk vissza. Nem lenne teljes az élménybeszámoló, ha nem emlékeznénk meg a kedves vendégszeretetről, ami utunk állomásain fogadott bennünket, köszönettel tartozunk vendéglátóinknak, helyi vezetőinknek a szívélyes fogadtatásért!

Szöveg és fényképek: Rozsnyai József


2019. január 10.

Nyári angliai körutazás a viktoriánus építészet bűvöletében


Az elmúlt nyáron a Victorian Society in America kéthetes angliai, építészettörténeti, nyári iskolájának hallgatója voltam. Az a rendkívüli megtiszteltetés ért, hogy az ösztöndíj pályázati anyagom alapján a szervezők úgy döntöttek, első ízben nekem ítélik oda a 2017-ben elhunyt neves brit építészettörténész Gavin Stamp emlékének szentelt ösztöndíjat. Összesen 3 hét és három nap időszakot töltöttem el Angliában. Néhány nappal a nyári iskola kezdete előtt érkeztem meg Londonba. Itt nagy városnéző sétákat tartottam. Életemben másodszor csodáltam meg a John Soane 18-19. századi építész által felhalmozott, nagyrészt épületszobrászati gyűjteményt rejtő múzeumot. Felkerestem az Institute of Chartered Accountants híres, neobarokk palotáját, melynek megtekintését már egy évvel korábban is terveztem, de idő hiányában csak most nyílt rá lehetőség. Felkerestem több, Londonban tipikus körteret, angolul circus-t is. Ezek inspirálhatták Petschacher Gusztáv építészünket, mikor megtervezte a budapesti Kodály köröndöt.

G. G. Scott: Albert Memorial, London

J. L. Pearson: 2 Temple Place, London

Ezután megkezdődött a nyári iskola bemutatkozásokkal és építészettörténeti előadások meghallgatásával valamint városnézéssel. 2018-ban, a korábbi évek nyári iskoláihoz képest a programban hangsúlyosabb szerepet kapott a viktoriánus időszak historizáló építészeti stílusai mellett az Arst and Crafts stílus. Ez megnyilvánult vidéki, arts and crafts kúriák meglátogatásában (például Standen, Red House, Kelmscott Manor, Rodmarton Manor, Wightwick Manor) és e stílust bemutató kiállítások megtekintésében is. E brit, a szecesszióhoz hasonló, de időben azt megelőző mozgalom gyönyörűséges épületeinek, tapétáinak, bútorainak gazdagsága elbűvölt valamennyiünket.
P. Webb: Standen

Két héten át reggeltől estig viktoriánus korabeli köz- és magánépületek, templomok meglátogatását jelentő városnéző sétákra, múzeumlátogatásokra (például Victoria and Albert Museum, Tate Britain, Whitworth Art Gallery) jártunk, illetve művészettörténeti előadásokat (például Pugin-ról, az Arts and Crafts-ról) hallgattunk. Oly fontos viktoriánus középületeket látogattunk meg kívül-belül, mint például a Parlament Pugin és Barry által tervezett neogót csodáját, vagy a St Pancras Pályaudvar és szálloda Scott tervezte szintén neogót együttesét, illetve a Külügyminisztérium szintén Scott tervezte, viharos építéstörténetű neoreneszánsz palotáját. Az Igazságügyi Palota neogót együttesének megtekintése is pompás élmény volt, valamint a St James the Less és az All Saints templomok szerkezeti polikrómiája is elvarázsolt bennünket.
C. R. Cockerell: Bank of England, Liverpool

E. W. Godwin: Guild Hall, Northampton

Az első, Londonban töltött szűk hét után hat napra északi irányban elhagytuk Londont. Meglátogattuk például Northampton és Rochdale neogót városházáit és Lichfield neogót stílusban restaurált katedrálisát. Felkerestük Cheadle-ben a Pugin tervezte St Giles templomot, amely az építész vigasza volt, ahol szemben sok más templomával költségek nem korlátozták az elgondolásai megvalósítását. Manchesterben megnéztük a John Rylands gótizáló könyvtárat, Liverpoolban a neogót és modern katedrálisokat, Oxfordban az egyetemi épületeket, múzeumokat. Nagy Britanniában hangsúlyosabb a neogótika szerepe a historizmus korabeli építészetben, mint más országokban.
B. Champneys: John Rylands Library, Manchester

C. R. Cockerell: Ashmolean Museum and Taylorian Institute, Oxford
Az egykor, Ashbee építész kapcsán Arts and Crafts telepként elhíresült Chipping Campdemben is jártunk. Sőt még a mozgalom atyjának, Morrisnak sírját is felkerestük Kelmscott Manor-ban. A Port Sunlight-ban lévő Lady Lever Art Gallery-ben Brocky Károly festette képekre lettem figyelmes.
Amerikai, holland és általam magyar hallgatókból álló csapatunkat kiváló építészettörténészek (számos esetben a viktoriánus korszak legnagyobb szakértői), valamint remek idegenvezetők kalauzolták végig Angliában. Fantasztikus osztálytársak és a 19. századi épületek nem egykönnyen átlátható kritikus tömege hagytak bennem felejthetetlen élményeket és elmélyült ismereteket. Mellékesen, nyári iskolás osztálytársaimat és tanáraimat egy-egy Budapest leporellóval ajándékoztam meg, és a Pilóta keksz is diadalt aratott körükben. A nyári iskola után néhány héttel pedig megtisztelő felkérést kaptam Amerikából, hogy publikáljak a Victorian Society alumni magazinjába.
Azonban a nyári iskola befejeztével még nem értek véget az élmények. Egy további hetet töltöttem még el Angliában. Egyedül ellátogattam a szintén jelentős viktoriánus építészeti értékeket rejtő Leeds-be (például Városháza, General Infirmrary, Mechanics’ Institute), Bradfordba (például Városháza, St George’s Hall, Tőzsde). Londonban is további napokat töltöttem el rengeteg viktoriánus épület meglátogatásával. Szemügyre vettem például az Anna királynő stílusú Bedford Park nevű városnegyedet, felkerestem Scott egyik legkiválóbb templomát, a St Giles, Cambervell-t.
C. Brodrick: Town Hall, Leeds

C. Brodrick: Corn Exchange, Leeds
Életem eddigi leghosszabb külföldi tartózkodása építészettörténészi szempontból rendkívül hasznosnak és emlékezetesnek bizonyult.


Szöveg és fotók: Jeney András

2018. december 2.

Erdély és művészete – élménybeszámoló tanszéki kirándulásunkról



Az idei tavaszi szakdolgozat leadási határidő utáni napon, április 17-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékének tanárai – Szakács Béla Zsolt tanszékvezető, Bencze Ágnes, Kopócsy Anna, Bizzer István, Jernyei Kiss János, Kovács Imre és e sorok szerzője – szakunk hallgatóival a budapesti Március 15. téren buszra szálltunk, hogy közösen fedezzük fel Erdélyt és művészetének kincseit. A kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem magyar művészettörténet tanszékének meghívására indultunk útra, így biztosak lehettünk abban, hogy nagyszerű baráti-szakmai légkörben telik majd kirándulásunk.


            Első megállónk Nagyvárad volt, ahol leghosszabban a várban időztünk, megtekintve az ötszögű erődöt és az abban foglalt hasonló alakú palotát, annak udvarát, stukkódíszes és festett belső tereit, valamint a kiállításon bemutatott számos értékes tárgyat. Innen a belvárosba sétáltunk, hogy a Szent László tér századfordulós épületegyüttesével ismerkedjünk meg. Nagy élmény volt látni a Szent László templomot, a Fekete Sas Szállót, a Városházát és megannyi historizáló és szecessziós épületet a legkiválóbb építészektől. Ezután egy hosszú gyaloglás következett a város boldog békeidőket idéző sétálóutcája, a Fő utca mentén, egészen a római katolikus székesegyház és a püspöki palota barokk épületpárjáig, melyeket Jernyei tanár úr mutatott be nekünk.


Kora délután elhagyva a Sebes-Körös menti nagyvárost, kelet felé indulva tovább Mezőtelegd gótikus templomába léphettünk be, ahol középkori festményeket és reneszánsz kőfaragványokat láthattunk. Az épület történetét Szakács tanár úr ismertette, ahogy kirándulásunk vezetőjeként neki köszönhetjük a később megtekintett számos középkori épület bemutatását is. Már a nappal és az este határán érkeztünk Bánffyhunyad református templomához, melynek lenyűgöző belső terében egy helybeli fiatalember kalauzolt bennünket. Erdélybe való tulajdonképpeni megérkezésünk ennek a felejthetetlen élménynek köszönhető.



           Este sötétben, esőben érkeztünk Kolozsvárra, ahol elfoglaltuk Szentegyház utcai szállásunkat, majd a tanári kar Kovács Zsolt tanár úr társaságában a helyi Klausen Pubban fogyasztotta el ízletes vacsoráját. A következő napot itt, Mátyás király szülővárosában töltöttük, a legértékesebb műemlékekkel ismerkedtünk. Lupescu Radu tanár úr vezetésével bejártuk a domonkos-rendi – ma ferences kolostor és templom gótikus-barokk épületegyüttesét, Kovács Klára tanárnő a Szent Mihály-templomot mutatta be nekünk, Weisz Attila tanár úr pedig a Farkas utcai református templom építéstörténetét ismertette a magas igénnyel restaurált épületben.


Ebéd után Kovács Zsolt tanár úr vezetésével tanszékünk oktatóinak lehetősége volt fellépcsőzni a Szent Mihály templom tornyába. Onnan letekintve láttuk a Bánffy-palota előtt gyülekező hallgatóságot, akikhez nemsokára csatlakoztunk, és együtt ismerkedtünk a palota történetével és kiállításával. Itt Bordás Beáta, a múzeum művészettörténésze kalauzolt bennünket. A rendkívül gazdag program szép zárásaként a Házsongárdi temetőben tehetett körsétát a kirándulók csoportja. Este tanári társaságban a Bulgakov Caféban vacsoráztunk.


Az északi túrára utazásunk harmadik napján, gyönyörű napsütésben került sor, kirándulásunk következő napjai már nyárias időben teltek. A különlegesen értékes historizáló faburkolatokkal, bútorzattal kialakított válaszúti Bánffy-kastélyban Bordás Beáta, a romosan is monumentális bonchidai Bánffy-kastélyban, illetve a középkori freskódíszes széki templomban Weisz Attila volt a vezetőnk. Szamosújváron a barokk stílusban épült örmény katolikus Szentháromság-templomot, Désen a gótikus református templomot látogattuk meg. Este a kincses városba érkeztünk vissza.


A negyedik nap reggelén elbúcsúztunk Kolozsvártól, és dél felé vettük az irányt. Tordán hosszabban időztünk, és mindenekelőtt három gótikus templomot tekintettünk meg: az újtordai és az ótordai református templomot, illetve a város katolikus templomát. Többen bejártuk a tordai múzeum középkori épületét is, amelynek értékes faszerkezetes belső tereit Möller István építésznek köszönhetjük. Vetettünk egy pillantást a Lang Adolf építész tervezte két neobarokk munkára, a Posta és Pénzügyi palota épületére és a Vigadóra is.


A délutáni program első állomása a nagyenyedi református vártemplom volt, majd Marosszentimre értékes, de sajnos igen rozoga temploma következett. Gyulafehérváron az reneszánsz korban fénykorát élő érseki palotát és a római katolikus székesegyházat jártuk be, mely románkori építészetünk monumentális emléke, Lázói-kápolnája pedig gótikus és reneszánsz építészetünk kiváló példája.


Késő délután tovább indultunk következő szálláshelyünkre, Alvincra. Itt a Bethlen Szálló csendes és otthonos épülete igazi felüdülést jelentett az urbánus környezetben lévő kolozsvári szállásunk után. Az ebédlőben elfogyasztottuk finom vacsoránkat, majd nyugovóra tértünk. Másnap korán reggel megtekintettük a Bethlen Gábor által kiépített, de mára nagyrészt romos reneszánsz kastélyt és a nemrég belül felújított középkori templomot.


Majd buszunkkal dél felé indultunk, hogy a nap nagy részét a szászok földjén töltsük. Medgyes, Berethalom és Almakerék evangélikus temploma kirándulásunk legnagyobb élményei közé tartozott, ahogy a keresdi várkastélyban és a Segesvár városában eltöltött órák is örökké élni fognak emlékezetünkben.


Utunk ötödik napja vasárnapra esett, ezért csoportunk nagyobb része reggel misére ment, a gyulafehérvári székesegyházba. Itt egy különleges élményben volt részünk, búzaszentelési szertartáson vehettünk részt, mely az érseki palota udvarán történt. A misét követően kirándulásunk utolsó napi programjára került sor, immár hazafelé irányítva buszunkat. Szászsebes gótikus evangélikus templomában megcsodálhattuk a szentélyrekesztő maradványait és a reneszánsz szárnyas oltárt, majd a Maros mentén nyugat felé haladtunk tovább. Így jutottunk el a főútról dél felé kitérőt téve Vajdahunyad várához, ahol egyrészt a hatalmas épület lélegzetelállító arányaival és a nyomasztóan nagy turistaáradattal szembesültünk.


Tovább haladva Marosillyén, Bethlen Gábor fejedelem szülőhelyén álltunk meg röviden a reneszánsz Veres-bástya kedvéért, majd Arad határában Óarad templomának maradványait szemléltük meg. Kirándulásunk záróakkordjaként Aradra érkeztünk, ahol először a Szabadság-szobor előtt álltunk meg, majd a város historizáló és szecessziós épületeivel ismerkedtünk. Budapestre a késő esti órákban értünk vissza, gyönyörű emlékekkel megrakodva.



Szöveg és fényképek: Rozsnyai József