Materializált múlt

Bár jócskán magunk mögött hagytuk az 1960-as és 70-es éveket, még mindig akad példa több száz éves falak vasbetonnal való kiegészítésére. Az 1964-ben létrejött Velencei Charta filozófiáját tényleg dicséretes észben tartani, valójában azonban érdemes volna ezeket az elveket az elmúlt évek tanulóleckéihez konvertálni. Működhet-e mondjuk műemlék hamisítás nélkül az eredetivel azonos anyaggal való továbbépítés?

És ha igen, van-e olyan szakember ma, aki ki tudja keverni a régi habarcsokat, vakolatokat? Rendelkezik-e elég ember megfelelő technikai tudással, hogy továbbépítse a múltbéli szerkezeteket? Íme néhány példa a kortárs műemlékvédelemből, ahol a megfelelő kémiai folyamatok és azonos porozitás érdekében a régit választották a modern kor anyagaival szemben.

Michel Guyot tulajdonos fejében a franciaországi Saint-Fargeau várkastély helyreállítási munkálatai közben született meg egy különleges kísérleti projekt. A falkutatás során ugyanis kiderült, hogy a 17. századi falszövetben bőven megtalálhatóak a vár korábbi falai is. A restaurálás alatt felmerülő kérdések következtében döntött úgy, hogy az alapoktól kezdve kellene felépíteni korabeli technikákkal egy várat, hogy az az építészettudomány és a rekonstrukciós gyakorlat számára is tanulságos legyen. Alkalmas helynek Guédelon erdejének közepe bizonyult, ahol az összes matéria beszerezhető volt a természetből.  A vár építését 1997-ben kezdték, s még évekig épülni fog kizárólag középkori technikákkal és anyagokkal. Guédelon vára nem csupán látványosság a turisták számára. Az itt tanult mesteremberek egyedi végzettséget szereznek, s középkori eredetű épületek helyreállításánál kizárólag az ő szakértelmükre lesz szükség az egész országban.

1. Guédelon. Fotó: Guédelon.fr

2. Guédelon. Fotó: Guédelon.fr

3. Guédelon. Fotó: Guédelon.fr

Az igény a közelben is felmerült már. Erdélyben Csík, Kászon és Gyimes területein a takarmány tárolására, cséplésére használt épületek a 19. század óta folyamatosan őrzik formájukat és döntően meghatározzák a falvak karakteres sziluettjét. A mai mezőgazdaságban viszont nincs túl sok szerepük, ezért folyamatosan bontják őket, eltorzítva ily módon a kultúrtáj jellegzetes képét. Rodics Gergely és Esztány Győző építészek ötlete alapján azonban készült egy afféle útmutató Csűrjeink újrahasznosítása címmel, mely a tulajdonosokat érthetően és élvezetesen, frappáns illusztrációkkal vezeti rá az örökségvédelmi szempontokra.

4. Csíkpálfalva, lakóház. Fotó: Rodics Gergely

5. Csíkpálfalva, lakóház. Fotó: Rodics Gergely

6.  Lázárfalva, közösségi csűr.  Fotó: Rodics Gergely

7. Madéfalva, Fészek kávézó. Fotó: Rodics Gergely

Ugyan nem veti el a kortárs szellemiségű enteriőrök megvalósítását, mégis az eredeti részletek megtartására ösztönöz. Meggyőz arról mennyire időt állóbb a régi mészhabarcsok kikeverése, vagy falazási technikák ismerete a helyreállítások alkalmával. Az ötlet mozgalommá nőtte ki magát, egyre többen döntenek a pajták felújítása mellett. Sajnos az értő mesterember még kevés, így nagyobb a veszélye annak, hogy az emberek a modern és rosszabb minőségű utat választják.

Hazánkban is akad célzottan műemléki megfontolások alapján létrejött példa. A Rácz-fürdő épületegyüttesének szívében még ma is áll a török eredetű „Kücsük Ilidzse”. Számtalan be- és átépítésen esett át az évszázadok alatt, de a 2010-ben elkészült rekonstrukció során a nyolcszögletű meleg vizes medence (harara) falairól eltávolították - az egyébként igényes - csiszolt 20. századi kőburkolatokat, hogy a törökkori falszövet és annak nyílásai felszínre kerülhessenek. A barokk ráépítések miatt a kupola sem volt látható, így annak teljes kiszabadítása is elkészült. Az épületrész ily módon török kori formáját kapta vissza, de mi a helyzet az anyagokkal?

8. Rácz-fürdő. Fotó: Daniel Edwins

            Az áramot nem vezették be, az opeion a régi időkhöz hűen nyitott maradt. A kupola eredeti teteje ólom volt, így az új fedésnél is ehhez az anyaghoz ragaszkodtak. Probléma volt, hogy ez a megoldás mérgező. Hihetetlen azonban, hogy a modernebb fém és az ólom közötti minőségi különbséget látva a tulajdonosok mégis a hiteles anyag mellett döntöttek a szükséges biztonsági intézkedésekkel együtt!

9. Rácz-fürdő. Fotó: Pleskovics Viola

10. Rácz-fürdő. Fotó: Pleskovics Viola

A belső tér eredeti vakolatából is találtak maradványokat a falkutatás során. A téglaporos mész keverék pontos arányait a kivitelező számos kísérletezés után tudta megállapítani és újra felkenni a falakra és a kupolára. Nem csak autentikus látványt kölcsönzött ez a megoldás, de az eddigi tapasztalatok alapján a legtartósabb vakolat is létrejött a több száz éves, nedves falakra kent műanyag alapú anyagok ellenállásával szemben.

            Persze napjainkban ez a kérdés talán a várrekonstrukcióknál volna releváns. Diósgyőr 2014-ben befejezett első ütemének eleve azzal kellett szembenéznie, hogy az eredeti építőanyagok is kétfajta kőből származnak. Ehhez még 2005 és 2006 között építettek egy falszakaszt, mely az északi kaput teremtette meg mai formájában. Immáron a negyedik falszövetet szintén meg akarták különböztetni, de porozitásban valami hasonlót kerestek. Eredetileg egy spanyolországi homokkőre esett a választás sötétebb árnyalatával, végül mégis bogácsi mészkő jelzi világos színeivel az új korszakot. A nyíláskeretek frissen faragott, kemény süttői mészkövei pedig erre rátesznek egy lapáttal. Az ötlet így még érthető kezdeményezésnek is mondható (Füzéren vasbetonnal építettek), viszont a beton itt is felüti a fejét. Főként a habarcsban, habár tény hogy a korábbi helyreállításokhoz képest most semleges kémhatású cementből lett az megalkotva.

11. Diósgyőr, vár. Fotó: Pleskovics Viola

12. Diósgyőr, vár. Fotó: Pleskovics Viola

A műemlékvédelemben egyébként a restaurátorok ezt az elvet már régebb óta követik a korábbi évtizedek modern alapú retusaival ellentétben. Az esztergomi palotakápolna freskóinak 2013-ban befejezett konzerválása során például már mindenhol az eredetivel azonos keveréket juttattak az elvált, vakolat alatti, és a felületi hiányokba.[1] Elkerülve a hipotézis veszélyét, a műemléki építkezéseken építész és kivitelező számára is nagy lehetőséget jelenthetne a különböző korszakok technikáinak felelevenítése. Elvégre, ha valami kitartott több emberöltőn át, azt érdemes lehet újra megtanulni.

A cikk szerzője: Pleskovics Viola

---

[1]Prokopp-Vukov-Wierdl: A feltárástól az újjászületésig., Az esztergomi királyi várkápolna története., 119.o.