Időutazás az egykori Császárvárosban: Aranyló mozaiktól a hófehér „óceánjáróig”

A PPKE Művészettörténet Tanszék – a Bécsi építészet kurzus keretében – egynapos bécsi kirándulást szervezett Rozsnyai József vezetésével 2016. május 14-én, szombaton, melyen részt vett az Építészettörténészek Klubjának öt tagja (Frankó Mónika, Hegedüs Márta Flóra, Jeney András, Tóth Péter és én) is. A Császárvárosban tett időutazás összes állomásáról és tartalmas programjáról nem lehet részletes beszámolót írni, ezért néhány kiemelkedő alkotást szeretnék bemutatni.

Kaiserjubiläumskirche. Fotó: Havas Gyöngyvér

Kaiserjubiläumskirche. Fotó: Havas Gyöngyvér

Az építészettörténeti időutazás elején megtekintettük a Mexikoplatz-on álló, Assisi Szent Ferenc tiszteletére felszentelt templomot (Kirche zum heiligen Franz von Assisi), amely Victor Luntz (1840–1903) tervei szerint épült 1898 és 1913 között. (Az építész halála után August Kirstein (1856–1939) irányítása alatt folytatódtak a munkálatok.) A Bécs építészete előadáson is elhangzott, hogy előképe a középkori eredetű kölni Szent Márton templom (Gross St. Martin), főként az impozáns négyezeti torony jelenthetett inspirációs forrást. A bécsi templom felszentelésekor (1913) ideiglenes, faragásokkal díszített, timpanonos fakapuzatot építettek a templom fő- és oldalkapujához, melyek mind a mai napig megmaradtak. A bazilikális elrendezésű épület toronypáros főhomlokzatán, egy lunettába foglalt rózsaablakban látható az Áldó Krisztus, körülötte pedig a négy evangélista jelképe. Az épület jellegzetessége a négy saroktoronnyal szegélyezett négyezeti torony.

Kirándulócsoportunk az Elisabethkapelle bélletes kapujában. Fotó: Rozsnyai József

Elisabethkapelle. Fotó: Tóth Péter

A templom másik elnevezése Kaiserjubiläumskirche, ugyanis Ferenc József uralkodásának 50. évfordulójára emelték (1848. december 2. V. Ferdinánd lemond és átadja unokaöccsének az osztrák császári címet). Az évfordulót beárnyékolta az uralkodócsaládot ért tragédia, mert ebben az évben, 1898. szeptember 10-én Erzsébet királyné (Sisi) merénylet áldozata lett. A királyné emlékét őrzi a szakrális tér legimpozánsabb része, a szecessziós stílusú, tizenhárom és fél méter magas és tíz méter széles, nyolcszögletes alaprajzú Erzsébet-kápolna (Elisabethkapelle). Előképe közé tartozik például a Karoling kori építészet ékköve, az Aacheni palotakápolna. A bécsi Erzsébet-kápolna védőszentje Árpád-házi Szent Erzsébet, akinek mozaikból kirakott ábrázolása a középtengelyben látható medalionban kapott helyett. Rózsát tartó alakja arany háttérből bontakozik ki, mellette a következő latin felirat olvasható: „In piam memoriam, imperatricis et reginae Elisabeth”, amely a következőképpen fordítható le: „Erzsébet császárné és királyné kegyes emlékezetéért.”A mozaikképeket Carl Ederer (1875–1951) szecessziós művész készítette. A kupola alatt – a szecesszió formakincsére is utalóan – koszorút tartó angyalok láthatóak. Fölöttük szintén latin felirat: „Crucem tuam adoramus Domine I Chr, Propter lignum venit Gaudium in universo Mundo.” Ezek a sorok, amennyiben jól olvastam ki őket, a nagypénteki antifónából valóak, aminek hivatalos magyar fordítása megtalálható az Éneklő Egyházban (825. ének, 1429. o):„A te keresztedet imádjuk, Urunk, Jézus Krisztus [az eredeti antifóna teljes szövegben itt benne van még: et sanctum resurrectionem tuam laudamus et glorificamus = és a te szentséges feltámadásodat magasztaljuk és dicsérjük] mert a Keresztfa által jött az öröm az egész világra!” A kápolna középterében koronát formázó csillár látható. A sávozott márványburkolattal díszített Erzsébet-kápolna 1907-ben készült el, a felszentelésére pedig 1908. június 1-én került sor. Számomra ez a kápolna jelentette a tanulmányút egyik legnagyobb élményét, ezért részleteztem hosszabban az építéstörténetét.

