„Épült Isten segedelmével az Úrnak 1913. esztendejében”

Az idén harmadik éve megrendezett Budapest 100 programsorozathoz kötődően a Benczúr utca 26. szám alatt a Pázmányos Építészettörténészek Klubja megtartotta első nyilvános konferenciáját!

A helyszín, ahol a címben szereplő felirat olvasható, nem véletlenszerű, hiszen a ma az OTP Fáy Alapítványának otthont adó épület Kőrössy Albert Kálmán alkotása, akinek az életművét Baldavári Eszter kutatja, s ő – több klubtársunkhoz hasonlóan – a Budapest100 önkéntes csapatát erősíti. Az ő szervezésüknek köszönhetően kapott itt helyet az előadássorozat.

A Nyitott Ház felirattal jelzett épület délután egy órától fogadta az érdeklődő látogatókat. Elsősorban a jelenlegi tulajdonosok mutatták be tevékenységüket, de a fentebb említett önkéntesek csapata által összeállított számítógépes kvízjáték nem róluk, hanem Budapest századfordulós építészetéről szólt. A totót nyomtatott formában kitöltő játékos kedvű látogatók még a szerencsekereket is megforgathatták.

Az épületet óránként induló rövid sétával járhattuk körül, ezeknek a vezetői Eszter, illetve Andrássy Dorottya voltak. A belső terekben a házigazdák kalauzolták a kíváncsiakat.

A leginkább várt program, vagyis a konferencia délután 3 órakor kezdődött. A klubtagjaink előadásai előtt megismerkedtünk az oktatási központ működésével, valamint az intézmény arculatának tervezési folyamatával és az épületbelső átalakításának történetével is. Ami azonban szívünknek kedvesebb, az mégis csak a múlt és természetesen a Klub! Először Rozsnyai József tanár úr vázolta röviden klubunk létrejöttének körülményeit. A vetítéssel kísért színvonalas előadások sorát Jász Borbála nyitotta Bécs és Budapest kapcsolatai a századfordulón című bemutatójával. Baldavári Eszter Kőrössy Albert Kálmán építőművészetével ismertette meg a közönséget, őt követte Tőzsér Adrienn, aki a századfordulós Budapest műteremlakásairól és -villáiról beszélt. Telek Ágnes témája Nay Rezső és Strausz Ödön villaépítészete volt, Horváth Zsuzsa pedig a századfordulós kávéházak hangulatát varázsolta a terembe. Andrási Erika Szerkezet és Forma című előadásában a felvonók történetének és díszítő motívumainak sokszínűségéről mesélt.

Mind a hat előadás rendkívül szórakoztató, tanulságos és hangulatos volt, a jelentős számú közönség soraiban ülő laikusok és szakmabéliek legnagyobb örömére. Mindenki hallott-látott valami újat, meglepőt és izgalmasat. A lányok alaposan felkészültek a feladatukra, összefogottan, komolyan és mégis vidáman beszéltek. Büszkék lehetünk rájuk – a Pázmányos Építészettörténészek Klubjának első, nagyközönség előtti bemutatója igazán jól sikerült!

Az ujjongás mellett azonban egy-két negatívumot is megemlítek. A konferencia helyszínéül kijelölt terem igen kicsinek bizonyult, és mivel nem volt szünet, azok, akik nem maradhattak végig, bizony a járkálásukkal zavarták az előadásokat. A kintről beszűrődő zene (zaj) is kellemetlen volt. Bennem azonban a legnagyobb hiányérzetet a levezetés elmaradása okozta – az egész nagyon hirtelen ért véget és mindenki szétszéledt! Kedves gesztus – és fontos klubtörténeti kordokumentum! – lett volna az előadók megörökítése, hiszen mégis csak az Első Nyilvános Szereplésről volt szó. De bizakodó vagyok; talán mostantól több hasonló alkalom lesz, ahol már ezeket a hibákat kiküszöböljük.

Akárhogy is – nagyon köszönjük az előadók, a szervezők és a segítők munkáját és további sikereket kívánunk nekik.

Mácsay Krisztina