2015. február 28.

Ars longa vita brevis





 – olvasható 1906 óta a Szépművészeti Múzeum Márvány csarnokában. A múzeum rekonstrukciója miatt azonban a következő három esztendőben nem lesz lehetőségünk Hippokratész szavainak helyszíni tanulmányozására. Az intézmény még csak most zárt be, de a felújítása valójában évtizedek óta tart: az 1980-as évek végén kezdődött a mélyföldszinti termek létrehozásával. Itt kapott helyet az újra rendezett Egyiptomi gyűjtemény, a Majovszky-termekben a 20. századi anyag, valamint az időszaki kiállítások számára kialakított Dór és Ión Piramis-termek, amelyek felülvilágítóit minden bizonnyal a Louvre üvegpiramisai ihlették. A mélyföldszinten helyezték el a kávézót, illetve a látogatóktól elzárt területen raktárakat és irodákat alakítottak ki. 1990-re készült el a Márvány-, a Ión- és a Pergamon csarnok felújítása. Ez utóbbiakba került a 19. századi festmény- és szoborkiállítás.
A szakkönyvtár és a restaurátor-műtermek 1997-ben a Szondi utca 77. szám alatti új, öt szintes épületbe költöztek, és ugyanebben az esztendőben az átrendezett Antik gyűjtemény megnyitására került sor a főépület földszinti termeiben.
Az évszázad legvégén adták át a felújított Barokk csarnokot és a grafikai kiállítótermet, amelynek ma is meglévő bútorzatát Toroczkai Wigand Ede tervezte, ahogyan a gyűjteményhez tartozó olvasóterem, a könyvtárszoba, a tisztviselői szoba és a raktárhelyiségek berendezését is. Az építész előrelátását jelzi, hogy a grafikai művek bemutatását szolgáló, politúrozott mahagóni furnérozással készült portefeuille szekrényeken nincsenek díszítmények, amelyek árnyékot vetnének a lapokra, s ezzel zavarnák a műélvezetet.
A 2000-es évek elején egymás után nyíltak meg a Régi Képtár új, állandó kiállításai az első és a második emeleti kiállítóterekben. A centenáriumi évben, 2006-ban a Pergamon és a Ión csarnokból a Modern gyűjtemény anyagát elköltöztették, s a klimatizált, zsilipkapuval ellátott terek azóta a nagyszabású időszaki kiállításoknak adnak otthont.
A jelenlegi rekonstrukció az épület Dózsa György úti tömbjét érinti, a múzeum alapterületének mintegy negyven százalékát. A felújítás célja részint az, hogy a látogatók számára kényelmesebb, barátságosabb, vonzóbb legyen az intézmény, hogy a dolgozók a ma elvárásainak megfelelő körülmények között végezhessék a munkájukat; részint pedig az, hogy a Schickedanz Albert által megálmodott tereket több évtizednyi rejtőzködés után újra birtokba vehessük.





A legtöbb szó a Román csarnokról esik. Ez a helyiség voltaképp a múzeum hátsó traktusának, a reneszánsz palotának az egyik fedett udvara, amelynek párja a Barokk csarnok. A kettős üvegfedésű, három hajós román stílusú bazilikát idéző terem rendelkezik az épület legnagyobb festett falfelületével, melynek különleges koncepcióját valószínűleg maga az építész, Schickedanz Albert dolgozta ki. A még romosan is rendkívül impozáns és drámai hatású térben keresztény ikonográfiai programot, zodiákus motívumokat, heraldikus elemeket fedezhetünk fel, valamint magyar szentek és történelmi személyek alakjait: Szent László, Szent Margit, Szent István, Ozorai Pipo képmásai jelennek meg a falakon.



Az Országos Szépművészeti Múzeum alapításáról szóló 1896. évi VIII. törvénycikk I. §-ának d) pontjában meghatározott cél szerint az eredeti emlékek mellett be kell mutatni az építészettörténet fejlődését is „dekoratív és constructív elemeiben, másolatok, modellek és felvételek alakjában, szintén egész fejlődésében”. Ezért a századfordulótól kezdve folyamatosan vásároltak Firenze, Berlin és Köln öntőközpontjaiból kiváló minőségű gipsz replikákat. A földszinti nagy csarnokokban, összesen 4.400 m2 alapterületen, eredeti műalkotások mellett helyezték el az öntvényeket. Az 1920-as években, amikor ezek divatja leáldozóban volt, és a korszerű tárlatrendezési elvek szerint nem illett az eredetit és a másolatot egy térben bemutatni, a Román csarnokban egy önálló gipszöntvény kiállítást rendeztek, ennek bizonyos elemei még ma is megtalálhatók a helyiségben. 






A második világháború alatt a gipszeket nem mentették, közülük sok végleg tönkre ment. A háború befejezése után a megsérült Román csarnokba zsúfoltak be mindent, s a terem egyszerűen raktárrá vált. A szobrok mellé 1985-ben egy három emeletes Dexion Salgó állványt építettek, amely a Régi Képtár raktáraként szolgált egészen a közelmúltig. A 36 tonnányi polcrendszert szétszedték, de a csarnok még távolról sem üres. Donatello Gattamelata lovas szobra uralja a helyiséget. A kompozíció érdekessége, hogy a talapzata is gipszből készült. A múzeum másik, nagyméretű lovas szobra, Verrocchio Colleoni zsoldosvezére – amely eredetileg a Reneszánsz csarnokban állt – szétszedve, darabokban hever hetven éve. A gipszmásolatokon jelenleg kőrestaurátorok dolgoznak, portalanítják, óriási faládákba csomagolják, majd ideiglenes raktárakba szállítják azokat, hogy onnan elkerülhessenek végleges helyükre. Komáromban, a Csillag erődben a Művészeti, Történeti és Hadkultúra Központ felállítását tervezik, ahol az antik és középkori gipszmásolatok egy része kap helyet. A középkori anyag másik fele, illetve a reneszánsz korszakot reprezentáló replikák a Szabolcs utcába kerülnek, ahol az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ látványraktárában lehet majd őket megszemlélni.




Nem visznek el minden gipszet: a csarnok nyugati falába épített freibergi Aranykapu és a gyulafehérvári székesegyház Fejedelmi kapuja marad, de azokat újra megnyitják, hogy a Román és a Reneszánsz csarnok ismét közvetlen kapcsolatba kerülhessen egymással.
A rekonstrukció részeként a Michelangelo terem is újból közösségi tér lesz. Ezt a gyönyörű, reneszánsz kis csarnokot fából épített galériával osztották ketté, most irodák találhatók benne. A mélyföldszinti Piramis termek felülvilágítóit megszüntetik, a termeket a kávézóval, valamint a Márvány csarnok alatti terület egy részével egybe nyitják, hogy egy 1.200 négyzetméteres kiállítóteret nyerjenek, ahol az újranyitás után az időszaki tárlatokat rendezik majd meg. A Majovszky-termekbe költöző Egyiptomi gyűjtemény helyén egy elegáns éttermet hoznak létre, amit a lábazati fal megnyitásával a Városliget felől is elérhetővé tesznek.


A felújítás során kicserélik a tető egy részét, felújítják a gépészeti és a biztonsági rendszert és természetesen az egész épületet akadálymentesítik. Mindezen munkálatok befejezésével egy régi-új Szépművészeti Múzeum nyílik majd meg 2018 márciusában.
Hippokratész mondatának csak az első négy szava olvasható a Márvány csarnokban. A rekonstrukció sikerében bízva és az újra nyitást várva figyeljünk a folytatásra is: experimentum periculosum, iudicium difficile.


Szöveg és fotók: Mácsay Krisztina

Archív felvételek: Vasárnapi Ujság 1920. évf. 25. szám
Látványterv: Mányi Stúdió

2015. február 4.

2014



2010-ben alapított, az építészet, különösen annak 19. és 20. századi fénykora kedvelőit és kutatóit tömörítő klubunk életében természetesen izgatottan várt év volt a 2014-es esztendő. A budapesti Operaház tervezője születésének kétszázadik és az Iparművészeti Múzeum alkotója halálának századik évfordulója sokakat ösztönzött a megemlékezések különféle válfajaira, így konferenciák, kiállítások, városi séták, kirándulások és különböző médiaesemények hívták fel a figyelmet a dualizmus korának két legnagyobb magyar építészére. Klubos keretek között mi is kivettük részünket a megemlékezésekből, mindenekelőtt saját rendezvénysorozatunkkal, az április 12 és június 29. között megvalósított Ybl és Lechner nyomában című építészettörténeti sétasorozattal. Klubtagjaink konferencia előadásaikkal tisztelegtek a két nagy tervezőművész és koruk építészete előtt, így részt vettünk az Ybl tiszteletére szervezett Életmódja: építész című, és a nagy századfordulós mester emlékére rendezett Lechner konferencián. Szívünkhöz talán mégis a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszéke által megvalósított Művészet Ybl és Lechner korában című konferencia állt, és ezen vettünk részt legnagyobb számban mind előadóként, mind hallgatóként.

Körünk évét azért nem kizárólag a fenti eseménysorozat határozta meg, számos egyéb, de természetesen az építészettel kapcsolatos tevékenységünkről tudunk beszámolni. Mindenekelőtt a havi rendszerességgel megtartott klubestek adtak lehetőséget az architektúra kérdéseit boncolgatni – baráti légkörben. Januárban Töreky Flóra Brno építészetének legendás története című előadásával a műemlékekben gazdag morva fővárosba kalauzolt minket. Februárban Baldavári Eszter és Andrássy Dorottya Was ist Jugendstil? című előadásukban számoltak be németországi tanulmányútjukról. Márciusban Bakó Bálint Vilnius, Riga és Tallin városaiban szerzett élményeit osztotta meg velünk. Áprilisban az Életmódja: Építész című konferencia eredményeit méltattuk beszélgetés keretében. Májusban Horváth Zsuzsa az évek óta nagy sikernek örvendő rendezvényről tartott előadást Budapest100 a kulisszák mögül – a kezdetektől a megvalósulásig címen. Tavaszi Ybl és Lechner nyomában című sétasorozatunk eseményeit júniusi klubestünkön – a Baldavárium hangulatos légkörében – a programok szervezésében elévülhetetlen érdemeket szerző Mácsay Krisztina foglalta össze. Júliusban a századfordulós zsinagógaépítészet kutatója, Oszkó Ágnes osztotta meg úti élményeit Felvidéki zsinagóga-túra címen. Augusztusban a Műszaki Egyetem doktorandusza, Jász Borbála tartott gondolatébresztő előadást Le Corbusier és a Bécsi Kör építészetéről. Szeptemberben Szentiváni János fotóművész volt vendégünk, Építészeti fotográfusok címen osztotta meg gondolatait a klubest résztvevőivel. Októberben Fullér Andrea egyiptológus előadásának témája A kaposvári Szivárvány Kultúrpalota egyiptizáló enteriőrje volt. Novemberi klubestünkön Baldavári Eszter és Szabó Orsolya legújabb, belgiumi és finnországi építészeti felfedezőútjukról számoltak be L'Art Nouveau, c'est quoi? Mikä on kansallisromantikka? Avagy Brüsszel és Helsinki szecessziós építészete című előadásukban. A december esti összejövetelen a visszapillantó tükörbe nézve emlegettük fel az év velünk kapcsolatos eseményeit, jelen sorok fogalmazójának képes beszámolója mentén haladva. Az év ezen utolsó közös estjét vidám játékkal zártuk, Kelecsényi Kristóf építészettörténész kvízmesternek köszönhetően.

Az év során a Szépművészeti Múzeum három nagyszabású kiállítását – Caravaggiótól Canalettóig, Toulouse-Lautrec világa, valamint Rembrandt, és a holland arany évszázad festészete – is lehetősége volt klubtagjainknak megtekinteni Mácsay Krisztina avatott tolmácsolásában.

Ha az előttünk álló év is az elmúlt esztendőhöz hasonlóan gazdag termést hoz programokban és szakmai-baráti beszélgetésekben, akkor semmi okunk se lehet az aggodalomra.



Rozsnyai József