Alpár Ignác Nagyenyeden

Alsó-Fehér Vármegye Székházának terve, Építő Ipar, 1898. 3. szám

Szakdolgozatom írásakor hosszú könyvtári órákat töltöttem az Építő Ipar lapogatásával adatok, képek után kutatva. Egyik ilyen alkalommal bukkantam rá egy gyerekkorom óta ismerős, ám a városkép részeként teljesen megszokott, sőt hétköznapi épület terveire. Az épület nem más, mint nagyenyedi (Aiud, Erdély) Alsó-Fehér vármegye Székháza, melynek Alpár Ignác által megálmodott terveit az Építő Ipar 1898-as 3. száma több oldalon közöl. Alpár Ignác (1855-1928) gazdag életművében ez az épülettípus nem egyedülálló, több vármegyeháza is köthető a nevéhez többek között Kolozsváron, Déván és Nyíregyházán.

A nagyenyedi vármegyeháza a régi épület felhasználásával 1899-1903 között épült. Az átépítésnek köszönhetően új emeletekkel, boltozatokkal, épületszárnyakkal bővült, így sokkal korszerűbb, tágasabb lett.

Az épület frissen felújítva emelkedik az enyedi patak (Valea Aiudului) mentén. Most, hogy élénk sárga színű lett,sokkal jobban elkülönül az őt körülvevő szürkeségtől. A tervekkel összehasonlítva szinte teljes egyezést láthatunk, csupán a hangsúlyos saroktorony pártázatában meg apróbb részletformákban van eltérés.

Maga az épület reneszánsz sajátosságokat mutat. Elsősorban a saroktorony és oldalhomlokzatok pártázata miatt, a felvidéki pártázatos reneszánszt juttatta eszembe, gondolva itt - többek között - a késmárki Thököly vár (Kežmarský hrad, reneszánsz kialakítás:1562-1624) hasonló pártázatára. A reneszánsz ezen típusa Erdélyben is meghonosodott, ám sajnos sokkal kevesebb példája (Szárhegy /Lazarea/, Lázár kastély 1450-től) maradt fent az utókor számára a Felvidékkel ellentétben.Talán a hagyományra utalva esett Alpár választása pont a reneszánsz ezen helyi változatára. Érdemes szemügyre venni az épület oldalhomlokzatait is, itt ugyanis további reneszánsz sajátosságokat láthatunk: ornamentális sgraffitokat. 

A tervek felfedezésének köszönhetően teljesen más szemmel nézem a jelenleg iskolaként működő épületet. Már nem csak egy a sok közül, amit egykor nap mint nap láthattam, szinte beolvadva környezetébe. Mindenkit arra bíztatok tehát, hogy járjon nyitott szemmel!