Pászmák és Pázmány - foglalhatnánk össze röviden június 28-i kirándulásunk lényegét. Nekünk, 35 emeletet megjárt hídlátogatóknak, akik már szinte fél szakszavakból is megértjük egymást, talán nem is kell ennél több, de a nyájas olvasó kedvéért megtesszük, hogy túránk történetét, és a fenti, talán kissé homályos címet kibontjuk, hogy ne mondjuk, kicsomagoljuk.
14.15 Újpest Városkapu, gyülekeznek a kirándulók, kis csoportjaik egymástól a lehető legnagyobb távolságokban helyezkednek el, kis bizonytalanság az arcokon. Ilyenkor érti meg a modern világgal szemben kissé távolságtartó bölcsész a mobiltelefon jelentőségét. Megtaláljuk egymást.
14.30 Minden jó, ha a vége - mármint az eleje - jó, elérjük a 104-es buszt, és már úton is vagyunk. Az út rövid, megérkezünk.
15.00 Rövid bemutatkozás után indul a kaland Eser Attila híd mérnök vezetésével. A hídtúrán egyszerre legfeljebb tíz látogató vehet részt, mi kilencen vagyunk.
Később. Megérkezünk a keleti hídpilon északi oldalának bejáratához, szembesülünk a lépcsővel (vagyis nem a lifttel), húsz emeletet lépkedünk, kimelegszünk, bár nincs meleg.
Majd. Viszonylag tágas pilonközi üvegházban találjuk magunkat, a kilátás pazar, az arcokon megdicsőült mosoly és elégedettség. De tovább, tovább... Ezúttal lifttel a 32. emeletre. Innen szűkül a tér, körülöttünk tömör beton, meredekek a létrák, fokozódik az izgalom.
Végül. Az egyik létra fölötti nyíláson át az égboltozat tárul elénk. Felértünk a 35. emeleten lévő kilátóhoz, melyet magas betonmellvéd övez, középen vasrúd, minilétrával. Kapkodjuk a tekintetünket, aktívan fotózunk. Vezetőnk ekkor mesélni kezd, a híd építésének történetét vázolja, számadatok hangzanak el, és számunkra is érthető magyarázatot kapunk a kábelek mibenlétéről. A műanyag csőben acélsodronyok - pászmák - helyezkednek el, ezek tartják a hidat, ezek alkotják a híd lényegét, innen kapta nevét a hídtípus: ferdekábeles híd.
A legfelül után a legalul következik, a hídpálya alá kerülünk, megismerkedünk a radartükörrel és a toronydaruk felállítására alkalmas szerelvényekkel. Evezősök suhannak el csendben a híd alatt.
Tanulmányutunk végén köszönetet mondunk kalauzunknak az igazán tartalmas és tanulságos épületbemutatásért.
17 óra előtt valamivel. Hazaindulunk a 104-es busszal.
Fontos megemlítenünk, hogy kinek lehetünk hálásak mindezért a kiválóan sok szép élményért: Kerekes Gitkának, akinek sok hasonló ötletet kívánunk a jövőre, és akinek nagyon köszönjük a szervezést!
14.30 Minden jó, ha a vége - mármint az eleje - jó, elérjük a 104-es buszt, és már úton is vagyunk. Az út rövid, megérkezünk.
15.00 Rövid bemutatkozás után indul a kaland Eser Attila híd mérnök vezetésével. A hídtúrán egyszerre legfeljebb tíz látogató vehet részt, mi kilencen vagyunk.
Később. Megérkezünk a keleti hídpilon északi oldalának bejáratához, szembesülünk a lépcsővel (vagyis nem a lifttel), húsz emeletet lépkedünk, kimelegszünk, bár nincs meleg.
Majd. Viszonylag tágas pilonközi üvegházban találjuk magunkat, a kilátás pazar, az arcokon megdicsőült mosoly és elégedettség. De tovább, tovább... Ezúttal lifttel a 32. emeletre. Innen szűkül a tér, körülöttünk tömör beton, meredekek a létrák, fokozódik az izgalom.
Végül. Az egyik létra fölötti nyíláson át az égboltozat tárul elénk. Felértünk a 35. emeleten lévő kilátóhoz, melyet magas betonmellvéd övez, középen vasrúd, minilétrával. Kapkodjuk a tekintetünket, aktívan fotózunk. Vezetőnk ekkor mesélni kezd, a híd építésének történetét vázolja, számadatok hangzanak el, és számunkra is érthető magyarázatot kapunk a kábelek mibenlétéről. A műanyag csőben acélsodronyok - pászmák - helyezkednek el, ezek tartják a hidat, ezek alkotják a híd lényegét, innen kapta nevét a hídtípus: ferdekábeles híd.
A legfelül után a legalul következik, a hídpálya alá kerülünk, megismerkedünk a radartükörrel és a toronydaruk felállítására alkalmas szerelvényekkel. Evezősök suhannak el csendben a híd alatt.
Tanulmányutunk végén köszönetet mondunk kalauzunknak az igazán tartalmas és tanulságos épületbemutatásért.
17 óra előtt valamivel. Hazaindulunk a 104-es busszal.
Fontos megemlítenünk, hogy kinek lehetünk hálásak mindezért a kiválóan sok szép élményért: Kerekes Gitkának, akinek sok hasonló ötletet kívánunk a jövőre, és akinek nagyon köszönjük a szervezést!
Rozsnyai József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése