2011. augusztus 18.

Mindenki Nyugatija egy kicsit más szemmel...

Bizony a jó öreg Nyugati pályaudvar volt legutóbbi sétánk célpontja. Az a Nyugati, ami valljuk be mindnyájunkhoz kötődik legalább egy kicsikét. Itt szálltunk fel az első Pázmány felé robogó Siemens vonatunkra, talán remegő szívvel, és várakozással teljesen. Vagy lehetséges, hogy vannak köztünk olyanok, akik itt bosszankodtak a sosem-működő automaták miatt. Az is lehet, hogy itt hullajtottunk bőséges (krokodil) könnyeket estéli búcsúzásainkkor, és itt fújtuk tele mentolszagú papírzsebkendőinket is. Itt futottunk álmos fejjel az épp kigördülő vonat után, és itt döntöttünk úgy egy fél órányi várakozás után, hogy "most már nem érdemes kimenni". Az is meglehet, hogy sokat álldogáltunk "az óra alatt" valakire várakozva, sőt előfordulhat, hogy itt adtuk első alamizsnánkat az automatánál kéregető bácsinak.

Hát újra itt voltunk. Mindenki Nyugatija most egy kicsit másként jelent meg előttünk. Túravezetőnk Szögi Sanyi bá' anekdotáival és visszaemlékezéseivel visszarepített bennünket az 1877-es évbe (ugyanis ekkorra készült el a Pályaudvar). Nosztalgiázásunk kiterjedt a tér későbbi rendezésére, és a gőzmozdonyok romantikus világára is, sőt azokra az időkre is, amikor vezetőnk állomásfőnök volt itt.

Szóltunk pár szót az épület tervezőiről, az EIffel irodáról és megtudhattuk, hogy a korabeli vasutaknál (hasonlóan a mai repterekhez) volt indulási és érkezési oldal is, így először a korábbi indulási oldalt vizsgáltuk meg. Tudomásunkra jutott, hogy a mai "Meki" hajdanán rangos és szép étterem volt, kitalálhattuk, hogy miről nevezték el a Ceglédi várót, távolról láthattuk a régi postaalagutat, és csodálkozva jöttünk rá, hogy egy emléktábla is meghúzódik az épület jobb oldalán. Hallhattunk az 1993-as Sátorszínházról, mely itt kapott helyet amíg a Vígszínházat felújították (és amelynek létrejöttét Sanyi bácsi is elősegítette).

Az érkezési oldalon nem időztünk olyan hosszasan, beszélgettünk arról, hogy a szeretteiket várók ún. peronjegyet válthattak fillérekért, és akkor még jobb volt a közbiztonság is. Ejtettünk pár szót a Westend Házról (ami nem azonos a plázával), és amit sajnos már lebontottak a tér rendezésekor. Vezetőnk elmesélte azt is, hogy egy korábbi felújításkor látta, hogy a vasszerkezet egyes részei a munkások kezében elporladt (annyira kikezdték a gőzmozdonyokból származó vegyi anyagok). És ejtettünk pár szót az 1962. október 4-én tolatás közben/után a Nagykörútra kilátogató vonatszerelvényről is. Azt is megtudtuk, hogy az ún. hidegvágányok (mai 1-6 vágányok) régen a hajléktalanok lakhelyéül szolgáltak.

Sok vasúttörténeti érdekességről is értesültünk, például korabeli csomagfeladásról, arról hogy régebben 1. 2. és 3. osztályon utaztak a különféle utasok, és külön várótermük volt. Megtudtuk, hogy a Nyugati korábban komoly nemzetközi forgalmat is bonyolított. Sanyi bácsi elmondta azt is, hogy a vasút, különösen a Nyugati igazi romantikus találkozási hely volt.

Ez után következett a látogatás (egyik) csúcspontja. Sanyi bácsinak köszönhetően bemehettünk a nyilvánosság előtt általában zárt Királyi váróba. Miután felismertük, hogy a helyszín ismerős jó pár klipről és filmből, Sanyi bácsi mesélt arról, hogy kikkel találkozott itt (Margit királynő, Tito stb.). A várót Ferencz Józsefnek és Sissinek építtették, ennek megfelelően van férfi és női várakozó szoba is a teremegyüttesben. (Kiderült az is, hogy az uralkodó nem szerette a Keleti pályaudvart, ezért innen indult útjaira Gödöllőre, és külön számára kialakították az ún. királyi vágányt.) Miután kigyönyörködtük magunkat, és még egy darabig beszélgettünk, elkészítettük a (Gulyás Nóri barátném szavaival élve egyre puccosabb) csoportképünket.

A váró után Sanyi bá' volt olyan kedves és meggyőzött minket arról, hogy a Nyugati jobb oldali tornyában valóban laknak, így felmehettünk az egyik toronyba, megnézhettük a padlásteret és egy pár percet elidőztünk az erkélyen is. Élményekkel telve hagytuk el a helyszínt. Köszönjük Szögi Sanyi bácsi kedvességét ez úton is! Ezek után mindnyájan akik ott voltunk tényleg egy kicsit más szemmel tekintünk erre az épületre.


2011. június 28.

Megyeri híd










Pászmák és Pázmány - foglalhatnánk össze röviden június 28-i kirándulásunk lényegét. Nekünk, 35 emeletet megjárt hídlátogatóknak, akik már szinte fél szakszavakból is megértjük egymást, talán nem is kell ennél több, de a nyájas olvasó kedvéért megtesszük, hogy túránk történetét, és a fenti, talán kissé homályos címet kibontjuk, hogy ne mondjuk, kicsomagoljuk.