Postsparkasse. Fotó: Tóth Péter

Az aranyló mozaikkal kirakott kápolnából, a hűvösebb elegancia vizeire evezve, Otto Wagner (1841–1918) Postatakarékpénztárát (Postsparkasse, 1899–1901 és 1904–1906) látogatjuk meg néhány gondolat erejéig. (A kiránduláson nem ebben a sorrendben haladtunk, most az időutazás 19. századi, illetve századfordulós épületeit vettem előre.) Az épület jellegzetessége, az alumíniumcsapokkal díszített márványlapokkal burkolt homlokzat, amely az egész kompozíciónak erődítmény, vagy páncélszekrény jelleget kölcsönöz. Érdemes ezeket a változó méretű és elrendezésű csapokat testközelből is megvizsgálni. A kirándulás során még az is szóba került, hogy a lábazati szinten lévő, rendszertelen és nagyméretű csapok hasonlítanak a török kor ágyúgolyó okozta belövéseire is, ami erősíti a Postatakarékpénztár erődítmény jellegét. Moravánszky Ákos, Versengő látomások című kötetében (22. o.) olvasható alábbi megjegyzés jól érzékelteti az épület filozófiáját: „Wagner egy eszmét fordított le az építészet nyelvére – és ezzel új műszaki esztétikát teremtett.” Otto Wagner munkái közül tanulmányoztuk még a Stadtbahn városi vasút nevezetes Karlsplatz megállóját (1898).

A Stadtbahn karlsplatzi állomásépülete előtt. Fotó: Rozsnyai József

A Ringstrasse mentén és környékén számtalan főmű található, melyek mintául szolgáltak a magyar építészek számára is. Ezek közül tanulmányoztuk például a városfal egyik bástyájára (Braunbastei) épített neoklasszicista Coburg palotát [Palais Saxe-Coburg, 1840–1845, tervezte: Karl Schleps (1802–1840)]; a neoreneszánsz Bécsi Iparművészeti Múzeumot, [Österreichisches Museum für Kunst und Industrie, 1866–1871, tervezte: Heinrich Ferstel (1828–1883)] ahol groteszk falfestményeket időző motívumokat vizsgáltunk a reprezentatív előcsarnokban, amelyek az antik Domus Aurea nyomán kialakult reneszánsz dekoráló stílust követik.

Österreichisches Museum für Kunst und Industrie - Museum für Angewandte Kunst. Fotó: Havas Gyöngyvér

Akademisches Gymnasium. Fotó: Rozsnyai József

Számomra nagy élmény volt Bécs egykori Főgimnáziumának [Akademisches Gymnasium, Beethovenplatz, 1863–1865, tervezte: Friedrich von Schmidt (1825–1891)] alapos szemrevételezése kívülről és belülről. A téglaburkolatos homlokzat és a neogótikus részletformák szép egyensúlya jellemezi az épületet, belül pedig szintén a legapróbb részletekig kidolgozott enteriőr fogadott minket.

A Hundertwasserhaus ölében. Fotó: Rozsnyai József

Kunst Haus. Fotó: Havas Gyöngyvér

Az időutazás során elérkeztünk a 20. század egyik karakteres egyéniségéhez, neve: Friedensreich Hundertwasser (1928–2000). Épületeinek karakterét színes, szabálytalanul széttört csempék és kedvesen amorf formák adják. Antoni Gaudí (1852–1926) építészetéhez hasonló megoldásai a természet szabálytalanságát és az örök körforgásban lévő életet modellezik. A Hundertwasserhaus (1983–1985) épületéhez tartozó, csempékkel dekorált díszkúton például még sírkövek töredékeit is láttuk, vagyis az elmúlás motívuma konkrétan is megjelent a vidám színkavalkád között. Az épület előterében lévő járda is hullámzik, mintha lélegezne a járókelők alatt. A komorabb színvilágot mutató Hundertwasser Múzeumot (Kunst Haus) is megnéztük, amely az 1990-es években egy régi bútorgyár épületéből került kialakításra.

