Barcelona, ahol gótika és szecesszió karöltve járnak (2. rész)

Josep Puig i Cadafalch barcelonai gótizáló-szecessziós építészetének tárgyalása után, most a katalán modernizmus egy szintén rendkívül meghatározó alakjának bemutatására szeretném fektetni a hangsúlyt. Ő pedig nem más, mint Lluís Doménech i Montaner (1850-1923), aki nemcsak mint építész, de mint politikus, teoretikus és egyetemi tanár is fontos szerepet játszott a századfordulós Barcelona történetében. Modernista építészeti periódusa körülbelül 1888 és az 1910-es évek közé tehető. E bő húsz év alatt számos nagyszabású és fontos épületet tervezett, így például az 1888-as Castell dels Tres Dragons-t, a Casa Thomas-t (1898), a Casa Lleo Morera-t (1902), és egyik legnagyszabásúbb művét is, a Palau de la Música Catalana-t 1905-1908-ban. Ezek az épületek is szépen szemléltetik a barcelonai gótizáló-szecessziós építészeti törekvéseket, de a következő írásban az építész főműveként számontartott Hospital de Sant Pau bemutatását céloznám meg. A kórház történetének tárgyalása előtt azonban elengedhetetlen egy rövid áttekintés az építész életéről és elveiről.

Lluís Doménech i Montaner 1849-ben született Barcelonában, középosztálybeli család fiaként. Apja, Pere Doménech i Saló könyvkötészettel foglalkozott. A kis üzletből az idő múlásával a legjobb és legkeresettebb vállalkozás lett a szakmában. Valószínűleg nagy hatással volt édesapja munkája Lluís esztétikai érzékére, amit akkor még nem is sejtett. Tanulmányait megkezdve a matematika, a fizika és a természettudományok iránt nagy érdeklődést mutatva mérnöki pályán akart elhelyezkedni, így kezdett el építészetet is tanulni.

Végül az építészet nyert, így munkáiban ötvözhette mérnöki tudását és esztétikai érzékét. 1875-re már az újonnan alapított barcelonai Építészeti Akadémián tanított, és fontos teoretikus munkákat írt, főleg művészettörténeti témában. Ezek közül legjelentősebb kutatása a románkori művészettel és építészettel foglalkozott. Építészeti alapelveit tekintve meghatározó volt a szerkezet, a funkció és a díszítés szerepe. Ezeket esszenciálisan a középkor világából vett elemek modernista felfogásban való megjelenítésével hozta létre, így alkotva meg egyértelműen sajátos és felismerhető stílusát. Ötvözve mérnöki tudását a Viollet-le-Duc által hirdetett építészeti racionalizmussal és az építőanyagok szerkezeti és díszítési tulajdonságának szem előtt tartásával alkotta meg a Hospital de Sant Pau épületegyüttesét is.

A kórház alapítása Paul Gil i Sera bankár nevéhez fűződik, aki végrendeletében kitűzte, hogy halála után az általa adományozott pénzből Barcelonában kórházat építsenek párizsi mintára, a legmodernebb koncepciókat követve. A megvalósításra tervpályázatot írtak ki, de a három beérkező terv mindegyikét elvetette a zsűri, mivel egyik sem felelt meg a higiéniai feltételeknek. Idő közben az építkezésre szánt helyszín is megváltozott. A Sant Paut egyesítették a már létező Santa Creu kórházzal, melyen rossz állapota miatt Lluís Doménech i Montaner egy ideje már munkálkodott. Így kapta az intézmény végleges helyét, s így lett Doménech i Montaner a megbízott építész. A program kitűzte, hogy a kórház a város centrumától kellő távolságban épüljön, és hogy szeparált pavilonokból álljon, a megfelelő higiéniai és osztályozási szempontok miatt.

Doménech i Montaner számos kórházakra alkalmazott európai példát tanulmányozott a tervezés megkezdése előtt, így például a párizsi Lariboisiére kórházat, a londoni Saint Thomas's Hospitalt, és a touli (Franciaország) Katonai kórházat is. A Sant Pau kórház építkezései 1902-ben kezdődtek meg, és 1930-ra fejeződtek be teljesen. A projektben eredetileg negyvenhét különálló pavilon felépítése szerepelt, melyet később huszonhétre redukáltak, azonban végül mindössze tizenkét épület valósult meg, melyek a következők: egy adminisztrációs, egy műtétekhez, nyolc a páciensek részére és kettő megfigyelésre. Doménech i Montaner 1923-as halála után fia, Pere Doménech i Roura vette át az építkezés vezetését.

