Japán kalandozások

Ha japán műemlékeket kellene említeni, bizonyára sokan hoznák fel példaként a Miyajima szigetén lévő Itsukushima szentélyt, a kiotói Kiyomizuderát illetve a narai Tōdaiji világhírű templomot. Ezért is gondoltam, arra, hogy kevésbé ismert épületekről írok az érdeklődőknek, megmutatva azt, hogy a jellemző turistacélpontokon kívül is sok látnivalót tartogat még Japán.

Az első épület, melyre fel szeretném hívni a figyelmet, a Hiroshima megyével határos Okayama megye egyik nevezetessége, az Enjoji buddhista templom, különösen azért, mert a közelmúltban restaurált mennyezeti képek szép állapotban láthatók.

Beszámolóm második részében a kortárs építészet különös épületegyüttesét, a Senzoku Egyetem Oshinomi Kunihide (尾新見邦英) tervezte épületeket szeretném bemutatni, melyek különös formavilágukkal a japán kortárs építészet sokszínűségéről tanúskodnak. 

Okayama megye Enjōji  円城寺buddhista templom

E templom elődjével együtt 1300 éves múltra tekint vissza, hiszen a közeli hegyen 715-ben, a Nara-korban alapították az első buddhista templomot, mely még a Seihoji nevet viselte.

Ez a 4. japán császárnő, Genshō nevéhez fűződik, amint arról a híres japán krónika, az Engeki is megemlékezik. A hagyomány szerint a helyen csodás események történtek, a japán buddhizmus későbbi történetében nagy népszerűségnek örvendő Avalokiteshvara (Kanzenon) bódhiszatva többször megjelent a mai Kibichūō város közeli hegyen, Okayama megyében.

Az alapítástól kezdve mivel a császári udvar bőkezű adományokkal látta el a templomot, az több, elsősorban a szerzetesek lakhelyéül szolgáló épületekkel bővült.

Az 1282-es tűzvész következtében a templomegyüttes elpusztult, így 1283-ban azt a mai Enjoji templomegyüttes területén építették fel. Bár napjainkra már csak kettő maradt ránk,  eredetileg hat kisebb egyházi épület állt e területen.

Az Edo-kor végén, 1833-ban pusztító erejű tűzvész keletkezett az Enjoji környékén, így csupán az Iōin és a Chizōin kis épületei maradtak fenn, a főcsarnokot, az Amida-csarnokot ismét felépítették 1834-ben.

A templomegyüttes a buddhizmus Jōdoshinshu (Tiszta föld) irányzatához tartozik, ez a felekezet azt hirdette, hogy ha a hívő Amida Buddhához imádkozik, könnyen üdvözülhet a nyugati paradicsomban, így a Tiszta föld-tanok köznép körében nagy népszerűségre tettek szert. A templomegyüttesben így fontos helyet kap az Amida-csarnok a főcsarnok mellett.

A templomhoz közeledve annak falépcsőin cipők sorát pillantjuk meg, ami egyértelműsíti, hogy nekünk is le kell vennünk a cipőnket. A főcsarnoknál találkozunk egy tanárnővel (sensei), aki idegenvezetéseket is tart. 

Bár a főcsarnokot már 1994-ben restaurálták, látogatásunk előtt kevéssel fejeződött be az főcsarnok folyosója mennyezetének felújítása, így ragyogó színekben játszottak ismét a fakazettákra festett képek.

Az Edo-kori művészeket, mint sok, japán művészt a természet ihlette, így a japán flóra sokféle virágát, valamint számos állatot, nemcsak a buddhizmusra jellemző sárkányokat, kígyókat, hanem számos madarat festettek a kazettákra, melyek között nincs két egyforma.

Az együttes egy másik építménye szép példája annak, hogy a falemezek bonyolult és aprólékos összeillesztéséből létrehozott alkotás is milyen megkapó tud lenni. A Chinjūhondan kultikus építménye emelvényen álló, homorúan ívelő ciprusfa nyeregtetővel fedett faépítmény, a tető alatt sárkányokkal díszített remekbe szabott konzolos szerkezetre lehetünk figyelmesek, az efféle konzolrendszert a buddhista építészetben fejlesztették tökélyre.

fotó: 楽天　ブログ　　http://plaza.rakuten.co.jp/tenkuugama/diary/201004240001/

Az ily módon szögek nélkül épített faépítmények talán leghíresebb példája Japánban a kiotói Kiyomizudera (Tiszta Víz buddhista templom) emelvénye, melynek fából ácsolt 30 méter magas szerkezete szögek nélkül készítették.

Az Enjōjiban lévő Chinjūhondan, melynek fordított trapéz alakú talapzata ugyancsak míves fafaragás, szintén 1834-ből maradt ránk.  Az építményt, illetve annak elődjét Benzaiten védőistenség tiszteletére emelték, és hosszú idő óta a zarándokok célpontja, akik az előttük álló vizsga sikeréért, a jó házasság vagy anyagi boldogulás reményében keresik fel a helyet. Különösen április 28-án és október 28-án, amikor omikoshival az élen (tulajdonképpen hordozható szentély) felvonulást és matsurit tartanak. Ha az Enjōjinál rendezett ünnepségen nem is, egy közeli matsurin volt szerencsém részt venni, ahol 9 szentély képviselői vonultak fel omikoshival, élénk zenei kíséret, dobpergés közepette. Nemcsak egyházi tisztségviselők, hanem diákok csoportjai is lelkesen játszottak shakuhachin, a furulyához hasonló japán hangszeren.

Már kifelé vesszük utunkat az Enjojiból, amikor az élményekbe belefeledkezett e sorok íróját fogadócsaládja hirtelen emlékezteti: „ne felejts el köszönni a senseinek”.

Az Edo-korral zártuk a buddhista templomegyüttes, az   Enjoji történetét, jó 150 évvel később, a közelmúlttal folytatjuk, amikor is a kortárs építészet egy szokatlan egyetemi épületét szeretném bemutatni az olvasóknak.

A Senzoku Gakuen Egyetem (洗足学園音楽大学) új épületei  

A Senzoku Gakuen Zeneművészeti Egyetem 2013-ban új épületekkel gazdagodott, az  Ezüsthegyre (Silver Mountain) keresztelt sajátos, hegyet formáló épülettel és a hasáb alakú Vörösszikla (Red Cliff, vagy más elnevezés szerint: E-Cube) nevet viselővel.

Különösen az Ezüsthegy láttán állapíthatjuk meg, hogy a K/O Design Studio és a Kajima Design szakított minden eddigi hagyománnyal, ami a kampuszok építészetét jellemezte. Az új épületek szimbolikájáról szólva, a művészi alkotó fantázia, a találékonyság a  külső szemlélő számára is nyilvánvaló, ez az épületeket birtokba vevő, zenei pályára készülők életében is fontos, ezzel is magyarázható az épületegyüttes szokatlan formavilága. Nem mintha a Senzoku Gakuen Egyetem ne lenne szép hagyományokra visszatekintő intézmény. Bár nem a modern kori felsőoktatás kiépítésének kezdetén alapították, fundamentumát a Taishō-korban rakta le Maeda Wakao (前田若尾), amikor 1926-ban megalapította a Senzoku Leánygimnáziumot. Több más jelenlegi japán egyetemhez hasonlóan ez az intézmény is magániskolaként indult, majd évtizedek elteltével vált egyetemmé. 

Honnan ered a Senzoku Gakuen elnevezés?

A japánoknak az idegen kultúrákkal, világnézettel szembeni alapvetően befogadó attitűdjéről tanúskodik ez az elnevezés is. Ez a hozzáállás nemcsak a 19. század közepi Meiji-kori nyitástól, hanem már évszázadokkal korábban is jellemezte a japánokat, amikor a 6. századtól kezdve magukévá tették a buddhizmust, például. Ennek eredményeképpen napjainkban sem ritka egyáltalán, hogy sok japán egyidejűleg sintoistának és buddhistának vallja magát, vagy éppen sintoistának és kereszténynek. Ez utóbbival én is több alkalommal találkoztam, japán ismerőseim között vannak olyanok, akik az Újéven kívül is sintoista szentélybe és „párhuzamosan” protestáns gyülekezet istentiszteleteire is járnak.

