2018. december 2.

Erdély és művészete – élménybeszámoló tanszéki kirándulásunkról



Az idei tavaszi szakdolgozat leadási határidő utáni napon, április 17-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékének tanárai – Szakács Béla Zsolt tanszékvezető, Bencze Ágnes, Kopócsy Anna, Bizzer István, Jernyei Kiss János, Kovács Imre és e sorok szerzője – szakunk hallgatóival a budapesti Március 15. téren buszra szálltunk, hogy közösen fedezzük fel Erdélyt és művészetének kincseit. A kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem magyar művészettörténet tanszékének meghívására indultunk útra, így biztosak lehettünk abban, hogy nagyszerű baráti-szakmai légkörben telik majd kirándulásunk.


            Első megállónk Nagyvárad volt, ahol leghosszabban a várban időztünk, megtekintve az ötszögű erődöt és az abban foglalt hasonló alakú palotát, annak udvarát, stukkódíszes és festett belső tereit, valamint a kiállításon bemutatott számos értékes tárgyat. Innen a belvárosba sétáltunk, hogy a Szent László tér századfordulós épületegyüttesével ismerkedjünk meg. Nagy élmény volt látni a Szent László templomot, a Fekete Sas Szállót, a Városházát és megannyi historizáló és szecessziós épületet a legkiválóbb építészektől. Ezután egy hosszú gyaloglás következett a város boldog békeidőket idéző sétálóutcája, a Fő utca mentén, egészen a római katolikus székesegyház és a püspöki palota barokk épületpárjáig, melyeket Jernyei tanár úr mutatott be nekünk.


Kora délután elhagyva a Sebes-Körös menti nagyvárost, kelet felé indulva tovább Mezőtelegd gótikus templomába léphettünk be, ahol középkori festményeket és reneszánsz kőfaragványokat láthattunk. Az épület történetét Szakács tanár úr ismertette, ahogy kirándulásunk vezetőjeként neki köszönhetjük a később megtekintett számos középkori épület bemutatását is. Már a nappal és az este határán érkeztünk Bánffyhunyad református templomához, melynek lenyűgöző belső terében egy helybeli fiatalember kalauzolt bennünket. Erdélybe való tulajdonképpeni megérkezésünk ennek a felejthetetlen élménynek köszönhető.



           Este sötétben, esőben érkeztünk Kolozsvárra, ahol elfoglaltuk Szentegyház utcai szállásunkat, majd a tanári kar Kovács Zsolt tanár úr társaságában a helyi Klausen Pubban fogyasztotta el ízletes vacsoráját. A következő napot itt, Mátyás király szülővárosában töltöttük, a legértékesebb műemlékekkel ismerkedtünk. Lupescu Radu tanár úr vezetésével bejártuk a domonkos-rendi – ma ferences kolostor és templom gótikus-barokk épületegyüttesét, Kovács Klára tanárnő a Szent Mihály-templomot mutatta be nekünk, Weisz Attila tanár úr pedig a Farkas utcai református templom építéstörténetét ismertette a magas igénnyel restaurált épületben.


Ebéd után Kovács Zsolt tanár úr vezetésével tanszékünk oktatóinak lehetősége volt fellépcsőzni a Szent Mihály templom tornyába. Onnan letekintve láttuk a Bánffy-palota előtt gyülekező hallgatóságot, akikhez nemsokára csatlakoztunk, és együtt ismerkedtünk a palota történetével és kiállításával. Itt Bordás Beáta, a múzeum művészettörténésze kalauzolt bennünket. A rendkívül gazdag program szép zárásaként a Házsongárdi temetőben tehetett körsétát a kirándulók csoportja. Este tanári társaságban a Bulgakov Caféban vacsoráztunk.


Az északi túrára utazásunk harmadik napján, gyönyörű napsütésben került sor, kirándulásunk következő napjai már nyárias időben teltek. A különlegesen értékes historizáló faburkolatokkal, bútorzattal kialakított válaszúti Bánffy-kastélyban Bordás Beáta, a romosan is monumentális bonchidai Bánffy-kastélyban, illetve a középkori freskódíszes széki templomban Weisz Attila volt a vezetőnk. Szamosújváron a barokk stílusban épült örmény katolikus Szentháromság-templomot, Désen a gótikus református templomot látogattuk meg. Este a kincses városba érkeztünk vissza.


A negyedik nap reggelén elbúcsúztunk Kolozsvártól, és dél felé vettük az irányt. Tordán hosszabban időztünk, és mindenekelőtt három gótikus templomot tekintettünk meg: az újtordai és az ótordai református templomot, illetve a város katolikus templomát. Többen bejártuk a tordai múzeum középkori épületét is, amelynek értékes faszerkezetes belső tereit Möller István építésznek köszönhetjük. Vetettünk egy pillantást a Lang Adolf építész tervezte két neobarokk munkára, a Posta és Pénzügyi palota épületére és a Vigadóra is.


A délutáni program első állomása a nagyenyedi református vártemplom volt, majd Marosszentimre értékes, de sajnos igen rozoga temploma következett. Gyulafehérváron az reneszánsz korban fénykorát élő érseki palotát és a római katolikus székesegyházat jártuk be, mely románkori építészetünk monumentális emléke, Lázói-kápolnája pedig gótikus és reneszánsz építészetünk kiváló példája.


Késő délután tovább indultunk következő szálláshelyünkre, Alvincra. Itt a Bethlen Szálló csendes és otthonos épülete igazi felüdülést jelentett az urbánus környezetben lévő kolozsvári szállásunk után. Az ebédlőben elfogyasztottuk finom vacsoránkat, majd nyugovóra tértünk. Másnap korán reggel megtekintettük a Bethlen Gábor által kiépített, de mára nagyrészt romos reneszánsz kastélyt és a nemrég belül felújított középkori templomot.


Majd buszunkkal dél felé indultunk, hogy a nap nagy részét a szászok földjén töltsük. Medgyes, Berethalom és Almakerék evangélikus temploma kirándulásunk legnagyobb élményei közé tartozott, ahogy a keresdi várkastélyban és a Segesvár városában eltöltött órák is örökké élni fognak emlékezetünkben.


Utunk ötödik napja vasárnapra esett, ezért csoportunk nagyobb része reggel misére ment, a gyulafehérvári székesegyházba. Itt egy különleges élményben volt részünk, búzaszentelési szertartáson vehettünk részt, mely az érseki palota udvarán történt. A misét követően kirándulásunk utolsó napi programjára került sor, immár hazafelé irányítva buszunkat. Szászsebes gótikus evangélikus templomában megcsodálhattuk a szentélyrekesztő maradványait és a reneszánsz szárnyas oltárt, majd a Maros mentén nyugat felé haladtunk tovább. Így jutottunk el a főútról dél felé kitérőt téve Vajdahunyad várához, ahol egyrészt a hatalmas épület lélegzetelállító arányaival és a nyomasztóan nagy turistaáradattal szembesültünk.


Tovább haladva Marosillyén, Bethlen Gábor fejedelem szülőhelyén álltunk meg röviden a reneszánsz Veres-bástya kedvéért, majd Arad határában Óarad templomának maradványait szemléltük meg. Kirándulásunk záróakkordjaként Aradra érkeztünk, ahol először a Szabadság-szobor előtt álltunk meg, majd a város historizáló és szecessziós épületeivel ismerkedtünk. Budapestre a késő esti órákban értünk vissza, gyönyörű emlékekkel megrakodva.



Szöveg és fényképek: Rozsnyai József

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése