Kis szelet a "Budapest 100"-ból (2012. április 14.)

Wekerletelep, Kispesti Rendőrkapitányság (1912)

   Idén is megnyitották kapuikat a 100. életévüket betöltő budapesti házak. A programsorozatot tavaly rendezték meg első alkalommal, idén én is csatlakoztam a látogatókhoz.
    Előre kigondolt program nélkül csupán a fényképezőgépem kíséretében, szemerkélő esőben indultam el néhány idén 100 éves budapesti épületet megtekinteni. A napom egyetlen biztos pontja a Wekerletelepen tett látogatásom volt.

A Wekerle Sándor kezdeményezéséből épült telepen, a Kispesti Rendőrkapitányság, az egykori Lovasrendőr Laktanya, a Kós Károly Általános Iskola valamint számos lakóház volt az idei sétán megtekinthető. Kezdetnek, az előzetesen regisztrált látogatók, a Schodits Lajos és Éberling Béla által tervezett Rendőrkapitányság épületébe nyerhettek betekintést. Az épület igen hangsúlyos, a telep keleti határán található. Az őt körülvevő épületektől eltér, hisz mögötte már egyszintes lakóházak sorakoznak.Az épület főhomlokzata sarokra került, lekerekített összképet mutat. A magas, rusztikus lábazat felett, az első emelet parabola-íves, oszloppáros loggiája a Kós Károly téren álló Schodits-Éberling lakóházon is visszatérő elem. Az épület belseje sokkal kevesebb izgalmat rejteget a külsőnél. Belépve széles lépcsősor vezet az emeletre. A közeli helyreállítás nyomai igen szembetűnőek, bizonyos elemek egyértelműen rontják az összképet. Ilyen az álmennyezet, mely sehogy sem kerül összhangba a belsővel és nyilván nem számít korhű helyreállításnak. Külön dicsérendő viszont, hogy az épületben megtekinthetők a rendőrkapitányság eredeti tervei. Az épület alagsorába is volt alkalmunk lejutni, a pincét ma már nem használják, korábban légvédelmi célokat is szolgált.

Wekerletelep, egykori Lovasrendőr Laktanya (1912)

   Az épületet elhagyva a Bercsényi utcán haladtunk tovább a Lovasrendőri Laktanya felé. Földszintes házak mellett sétáltunk el, melyek nagy része még őrzi teljesen eredeti állapotát. A Lovasrendőr Laktanya elkészültét szintén 1912-re teszik, ám építési körülményei már sokkal homályosabbak. Az építészek neve sem tisztázott, nagy valószínűséggel a korábban már említett Schodits-Éberling páros munkája. Az elméletet erősítik a laktanya homlokzatán, négyzetes mezőkben látható domborművek, melyek sok hasonlóságot mutatnak a rendőrkapitányság díszítőelemeivel. A földszintes laktanya már régen nem tölti be egykori funkcióját, jelenleg a Közkert Zrt. tulajdonában áll. Az épület belsejébe csak alig-alig nyerhettünk betekintést, különösebb izgalmakat  a padlástér jelentett. Keskeny falépcsőn jutottunk fel a meglepően tágas és magas padlástérbe. Fény ide alig jut, csupán a homlokzaton is jól látható, keskeny ablakoknak köszönhetően láthattuk merre járunk. Manapság talán elképzelhetetlen lenne, hogy ennyi tér legyen kihasználatlanul, hisz itt semmi sincs, csak a gerendák, rengeteg por és galambok életének nyomai.

Wekerletelep, Kós Károly Általános Iskola (1912)

Az idő továbbra sem kedvezett nekünk, ezért igyekvő léptekkel haladtunk a telep központja, a Kós Károly tér felé. A tér koncepciója névadójának köszönhető, ám nem mindegyik épület született Kós Károly tervezőasztalán. A Schodits-Éberling páros mellett látható itt épület Walder Gyulától, Györgyi Dénestől és Zrumeczky Dezsőtől is.

A teret a Zrumeczky-kapun áthaladva hagytuk el,hogy sétánk utolsó épületét is szemügyre vehessük a Kós Károly Általános Iskolát. A Vásárhelyi Dezső által tervezett épület homlokzatát a sarokra helyezett, toronyszerű köréprizalit uralja. Az épület visszafogott és funkcionális, elsősorban részleteit tekintve illeszthető a Werkeletelep építészetébe.

A Leitersdorfer-ház lépcsőháza

A telepi séta végére érve úgy döntöttem a Szervita térre igyekszem, hogy belülről is megnézhessem a Lajta Béla által tervezett Leitersdorfer-házat (később Rózsavölgyi-ház). A könyvesboltban igen nagy tömeg tolongott, ettől kissé elrettenve inkább a lépcsőházat igyekeztem alaposan szemügyre venni, igazán tetszettek az öntöttvas korlát díszítőelemei.

Menet közben sikerült egy kis tájékoztató füzetet szereznem térképpel. Ezzel indultam a Belvárosi színház egykori Viktória Biztosító Társaság épülete felé. A Hoepfner Guidó által tervezett épületet az oldalsó, Dohány utcai bejáraton közelítettem meg. A lépcsőház különösen tetszett, a rozsdás öntöttvas korlát valamint a lépcsőház szegecselt vas falának rossz állapota bizonyította,hogy eredeti részleteket látok. A Levegő Munkacsoport irodája nyitott ajtóval várta az érdeklődőket. Nekik köszönhetően az erkélyre kisétálva közelről is megnézhettem a Dohány utcai zsinagógát, szép látvány volt a körút meg a zsinagóga ebből a szögből.

Vas utcai iskola könyvtára

A programfüzetet böngészve utolsó helyszínnek Lajta Béla Vas utcai iskoláját választottam. A Szechenyi István Gyakorló és Kereskedelmi Szakközépiskola igen zord látványt nyújt. Ha nem tudnám,hogy Lajta Béla műve és nem venném észre a homlokzat érdekes részleteit, díszítőelemeit, biztos kevesebb késztetést éreznék belülről is megnézni. Belépve ugyanaz a zord, sötét hangulat fogadott. Az épületben egyszerre találkozik a modern kubusossága a magyaros szecesszió díszítőelemeivel, sőt az art deco is feltűnik.

 Több helyen olvashatjuk, hogy ez az épület egy átmenetet képez Lajta építészetében, a részleteket tekintve ez a gondolat el is fogadható. Talán a részletekben rejlik az épület megszeretésének a kulcsa. A lépcsőházat megvilágító lámpák, az ajtók  festése, a kapcsolószekrény domborított fém ajtaja mind olyan részletek ami miatt érdemes ide betérni. A folyosók, lépcsőház és tornaterem apró részletei mellett a könyvtár nyűgözött le különösképpen. Az eredeti fa berendezéssel rendelkező könyvtár nagyméretű üveg bevilágítóablakkal rendelkezik. Ennek köszönhetően fényárban úszik a szoba.

Vas utcai iskola, lépcsőházat megvilágító lámpa

A programsorozatot igen jó kezdeményezésnek tartom, újabb lehetőséget ad a budapesti épületek alaposabb megismerésére. Jövőre is ellátogatok!

Horváth Zsuzsa