Hogyan is igazolja mindezt a Senzoku Gakuen története? Az egyetem nevének eredete a japán alapító keresztény hitével van összefüggésben. A Maeda Wakaotól származó Senzoku elnevezés szó szerint lábmosást jelent, az újszövetségi utolsó vacsorára utal, amikor is Krisztus megmosta tizenkét tanítványának lábát. A névadás koncepciója tehát az alapító, Maeda mély keresztény hitében keresendő, aki az alázatot tartva a krisztusi tanítás egyik lényegi elemének, oktatói tevékenységében is ezt kívánta megvalósítani. A mai Zeneművészeti Egyetem honlapjának szerkesztői is kiemelik, hogy az egykori iskolát nem külföldi keresztény misszionáriusok hozták létre; ehelyett a keresztény szellemiség a japán alapítótól ered. 

fotó: 洗足学園音楽大学　　@senzokuondai  https://twitter.com/senzokuondai  

fotó: 森建築設計ブログ　　http://morikentiku.at.webry.info/201403/article_20.html

Bár az Ezüsthegy és a Vörösszikla első látásra nem illeszkedik a Maeda-féle örökséghez, az alkotói kreativitáson túl az Ezüsthegy íves formája – mely a körrel és gömbbel hozható kapcsolatba – utalhat arra a teljes személyiséget célzó nevelésre, melyet a Senzoku Egyetem alapelveiben megfogalmaz. Maeda elveit követve, az Egyetem nem csupán a zenei pályára igyekszik hallgatóit felkészíteni, hanem teljes személyiségüket kívánja alakítani, a Japán nevelésben-oktatásban bevett holisztikus szemlélet szerint.

                fotó: ブログ　Jugem   http://saoaoki.jugem.jp/?eid=20

A Senzoku Gakuen Egyetem és a K/O Design Studio

Az Ezüsthegy épülete akár ezt, a kör és az íves formák szimbolizálta teljességet is képviselheti. Valamint árulkodik a K/O Design Studio építészeti filozófiájáról, miszerint az iroda építészei az embert körülvevő környezetet egészében vizsgálják, és ehhez igazítják az építészeti formákat. Az építészetet nem csakhogy nem önálló művészeti ágként, hanem magát a művészetet – és ezáltal az építészetet is – a környezet és a természet egy részének tekintik. Így érthetőbbé válik, mit is keres a kanazawai campuson egy mesterséges hegy, a Silver Mountain. A Studio vezetője, Oshinomi Kunihide (尾新見邦英) korábbi építészirodájával, a Kajima Design építészeivel együtt alkotta meg az egyedi épületeket.

A különös épületeket tervező K/O Design építészirodát 1993-ban Oshinomi Kunihide hozta létre. A kezdetben középületeket, lakóházakat tervező Oshinomi tevékenysége mára igen sokrétűvé vált, bútorokat, üzlet-enteriőröket is tervez. Igyekszik továbbvinni a japán építészeti hagyományokat a modern építészetbe. Erről tanúskodik, például, egy biztosító társaság megbízásából 27 emeletes épülete is, az Tokyo Marine Nichido Biztosító ószakai irodájának épülete. Az épület falainak síkján kívül Oshinomi még egy köpenyszerű alumínium fémszerkezetet tervezett hatalmas alumínium oszlopokkal, gerendákkal, mely távoli utóda kíván lenni annak a fából készült keretnek (ún. kōshi), mely a hagyományos japán építészetben (eleinte a várak majd a lakóházak homlokzatán) jellemző volt. Ahogy az alábbi, Kurashikiben készült felvétel is mutatja, a finom függőleges falécek alkotta keret az ablaknyílások előterében egyrészt a fény megszűrésére szolgált, másrészt pedig korlátozta a betekintést a városlakók otthonaiba.     Bár Oshinomi fémből reprodukálta ezt a hagyományos szerkezetet, eredetileg  a kōshi inspirálta munkáját 1990-ben.  

1. megjegyzés: A cikkben használt buddhista templom kifejezés a magyar japanológusok javasolta terminológiát követi, így a buddhista oterát a magyar nyelvben a templom, míg a sintoista jinját a szentély szó jelöli.

2. megjegyzés: A szövegben a japán tulajdonnevek a Hepburn-féle átírással szerepelnek.   

Szöveg: Torma Ágnes

Képek: Torma Ágnes illetve a jelölt webhelyek