2016. január 30.

Láthatatlantól a végtelenbe. Kortárs külföldi építészeti mustra 2015



A kortárs építészet kimeríthetetlen ötlettára jellemzi a múlt év külföldi termését, azonban elmondható, egy ideje már elcsendesülni látszik a kiüresedett ikonokat gyártó sziporkázások hada. A globalizáció alkotta egocentrikus gesztusok helyett a fenntartható, öko-etikai és szociális szemlélet egyre meghatározóbbá válik. A Milánóban megrendezett EXPO főszerepét a természet kapta, fenntarthatóság és energiatudatosság kérdéseire várva a válaszokat. A természet tanít, formákat ad, az embernek pedig alapvető igénye a harmóniára való törekvés. A teljesség szándéka nélkül, lássuk néhány példán keresztül, milyen utakon járunk.


Montebar villa / jm architecture   (Medeglia, Svájc)

„A kontextus tisztelete” – lehetne a mottója az előre elkészített elemekből néhány nap alatt épült faháznak, mely szervesen illeszkedik a svájci Alpok tájába. A helyi építési szabálynak megfelelően minden házat sötét szürke magas tetővel fednek, ezáltal is biztosítva a táj harmóniájának megbonthatatlanságát.  Ezt a megszorítást továbbgondolva, egy elegáns, homogén megoldás született, a tetőt és falakat, valamint a zárható árnyékolókat azonos anyaggal borították. Integrációját még inkább segíti, hogy a hegy felé tolódó tető laposabbik oldalának emelkedése megegyezik a hegyoldal átlagos emelkedési szögével. A koncepció érdeme a ház magas energiahatékonysága és objektum-szerű jelenléte a csendes tájban.


Láthatatlan pajta (Invisible barn) / stpmj   (Sagehen Creek Field Station, Truckee, CA, USA)

Ha már integráció, nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy a láthatatlan építészet is egyre erősödik a kortárs trendek színes palettáján. Zavarba ejtő kamuflázs metódusával a szemlélő számára elmosódnak a határok építmény és környezete között, majdhogynem feloldódni tűnik a természetben. Ez a láthatatlan pajta egy Tahoe National Forest-beli liget közepén helyezkedik el. A tükröződő felületű „folly” építmény hosszú, keskeny paralelogramma alakban húzódik meg a fák között, lebegni látszó nyílásain az arra látogatók ki-be járhatnak, amely egy újfajta interakciót eredményez. A szobrászat és építészet metszéspontján az építmény alakja és mérete nehezen megbecsülhető, ahogy a sort bővítő korábbi példák, Ekkehard Altenburger Mirror House installációja és a Tham & Videgård Arkitekter tervezte Tree Hotel esetében is.



The Broad Museum / Diller Scofidio + Renfro  (Los Angeles, CA,USA)

Kulturális rendeltetésű építményekben 2015 sem szűkölködött. Új kortárs művészeti múzeumot kapott Los Angeles belvárosa, Frank O. Gehry Walt Disney Concert Hall-jának szomszédságában, Eli és Edith Broad gyűjteményeinek helyet adva.  A sokrétű tervezést meghatározta az ökotudatos és energia hatékony múzeum igénye. A „fátyol és verem” koncepció szellemében a „verem” testes tömege hullámzó falaival lebegni látszik, barlangszerűen kivájt formái alakítják az előteret és a közlekedőket. Ezt fedi be egy porózus külső struktúra, szűrt és természetes fényt biztosítva a belső tereknek.  Az épület maga is műalkotásként hat a finom benyomattal homlokzatán, cseppet sem alárendelt szerepben Gehry műve mellett.



"Garázs" Kortárs Művészeti Múzeum (Музей современного искусства «Гараж») / OMA   (Moszkva, Oroszország)

Régiből újat. Látványosan oldotta meg a Pritzker-díjas Rem Koolhaas (OMA) emlékezet és invenció kérdését a világ ellentétes pólusára tervezett kortárs művészeti múzeum esetében, Moszkvában. A Gorkij park romjaiként megmaradt, korábban étteremnek helyet adó csarnok épülete (Vremena Goda, Konsztantyin Melnyikov, 1968) egy konstruktív dobozt kapott, melynek polikarbonát elemei absztrakt módon tükrözik vissza környezetét. Szigorúságát oldja, hogy a meglévő struktúrát kihasználva, olyan karakteres belső teret hoztak létre, amely megőrizte az eredeti téglafalakat, mozaikokat és vasbeton vázat, megidézve a szovjet korszak auráját. Figyelemre méltó innovatív megoldásként a kiállító tér semleges közeget igénylő tárlatainak mennyezetről lecsúsztatható fehér falakat biztosítanak. A talajtól két és fél méterre megemelt külső burkolat mindeközben hívó szóval teremt kapcsolatot az arra látogatókkal.



Cérna – Művészház és Kulturális központ (Thread - Artist's Residency & Cultural Center) / Toshiko Mori Architect  (Sinthian, Szenegál)

Érvényes válasz egy nehéz kérdésre. Egyre inkább kerülnek előtérbe az építészeti gondolkodásban a szociológiai vonatkozások és kap szerepet a közösségi építészet, a helyi tudás. A 2008-ban megálmodott kulturális központ és művészház nagy közösségi projektként, kizárólag helyi munkaerővel, annak képességeire és eszközeire alapozva, helyben termelt és készített alapanyagokból teremtett hidat vernakuláris építészet és a 21. század modern technikái között. A protokollokat elhagyó épület személyességével beszéli használóinak, építőinek nyelvét.




