Győrben jártunk! (2012. augusztus 10-12.)

Győrben jártunk!

(2012. augusztus 10-12.)

Ezt a háromnapos kirándulást klubunk győri különítményének vezetője, Horváth Péter szervezte. Magát a túrát már hónapokkal előtte gondos előkészület előzte meg: felkészülés az egyes építészet- és művészettörténeti nevezetességekből, s Péter képrejtvényeket is készített számunkra. Péter és Tanár Úr már péntek reggel megkezdte a városnézést a gyárvárossal, amit a csoport később, szombat délután tekintett meg.

A női szakasszal (Anna, Erika, Zsuzsi és Bori) a délutáni órákban érkeztünk, kipróbáltuk az új Railjet vonatot, ami már hihetetlen élmény volt felszereltségével, zakatolásmentességével. Sajnos Péter minden figyelmeztetése ellenére elmulasztottuk a komáromi templom megfigyelését, de mentségünkre legyen szólva, hogy a szupervonat lenyűgözte a MÁV műbőr üléses járatain szocializálódott lelkünket. A győri szocreál stílusú vasútállomáson Tanár Úr és Peti várt minket, s a citybusszal városnézéssel egybekötve elfoglaltuk szobánkat a Mosoni-Duna partján lévő egyetemi kollégiumban.

Ezek után elindultunk Győr városába, s először az általános iskola századfordulós stílusú épületét vettük szemügyre. A századfordulós stílusú iskolaépület igazán a szívünkhöz nőtt majolika-szívecskéivel, faragott tulipánjaival. Ezután, ha már Győrben voltunk, elsétáltunk a kekszgyár még megmaradt épületéhez.

A szomorúságon, hogy már nem is hazánkban gyártják a győri kekszet, talán enyhített valamelyest a gyár előtt parkoló autó „KEX” rendszáma. Túránkat folytatva megtekintettük a régi vámházat, majd a zsinagógát. A Benkó Károly által tervezett, 1870-ben épült zsinagóga épülete napjainkban a Vasilescu-gyűjtemények ad helyet. A historikus, néhol móros illetve már szecessziós elemeket mutató épület rendkívül jó állapotban van, Győr legreprezentatívabb épületének tartják.

  

Ezek után a Kereskedelmi- és iparkamara épületénél Tanár Úr in situ demonstrálta a megfelelő homlokzatelemzési metódust, majd a konzekvenciák levonása után egy ott dolgozó urat meg is győzött, s így a reprezentatív házat belülről is tanulmányozhattuk. (Horváth Adorján, 1908.)

 

Ezután utunk keresztülvezetett a Győrt is elérő panelprogram vívmányain, míg elértünk a híres Körmendy-templomhoz, ahová a mise végeztével bebocsátást is nyertünk, s helyben elemezhettük a modern építészet megvalósulását. (Körmendy Nándor: Szent Imre templom, 1943.)

Kis pihenő után elértünk a nap utolsó emlékéhez: a Sándy Gyula-féle „valaki fényképezze le Bodó Petinek” templomhoz (Sándy Gyula: Győr, nádorvárosi evangélikus templom, 1940-44). Utunk véget ért, Tanár Úr és Péter a vasútállomás felé vette a kanyart, míg a lányok a kollégium felé. Este sétáltunk egyet a városban, megcsodáltuk a rengeteg szökőkutat, s a másnapi sétát megelőlegezendő a Káptalandomb macskaköveit koptattuk vízhólyagos talpainkkal, s megcsodáltuk még a Hübner Jenő tervezte városháza reprezentatív épületét (1896-1900).

Másnap, hogy a hatfős létszám állandó legyen, Nóri érkezett Pestről Tanár Úr helyett. A női szakasz kívánságának engedve Peti elvitt minket Győr legelegánsabb, eredeti szecessziós berendezésű cukrászdájába, a Bergmannba. Ezután a Látogatóközpontban jegyünket megváltva végigjártuk az egyes állomásokat: a székesegyházban megcsodáltuk a Héderváry-kápolnát és a Szent László hermát, az Apor kiállítást, a Múzeumházat, a kincstárat és könyvtárat, valamint a várostörténeti kiállítást. A toronyban piknikeztük, természetesen a Győri Édes alapvető élelmiszernek számított ezekben a napokban. Itt Erika és Nóri készült, hogy halványuló művészettörténeti emlékeinket felelevenítse a nevezetességekről.

  

Egy gyors ebédet követően a gyárvárosba látogattunk el, ahol Anna vezetésével ismét képrejtvények és archív fotók alapján kutattuk fel az épületeket. A Pest tisztviselőtelephez (Wekerle-telep, Orczy-tér, Soroksári úti telep) hasonló elrendezésű a városszövet, mely középpontjában egy Árkay-templom (1928) áll a Mátyás téren. A Városmajori templom követlen előképének tekinthető a belső, mely igazán lenyűgöző modern épület. Ezek után a belvárosi barokk kavalkádon át a Mosoni-Duna partjára mentünk, ahol később megismerkedtünk a győri klíma flórájával-faunájával, hegy és vízrajzával (különös tekintettel a cickafarkra, kocsányos tölgyre, a töltés statikai elemzésére).

          

A kirándulás harmadnapjának reggelén megfáradtan jegeskávéval hűtöttük a győri barokk napok által felmelegített lelkünket a Bergmannban, meglátogattuk az Aigner Sándor-féle iskolaépületet, ahol Zsuzsi tartott egy kis beszámolót, s elvegyültünk a barokk forgatagban. Szép lassan búcsút vettünk a gyönyörű Győrtől, a vizek, hidak, szökőkutak, a szóda és a „Jedlik-fröccs” városától.

Szöveg: Jász Borbála

Fotókat készítette: Horváth Zsuzsa és Ligeti Anna