Gáz volt Óbudán

Nem is kevés. De mi azt már nem láttuk, csak az épületeket, ahol gyártották. Ugyanis az egyik pázmányos hallgató – Sidó Anna – éppen az Óbudai Gázgyár épületeit kutatta és valamilyen úton-módon sikerült elérnie, hogy bemehessen az egykori gyár területére, ráadásul vezetőt is kapott. Ha pedig már ilyen lehetőség nyílt előtte, szólt a PÉK-nek is, és egy szép tavaszi délután, 2012. április 13-án (pénteken) páran vele mentünk az épületbejárásra.

 

Valójában több épületből álló komplexum volt ez a gázgyár, mely a múlt század tízes éveinek elején épült Weiss Albert, Bernauer Izidor és Schön Győző tervei szerint. A konkrét gyárépületeken kívül tartozott hozzá egy mázsaház, ahol a teherautók súlyát mérték, valamint ebédlővel, tusolókkal ellátott épület is a munkások számára. Hazai viszonyainkat ismerve talán felesleges, de azért megjegyzem, hogy ma már nem működik, az épületek nagy része üresen áll. Bár legalább örömteli hír volt, hogy hamarosan hasznosításra kerülnek, a gyár szomszédságában épült Graphisoft Park ugyanis terjeszkedik és irodaházakká alakítva bekebelezi az egykori gyárépületeket is. Ott jártunkkor már javában folyt az átalakítás, pár épület már az új funkcióját látta el, de a legtöbb még csak várta a megszépülést. Ez a várakozás különösen a belsőkön látszódott, a falak nagy részéről a vakolat leverve, az oszlopok, pillérek csupaszok, helyenként a válaszfalak is áttörve. Ez az átmeneti állapot viszont nagy lehetőséget is kínált számunkra, az építészet iránt érdeklődő, de nem az építőiparban dolgozó egyéneknek: megfigyelhettük a múlt század elején használt építési technikákat. Személy szerint engem az eredeti poroszsüvegboltozat fogott meg leginkább, de nagyon érdekes volt látni az egykori ebédlő oszlopsorát is, melyről leverték a burkolatot és maga a vas vált láthatóvá.

 

Az épületek külseje szerencsére viszonylag épen maradt, ezt elsősorban a tégla- illetve kőhomlokzatnak köszönheti, ezek ugyanis tartósabbak, mint a vakolat (bár néhány épületen vakolat is volt és az is egész jó állapotban maradt meg). Ennek ellenére a téglát is helyre kell állítani, az építkezést vezető úriember kisebb előadást is tartott a restaurálás különböző technikáiról. Ha már a homlokzatnál tartok egy kis stíluskritikát is illik prezentálni, nagyon viszont nem mennék bele, mert nem foglalkoztam vele. Az mindenesetre könnyen megállapítható, hogy noha gyárépületek, meglehetősen igényesek, feltűnik például rajtuk egy ötszög záródású díszes oromzat, illetve a vakolt homlokzatokat faltükrök is díszítik. Szépek továbbá még a kapuk és a fölöttük lévő tetők fa faragásai. De a gyár csúcspontja egyértelműen az egykori víztornyok, melyek hatalmas hengeres formáikkal és kúpos tetőikkel a létesítmény szimbólumai is egyben. Sajnos ide nem mehettünk be, de a szemben lévő épület tetejére azért felmásztunk, hogy a különösen izgalmas felső részeket is jobban szemügyre vehessük. Megérte, innen látszódott legszebben, hogy a vasbeton homlokzat szürkeségét apró majolika sorokkal is díszítették.

Az épületek bejárása során találkoztunk pár, a helyén maradt géppel is, melyek szintén körülbelül száz évesek és érdekes látványt nyújtottak. A sétánk utolsó állomásán látott gép viszont több mint érdekes volt: egy 1912-es gyártású dízelgenerátor, mely több ember magasságú volt és egy egész irányítóterem tartozott hozzá. Gyönyörű egy monstrum volt.
 Az Óbudai Gázgyár néhány épülete 2004 óta ipari műemlék és e címet méltán nyerte el. Valóban különleges épületegyüttesről van szó, mely még jelenlegi kissé elhanyagolt állapotában is népszerű látványosság, vezetőnk mesélte, hogy profi fotósok is érdeklődtek az épületek iránt.

Bodó Péter