Harbin Operaház / MAD Architects  (Harbin, Kína)


Éles kontraszttal vissza a jövőbe. Nálunk “sárkány borászat”, Kínában kígyózó mocsári lény nőtte ki magát a földből. A jellemzően Ázsiában és Észak-Amerikában alkotó MAD nagyszabású, futurisztikus, természet ihlette imitációiról ismert. A Harbin Kulturális Sziget részeként megépült zenei komplexum narratív architektúrájával a topográfiai adottságoknak kíván választ adni. Homlokzatának hullámzó fehér alumínium paneljei ezt a hivatkozást erősítve olvadnak bele a kanyargós, lápos vidékbe. Fagyos szirmai jég inspirálta üvegpiramisokat vesznek közre, majd a meleg fába öltöztetett belső tér szólít be bennünket. Költészet. Reméljük, nem mondott el mindent. 



Vietnámi pavilon - Expo Milano 2015 / Vo Trong Nghia Architects  (Milánó, Olaszország)


“Táplálni a Földet, energiát adni az életnek” volt a jelmondata a 2015-ben Milánóban megrendezett EXPO-nak. A módosult kezdeti irányokat követően globális kérdésfeltevések és válaszok helyett leginkább a turisztika és az önreprezentáció került terítékre, hatalmas költségek árán. Az éles “miért”-ekkel bírált magyar pavilon társaságában szót érdemel a vietnámi pavilon. Vo Trong Nghia, megrögzött öko-építész “Épület a fáknak” gondolatával a nagyvárosokból eltűnő zöld területekre hívta fel a figyelmet. A mocsaras talajban is újjászülető szimbolikus lótuszvirágformát bambuszerdő védi. A fenntarthatóság szellemiségét erősíti, hogy a lebontást követően a felhasznált anyagokat újrahasznosítják.  



Grace farm / SANAA   (New Canaan, Connecticut, USA)

A japán SANAA építész iroda neve a magyar közönség számára is széles körben vált ismertté a múlt év során, hisz az Új Nemzeti Galéria épületére kiírt tervpályázaton munkájuk első helyen végzett. Kifinomult és erőteljes műveik közt tarthatjuk számon new canaani alkotásukat, mely egyetlen gesztusra építve hirdeti az empirikus lét teljességét. Az építészeti irányelvek közt egy multidiszciplináris közeg megteremtésének igénye szerepelt, egy hely, amely összetart közösségeket, lehetőséget ad tanulásnak, beszélgetéseknek, művészeti tevékenységeknek, teret enged a hitnek, a természet megtapasztalásának alkalmával. Mindezt egyetlen lebegő tetőszerkezet alá hozva, csöndes patakként kanyarogva a domboldalban.




Új Bordeaux-i stadion (Nouveau Stade de Bordeaux) / Herzog & de Meuron  (Bordeaux, Franciaország)

Természetesnek mondható ez a fajta kecsesség és elegancia egy hangversenyterem esetében, gondoljunk a Philharmonie Luxembourgra, azonban semmiképp sem megszokott egy, az idei labdarúgó-Európa-bajnokság kulcshelyszíneként számon tartott stadiontól. A kilencszáz darab karcsú, fehér, landes-i erdő fenyőit idéző oszlop négyszögletes tetőt tart, mely lefelé lépcsőzve a stadion ovális teknőjét formázza meg. A transzparenciát biztosító oszloprengeteget egy szalagszerű motívum fogja egybe, ahol a kiszolgáló helyiségeket valósították meg. Letisztult geometriája a monumentalitás ellenére is egy könnyed konstrukciót eredményez. Ez a struktúra az arénán belül nem látható, egyértelműen a meccs rovására menne. 



Filamentario kápolna (Capilla Filamentario)/ Divece Arquitectos  (Jalisco, Mexikó)

Egyházi rendeltetésű épületek közt azt mondhatni, az elmúlt időszakban magyar építészeink jeleskedtek, ha a kérdést azonban országhatáron kívül terjesztjük, úgy tűnik, keresgélnünk kell. Figyelmet érdemel ez a mexikói kápolna, mely a terep adta szintkülönbséget használva, a föld felszínétől a mélybe vezetve teremti meg lét és nem lét dualitását. Ezt fokozza a masszív északi fal nyersbeton textúrájával és a törékeny, könnyed déli fal sima felületű elemeinek anyagi és éteri kontrasztjával. Isteni jelenlét visszafogott retorikájával járja át a testet a fény, ami különlegesen intim szerepet kap az északi falba rejtett parányi kápolnában. 



Végtelen híd (Den Uendelige Bro) / Gjøde & Povlsgaard Arkitekter  (Aarhus, Dánia)

Dánia kiemelt jelentőséget tulajdonít várostervezési koncepcióiban a közösségi terek szellemének. Múlt évben épült gyalogos hídjai a város és természet viszonyának tematikájában valósultak meg, köztük Olafur Eliasson Cirkelboenje és egy “végtelen híd”, mely utóbbi az Aarhusban megrendezett Sculpture by the sea fesztiválra készült, egy korábban lebontásra ítélt móló helyén. A hatvan méter átmérőjű, fém pillérekre rögzített fa szerkezet árapállyal emelkedik és süllyed, miközben egy  tengerbe nyúló, önmagába visszatérő, lebegő konstrukcióként ad lehetőséget a “vízen járásra”. Zárásképpen elérkeztünk a vágyott harmóniához. Az egység és teljesség mintázata sem máshol, mint a természetben öltött testet.



Szöveg: Frankó Mónika
Képek a hivatkozott honlapokról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése