2014. december 4.

Kolozsváron jártunk…



… a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékével. Az alapszakos és mesterszakos művészettörténész hallgatókat és kísérőtanárunkat, Rozsnyai Józsefet a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Művészettörténet szakának hallgatói és Kovács Zsolt tanár úr kalauzolták Kolozsváron és Dél-Erdélyi kirándulásainkon
Utazásunk első napján reggel indultunk Budapestről és körülbelül 7 óra buszozás után érkeztünk meg Kolozsvárra. Elsőként szállásunkat foglaltuk el, mely a Szent Mihály templom közelében, a belváros szívében volt. Délután városnézésre indultunk Kovács Zsolt tanár úr vezetésével. Sétánk során megtekintettük a Szent Mihály templomot, Mátyás király emlékművét, a kolozsvári születésű Pákei Lajos tervezte neobarokk stílusú New York-palotát, a nemesi családok városi palotáit, Mátyás király szülőházát, a domonkos rendi templomot és közben számos történetet megismerhettünk a város múltjából az ókortól egészen a huszadik századig. Közben lassan ránk sötétedett, az estét egy közös vacsorával az egyik helyi étteremben fejeztük be.

   















Másnap a Hunyadi János-kori ferences templom volt első úti célunk Tövis faluban, majd tovább utaztunk Gyulafehérvárra. Itt a vár épületeit, a székesegyházat, valamint a templomból átalakított püspöki könyvtárat, a Batthyaneumot tekintettük meg. Délután Szászsebesre érkeztünk, ahol megcsodáltuk a középkori eredetű evangélikus templomot. Óriási élményt jelentett, hogy itt csak a mi kedvünkért becsukták a monumentális méretű, reneszánsz szárnyas oltárt. Az egyes épületek építéstörténetét és különleges részleteit kolozsvári hallgatók mutatták be.


 



















Kirándulásunk harmadik napján Kalotaszegre indultunk, középkori templomokat és 19. századi kastélyokat vettünk célba. Elsőként Magyarvistán álltunk meg, ahol megcsodáltuk a mai református templom különálló, középkori eredetű haranglábát, középkori freskóit, festett kazettás mennyezetét, és  – nem utolsósorban  – kalotaszegi varrotasait. Ezután sétáltunk egyet még a faluban és megnéztük egy helyi kőfaragó házát és műhelyét is. Utunk következő állomása Magyargyerőmonostor volt, ahol egy románkori templomot tekintettünk meg, mely gazdagon festett karzata és berendezése miatt maradt emlékezetes. Harmadik megállókon, Magyarfenesen kedves meglepetésben volt részünk, egyik kolozsvári hallgató anyukája ugyanis egy tál házi fánkkal kedveskedett a társaságnak. A finomság után újult erővel folytattuk a napot, a helyi templom freskóinak tanulmányozásával. Utunk utolsó két állomása két kastély volt: Válaszút és Bonchida. Elsőként a válaszúti Bánffy-kastélynál álltunk meg. Az egykor iskolaként használt épületbe külön engedéllyel juthattunk be, nincs nyitva a látogatók előtt. A kastély szépségét sokáig lehetne dicsérni, reprezentatív halljának és ebédlőjének faragott díszítései és kerámiamunkái, valamint báró Bánffy Ádámnak, az épület egyik fő formálójának története osztatlan sikert arattak. Válaszút után Bonchidára érkeztünk, megismertük a Bánffy család kastélyának századokon átívelő építéstörténetét és a nap utolsó sugarainál bejártuk a torzóként is megkapó, jelenleg felújítás alatt álló épületegyüttest.

 












Utunk utolsó napján Kolozsváron választhattunk többféle program közül. Reggel Kovács Zsolt tanár úr vezetésével a Farkas utca építészeti örökségével ismerkedtünk meg. Délelőtt a házsongárdi temetőben zajló szakmai vezetés, a kortárs művészetnek otthont adó Ecsetgyár és a gyalui vár megtekintése közül lehetett választani. Gyalun ugyancsak Kovács Zsolt tanár úr volt a vezetőnk, bepillanthattunk a sok századon át formálódó vár építéstörténetébe, az ott zajló műemléki kutatáson keresztül.
Vasárnap kora délután a kolozsvári és budapesti csoport elbúcsúzott egymástól és mi hazaindultunk. A négy nap alatt számos élménnyel  gazdagodtunk, hála a gondosan előkészített programnak, a hasonló érdeklődésű társaknak, a csodás épületeknek és nem utolsósorban a négy napon át tartó napsütéses időnek. Köszönjük a kirándulást Pál Emesének, aki Kolozsvárról koordinálta a szervezést, Mezei Emese tanszéki demonstrátornak, aki a pázmányos hallgatókat fogta össze, valamennyi hallgatónak, akik az egyes helyszíneken előadtak és végül, de nem utolsó sorban Kovács Zsolt és Rozsnyai József tanár uraknak, akik fáradtságot nem ismerve vezettek minket négy napon keresztül.

Szöveg és képek: Hegedüs Márta Flóra