14.15 Újpest Városkapu, gyülekeznek a kirándulók, kis csoportjaik egymástól a lehető legnagyobb távolságokban helyezkednek el, kis bizonytalanság az arcokon. Ilyenkor érti meg a modern világgal szemben kissé távolságtartó bölcsész a mobiltelefon jelentőségét. Megtaláljuk egymást.
14.30 Minden jó, ha a vége - mármint az eleje - jó, elérjük a 104-es buszt, és már úton is vagyunk. Az út rövid, megérkezünk.
15.00 Rövid bemutatkozás után indul a kaland Eser Attila híd mérnök vezetésével. A hídtúrán egyszerre legfeljebb tíz látogató vehet részt, mi kilencen vagyunk.
Később. Megérkezünk a keleti hídpilon északi oldalának bejáratához, szembesülünk a lépcsővel (vagyis nem a lifttel), húsz emeletet lépkedünk, kimelegszünk, bár nincs meleg.
Majd. Viszonylag tágas pilonközi üvegházban találjuk magunkat, a kilátás pazar, az arcokon megdicsőült mosoly és elégedettség. De tovább, tovább... Ezúttal lifttel a 32. emeletre. Innen szűkül a tér, körülöttünk tömör beton, meredekek a létrák, fokozódik az izgalom.
Végül. Az egyik létra fölötti nyíláson át az égboltozat tárul elénk. Felértünk a 35. emeleten lévő kilátóhoz, melyet magas betonmellvéd övez, középen vasrúd, minilétrával. Kapkodjuk a tekintetünket, aktívan fotózunk. Vezetőnk ekkor mesélni kezd, a híd építésének történetét vázolja, számadatok hangzanak el, és számunkra is érthető magyarázatot kapunk a kábelek mibenlétéről. A műanyag csőben acélsodronyok - pászmák - helyezkednek el, ezek tartják a hidat, ezek alkotják a híd lényegét, innen kapta nevét a hídtípus: ferdekábeles híd.
A legfelül után a legalul következik, a hídpálya alá kerülünk, megismerkedünk a radartükörrel és a toronydaruk felállítására alkalmas szerelvényekkel. Evezősök suhannak el csendben a híd alatt.
Tanulmányutunk végén köszönetet mondunk kalauzunknak az igazán tartalmas és tanulságos épületbemutatásért.
17 óra előtt valamivel. Hazaindulunk a 104-es busszal.
Fontos megemlítenünk, hogy kinek lehetünk hálásak mindezért a kiválóan sok szép élményért: Kerekes Gitkának, akinek sok hasonló ötletet kívánunk a jövőre, és akinek nagyon köszönjük a szervezést!


Rozsnyai József

2011. június 18.

Modern séta, június 4.

Már nagyon régen vártam, hogy klubunk tagjai újabb városi sétán vehessenek részt. Többen is azon gondolkoztunk, hogy milyen útvonalat kellene kialakítani ahhoz, hogy eddig nem, vagy csak kevéssé ismert épületeket fedezzünk föl. És erre jött egy önként vállalkozó, aki felajánlotta, hogy megismertet minket Hofstätter Béla és Domány László építészetével.

A Blaha Lujza téren összegyűlt csoportunk első állomása a Víg utcában található bérházhoz vezetett, ahol fény derült a benzinkút kétes létezésére és a GARAGE mibenlétére is. A Dob utcai épület érintése után villamosra ültünk, és nagy szurkoltunk Áginak, hogy Bertájával ő is időben odaérjen a Lloyd mozihoz. Az építészeink által megálmodott belső tér kialakítása, a világítás megoldása még a mai napig kellemes és izgalmas atmoszférát kölcsönöz a mozinak.

Ahogyan azt már korábban sejtettük is, a Dunapark Kávéház épületét tekinthettük pesti sétánk csúcspontjának. Bár sokan láthatták már a bérház lépcsőházát korábbi séta alkalmával, számomra viszont ez még új élmény volt. A márványborítás csillogása, a lépcső vonalvezetése (amit a kék linóleumborítás sem tud teljesen megzavarni) és a gyorsabb-lassabb lift felfedezése felpezsdítette a melegben kissé kitikkadt társaságot.

A budai oldalon folytattuk barangolásunkat, ahol a Bem utcában álló bérház után a Margit krt. 15. alatti luxusbérházat szálltuk meg. Kilőttük magunkat az űrkapszulaszerű liftekkel és meg sem álltunk Budapest főispánjának lakásáig. Az ablakok kinyitásával voltak kisebb-nagyobb problémák, de az egyetemi előadásokon hallott instrukciók és némi kézzelfoghatóbb segítség után beszabadítottuk az esőillatot a lépcsőházba.

A séta útvonalába tervezett épületek látványa is nagy élményt nyújtott, de a modern építészet kérdéseiről és lehetséges válaszairól hallott gondolatok egy eddig számomra kissé távoli terültre is bevezettek.

Köszönöm Nagy Zoltánnak a sétavezetést!

Remélem a következő sétára már nem kell ilyen sokat várni…

Gulyás Nóri

2011. február 26.

Turai kirándulás



Idei első kirándulásunk célpontja a turai Schossberger-kastély volt. 2011. február 26-án napsütéses késő-téli időben tárult szemünk elé az 1883-tól Bukovics Gyula műépítész tervei szerint emelt főúri lak, amely számos festői tornyával és látványos melegházával kellemes benyomást tett ránk. Az épület - melynek történetével a szervező Torma Ágnes és Gulyás Nóra ismertetett meg bennünket - nem kevés eredeti részlettel rendelkezik még, és csak remélni tudjuk, hogy a reménybeli műemléki helyreállítás alkalmával e részleteket, beleértve a tető szép palafedését megőrzik és nagy igényességgel restaurálják.