Wirtschaftsuniversität, Library&Learning Center. Fotó: Rozsnyai József

Az építészettörténeti időutazás utolsó állomása a Gazdaságtudományi Egyetem (Wirtschaftsuniversität) kortárs épületegyüttese, amely 2013/2014 tanévben nyílt meg. A campus épületeit nemzetközileg elismert és népszerű kortárs építészek tervezték. A legismertebb a Library&Learning Center (LC), Zaha Hadid (1950–2016) gigantikus „óceánjárója”, amely az együttes közepén helyezkedik el. (Az „óceánjáró”megnevezés csupán saját asszociáció a belső tér letisztult, és áramvonalas megjelenésére.) Az épület erősen megdöntött, párhuzamos „üvegszalagokkal” tagolt külső képet mutat, jellegzetes részlete egy – az egész campus karakterét meghatározó – erősen kiugratott, elforgatott és hegyes szögben végződő elem. A fehér belső térben a lekerekített vonalak dominálnak. Elmélyedve ezekben az áramvonalas formákban, Erich Mendelsohn (1887–1953) építészete jutott eszembe.

Űrhajósok az óceánjáró fedélzetén. Fotó: Tóth Péter

A csoport Zaha Hadid könyvtárában egy egészen más univerzumban érezhette magát. Elhagyva az „óceánjáró” fedélzetét, röviden a Gazdaságtudományi Egyetem további épületeit is vizsgáljuk meg. A szomszédban egy szó szerint brutálisan jó épületpár áll [Department 1 und Teaching Center (D1 & TC): BUSArchitektur, – Laura P. Spinadel (szül. Buenos Aires, Argentína, 1958 –  )] melyeket rozsdás vasburkolat borít. Borongós időben elég zord és zárkózott épületek, elhagyatott gyártelepre emlékeztetnek. Szépségük, hogy együtt változnak az idő viszontagságaival, például a rozsdás felületekről lecsöpögő eső vörösre festi a környezetüket. Derült időben látható a rozsdásodó felületek szépsége, amikor kirajzolódik különleges vörösesbarna árnyalatuk. A további épülete közül érdekes a játékosan és hosszan kanyargó Department 3 und Administration (D3 & AD) épülete [Peter Cook (szül. Southend-on-Sea, UK, 1936 –  )] Az egész kompozíció szoborszerű kialakítást kapott és lekerekített sarkok jellemzik. Az épület horizontálisan több színsávra tagolódik, vertikálisan – illetve esetenként szabálytalanul az épület vonalát követve – pedig falécek, dekoratív fényjáték céljára kialakított árnyékolók láthatóak rajta. A Gazdaságtudományi Egyetem további jelentős épületei és tervezői: Department 2 und Study Center (D2 & SC) – Hitoshi Abe (szül. Szendai, Japán, 1962 –  ); Departement 4 (D4): Estudio Carme Pinós (szül. Barcelona, 1954 – ); Executive Academy (EA): NO.MAD Arquitectos (Madrid). Az egyetemi campus kortárs épületegyüttese kiemelt programpontja volt a kirándulásnak, sci-fi jellegű összhatása egészen más dimenzióba vitt minket.

Wirtschaftsuniversität, Department 1 und Teaching Center. Fotó: Havas Gyöngyvér

Összegezve az építészettörténeti kirándulás tanulságait és élményeit, elmondható, hogy a Bécsi építészet kurzushoz kapcsolódóan a 19. századtól egészen napjainkig terjedő időintervallum kiemelt és karakteres műveit tekintettük meg. Az egynapos út során számos olyan historizáló szakrális- és középületet tanulmányoztunk, melyek jelentős hatást gyakoroltak Budapest városképére is. Hundertwasser színes épületei a 20. század bécsi jellegzetességei, amelyek „szimbiózisban élnek” saját épített és természetes környezetükkel. Az időutazás végén visszaérkeztünk saját jelenünkbe, a kortárs építészet világába. A 19. és 20. század fordulóján készült, szecessziós Erzsébet-kápolna arany mozaikjától eljutottunk Zaha Hadid hófehér „óceánjáró” könyvtárához, amely a 21. század felgyorsult világát és sebességét tömöríti egyetlen áramvonalas és energikus formába.

Havas Gyöngyvér

2016. május 25.

A beszámolóban szereplő adatokhoz használt irodalom:

Az egyes építészekhez: Architektenlexikon Wien 1770–1945.

(interneten elérhető: http://www.architektenlexikon.at/)

Az Osztrák-Magyar Monarchia korszakáról általánosan: Moravánszky Ákos, Versengő látomások. Esztétikai újítás és társadalmi program az Osztrák-Magyar Monarchia építészetében 1867–1918, Bp., Vince Kiadó, 1998.

(A kortárs építészek esetében a saját honlapjuk.)

A fényképfelvételeket készítették (betűrendben):

Havas Gyöngyvér, Rozsnyai József, Tóth Péter