A kórház elhelyezkedése alapvetően ellentmond épített környezetének, ugyanis Montaner a városszövet geometrikus hálózatához képest 45 fokkal elfordította az épületek tájolását. Ennek eredményeként egy független, egyedülálló koncepció jött létre, egy "város a városban". Doménech i Montaner tervei szimbolikus sémára épültek, mely nem csak a díszítésben jelenik meg: az épületegyüttest két fő tengelyre szervezve alakította ki, melyek egymásra merőlegesek, így kereszt formát alkotnak. Ezzel a barcelonai kórházak történetére (ami egészen az 1400-as évekig vezethető vissza), valamint a középkor  értékeinek allegórikus megjelenítésére kívánt utalni az építész. Az individuálisan emelkedő pavilonokat egy összesen egy kilométer hosszú földalatti folyosórendszer köti össze. A terület hosszanti tengelyét kiemelendő, a három középen húzódó pavilon monumentálisabb oldalt elhelyezkedő társainál.

A kórház épületei főleg a gótikus, románkori, és móros/bizáncias építészet formáit hordozzák magukon, anyagukban és díszítéseiknek vonalvezetésében mégis egyértelműen jelentkezik a modernizmus ideológiájának hatása. Az épületeket és díszítéseiket nem elég azonban pusztán az alkalmazott stílusjegyek tekintetében tárgyalni, hiszen ornamentikájuk jelentős mértékben rejlik a változatos anyaghasználatban is. Az építész által felvonultatott térrendezések, vonalvezetések, formák, színek és anyagok végeredményként egy érdekes rendbe kovácsolódnak, egyfajta komplex, összművészeti alkotást hozva létre.

A kő, tégla, vas, mázas kerámia, üveg, márvány és fa anyagok mind-mind jelen vannak az épületekben, méghozzá racionális és funkcionális szempontok szerint alkalmazva. Az épületek mindegyike vöröstéglás homlokzatú, melyeken a  kő használata a szegélyekre, oszlopfőkre, nyíláskeretelésekre, faragványokra és szobrokra korlátozódik, tehát minden esetben a díszítés funkcióját támogatja. A kupolák, tetőzetek, tympanonok, oromzati díszítések és a belső terek nagy részének lefedésén jelenik meg a mázaskerámia, meghozva ezzel a modernista jelleget a burjánzó középkori formák között. Az üvegablakok sokkal redukáltabb díszítménnyel rendelkeznek, mint Montaner többi épületén, mégis reprezentatív látványt nyújtanak. Ezek a kórház esetében leginkább az adminisztrációs pavilon épületén érhetőek tetten. A márvány és a fa szerkezeti elemként és funkcionális szerepben jelennek meg, ennek megfelelően az előbbi adja a lépcsők és szegélyek anyagát, míg az utóbbiból készültek az ajtók, ablakok és a bútorok.

             

A pavilonokat változatos témájú mozaikok és faragványok sora díszíti. A mozaikok narratívájának tekintetében mondhatni szabad kezet adott Montaner a művészeknek, melyek közül tizenhaton különböző történeti eseményeket láthatunk, valamint a kórház történetét leíró szövegeket, de sok helyen megjelennek heraldikai témák is. A kisméretű megfigyelő pavilonok közül a nőknek szánt épület homlokzatát Szent Eulália és Árpád-házi Szent Erzsébet alakjai díszítik, míg a férfiaknak fenntartott épületen Szent György és Szent Márton jelennek meg.  A szobrok és faragványok a mozaikképekkel ellentétben egy sokkal konzekvensebb ikonográfiai programot képviselnek, angyalok, szentek és karitatív témájú ábrázolások felvonultatásával. Mindezek a halál és élet, a remény és reménytelenség, az erény és bűn fogalmait ellentétbe állítva jelennek meg.

A gótizáló stílusvilág leginkább az adminisztrációs pavilonon szembetűnő, melynek hatalmas óratornya gótikus templom hatását keltve emelkedik a magasba. Belső tereiben szintén mérvadó a középkorias formák alkalmazása, különösképpen a faragott díszítmények tekintetében. Az emeletre vezető díszlépcső fölött nyíló festett üvegtető viszont inkább keleties-szecessziós hatást kelt. A betegek számára fenntartott épületeken főként az első emeleti nyílásformák és a bejáratok fölött elhelyezett faragványok formájában érhetőek tetten a gótizáló formák, itt már sokkal szembetűnőbb a bizáncias jelleg, köszönhetően főként a tornyoknak, a nyomott kupoláknak és ezek színes, mázas kerámia lefedésének. Az ezeken megjelenő íves tető és kupolaidomok kellemes ellentétet képeznek a szögletes kialakítású, mozaikdíszes oromzatokkal.

 

A Sant Pau kórház épületegyütteséről összességében elmondható, hogy Lluís Doménech i Montaner összegezve legfontosabb teoretikus elveit és a modernista mozgalom újító szándékát, megalkotta a századforduló egyik legnagyszabásúbb munkáját, mely nem csak Barcelonában, de európai viszonylatban is megállja helyét a szecessziós mozgalmak egyik legszebb példájaként. Dióhéjban bemutatva ezen csodálatos épületek csoportját csak igen redukált képet kaphatunk az egész komplexumról és építésze aprólékosan kigondolt és megvalósított mivoltáról, de ha Barcelonába vezet utunk, semmiképp nem érdemes kihagyni az idelátogatást.

Szöveg és fényképek: Máthé Eszter