Krakkó ködös, napfényes novemberben

Két évtizedes múltra tekint vissza a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékének működése. E húsz év alatt számos kiránduláson vehettek részt hallgatóink tanári vezetéssel. A kiválóan sikerült múlt év őszi Kolozsvár és környéki tanulmányutat követően nagy igény mutatkozott egy újabb kirándulásra, és választásunk Krakkóra, a lengyel kultúra fellegvárára esett. Demonstrátoraink, Havas Gyöngyvér és Hegedüs Márta Flóra gondos szervezésének köszönhetően november 4 és 7 között megvalósíthattuk tervünket. A kiránduláson a Pázmányos Építészettörténészek Klubjának több tagja is részt vett.

Szerda kora reggel indultunk, és az elkövetkező hét órás egyhelyben-ülés szinte elröppent a buszon vetített két amerikai vígjátéknak köszönhetően. A Felvidéken áthaladva sok híres műemléket pillanthattunk meg, de látványosság tekintetében Árva vára volt verhetetlen. A krakkói buszpályaudvar és a hozzá kapcsolódó gigantikus pláza útvesztőjén átérve szállásunkhoz vezető tömegközlekedési eszközt kerestünk, és találtunk meg a 20-as villamos képében. A Nemzeti Múzeum mellett álló, eredetileg Dom Akademicki néven 1924 és 1936 között épült és az utóbbi időkben megújított Hotel Żaczek épülete adott otthont három éjszakára a húsz egyetemi hallgatóból és három tanárból álló társaságunknak. Innen nap mint nap a Józef Piłsudskiról elnevezett elegáns épületekkel szegélyezett úton haladtunk a belváros felé. A hosszú utazás révén fárasztó első nap délutánján sem tétlenkedtünk, a Nemzeti Múzeum középkori részlegét néztük meg a Kanonicza utcában. E tárlatot, de a kirándulás legtöbb helyszínét is Szakács Béla Zsolt tanszékvezető úr mutatta be nekünk. Este ki-ki a neki szimpatikus vendéglőben fogyasztotta el vacsoráját.

           A második napon a gótika és reneszánsz korának lengyel királyi vára, a Wawel következett, ahol négy kiállítást tanulmányoztunk végig nagy alapossággal, hogy aztán egy ötödiket is megtekintsünk az egyházi művészet témakörében. E sorok szerzője számára ekkor következett a kirándulás fénypontja: a waweli székesegyház. E több évszázad nagy talentumú mesterei által emelt remekmű ékes bizonyítéka annak, hogy egymástól eltérő karakterű stílusok együttélése milyen különlegesen szép összképet eredményezhet.

A csütörtök délutánt négy templom megtekintésével folytattuk. A gótikus ferences templomban Stanisław Wispiański színes festett ablakait, a szintén csúcsíves stílusú domonkosrendi templomban pedig a nagyszabású neogótikus berendezést csodálhattuk meg. E két templom között félúton található a krakkói kortárs építészet karakteres alkotása, a Wispiański pavilon. A Grodzka sétálóutcán egymás mellett áll a barokk berendezésű románkori Szent András templom és a nagyszabású korai barokk Szent Péter és Pál templom. Este a kirándulást vezető tanárkollégákkal a Nemzeti Múzeum és a Jagelló Egyetem Művészettörténet Tanszéke munkatársainak vendégei voltunk egy kellemes vacsorára.

             

A harmadik nap délelőttjén a város historizáló és szecessziós építészetének javát tekintettük meg, köztük a Jagelló egyetem régi és újabb épületeit, valamint a Házat a Glóbusz alatt, vagyis a Kereskedelmi és Iparkamara Franciszek Mączyński és Tadeusz Stryjeński tervezte székházát, ahol a kirándulás egyik legemlékezetesebb pillanataként beléphettünk a szecessziós enteriőrművészet egyik leglátványosabb alkotásába, a díszterembe, ahol a fali dekorációt és Az elemek megszelídítése című festményt Józef Mehoffer készítette. A meglátogatott sok egyéb jeles dualizmuskori épület közül még kiemelendő a neoreneszánsz-neobarokk Juliusz Słowacki Színház, a szecessziós Régi Színház és Műcsarnok, illetve a késői századfordulós stílusú Jézus Szíve Bazilika.

Péntek 12 óra előtt érkeztünk kirándulásunk másik fénypontjához, a Mária-templomhoz, hogy jelen lehessünk a Veit Stoss által készített főoltár szárnyainak kinyitásánál. E felejthetetlen élmény után a délutáni program további jeles műalkotások megtekintésének lehetőségével kecsegtetett. Egy gyors ebéd után a tanárkollégákkal a Czartoryski Museum antik gyűjteményét tekintettük meg, amelyről Bencze Ágnes tanárnő igen elismerően nyilatkozott. Délutáni fő úti célunk Kazimierz volt, az egykor önálló, ma Krakkó szerves részét képező városrész, melynek architektúrája vetekszik Krakkó belvárosa és a Wawel építészetével. Megtekintettük itt a városházát, a Szent Katalin templomot, a Corpus Christi bazilikát és Lengyelország legöregebb zsinagógáját.

             

            Utolsó krakkói napunkon, szombat reggel jelen sorok szerzője Szakács tanár úrral a szállásunk körüli két világháború közötti épületekkel ismerkedett. Délelőtt a társaság egyik fele a Nemzeti Múzeum kiállítását nézte meg, másik fele sétálni indult a városba. A séta során megismerhettük egy tehetséges és fantáziadús tervezőegyéniség, Teodor Talowski műveit a Retoryka utcában és környékén. A kirándulás záróakkordjaként nem maradhatott el a borostyánköves ékszerek megcsodálása a Posztócsarnok épületében.

            Két egész és két fél nap természetesen nem elég Krakkóra, mégis alapos betekintést nyerhettünk a város építészeti és muzeális kultúrájába, valamint gasztronómiájába, megtapasztalhattuk a lengyelek múltjuk iránti tiszteletét és vendégszeretetét is. Reméljük egyszer visszatérhetünk még Európa egyik legszebb városába, Krakkóba.

Szöveg és fényképek: Rozsnyai József