Sándor, József, Benedek... ☼

Ajándékot adni jó, kapni viszont nagyszerű! Theophil Hansen dán-bécsi építész életművének ismertetését fejeztem be azon az órán, amelynek végén egy borítékot kaptam a kezembe. Persze nem gondoltam hálapénzre, az ilyesmit csak hírből ismerem, viszont vastag volt a boríték és egy egyes szám volt rajta olvasható. Az egyes után pont szerepelt, tehát sorszám és ezek szerint nem elégtelen az aznapi előadói teljesítményemre: ez megnyugtató. A levélhez szóban kapott utasítás: csak szombat reggel! Csütörtök délutántól szombat reggelig eltelt néhány hét számomra. Végre kibonthattam: két írott papírt és egy ajándékot tartalmazott: egy régi játékban tett szellemesnek szánt megjegyzésemre rímelő kis szobor, melyet papírmaséból nekem kellett összerónom: a Csillagok háborúja feketeruhás-sisakos alakjának mini változata, oh jaj: papír-fénykard is van hozzá. Az üdvözlőlapon kedves felirat: „…készülj fel az ünneplésre! Boldog születésnapot!” Na ez már izgalmasan hangzik, benne vagyok! Lássuk a két, kézzel írott papírost. Az egyikből megtudtam, hogy az aznapi klubprogramok elmaradnak: de kár, pedig már nagyon vártam a sétát és az előadást. A levél többi része felvillanyozott: játékba hívnak a klubtagok, és a fent említett egyes szám ennek első fordulóját jelzi. A másik lapon megtalálom az első feladatot, egy olyan épületet kell megneveznem, amelynek építészei Kecskeméten, Szegeden, Kolozsváron és Bécsben is terveztek hasonló funkciójú épületeket. El kellett gondolkodnom erősen, de a délelőtti vásárlásból hazatérve a zebrán beugrott: Fellnerről és Helmerről lehet szó, és így egy ma is álló pesti épületük, a Vígszínház lehet a megfejtés. A feladat leglényegibb része, hogy ehhez az épülethez kell érkeznem 16 órára. Ahogy a névnapi ebéd utáni sziesztát követően kissé megkésve kilépek az ajtón, lemerül a telefonom. Ez így egyáltalán nem lesz jó, hiszen ha mégsem a Vígszínház a megfejtés, hogyan találjuk meg egymást… Visszarohanok, három percig töltöm a maroktelefont, hátha kitart a Szent István körút közepéig. A megállóba érve a 9-esre persze megint sokat kell várni, a türelem talán ezúttal is rózsát terem. Hihetetlen, de időben odaérkezem a helyszínre: és a legnagyobb örömömre Juhász Gabi vár engem ott! Máthé Eszter is hamar megérkezik, minden a legnagyobb rendben!

Pesti anzix kelta motívummal

A Vígszínháznál újabb feladatot kapok, a kettes boríték összetett kérdése a Nyugati pályaudvarhoz vezet minket: itt Hegedüs Flóra vár ránk az óránál. A harmadik feladvány a Szabadság téri Pénzintézeti Központ szüretelő domborművéhez irányít, ahol Torma Ágival találkozunk. Az általa átadott borítékban egy Vágó testvérek által tervezett épület homlokzatát látom, amit az előző feladatokon edzett magabiztossággal és nagy felületességgel az Erzsébet téri kioszkkal azonosítok: helytelenül. Jobban megnézve látom, hogy a Városligetben egykor állt, manapság rekonstruálni szándékozott színház homlokzata látható a képen. A következő célunk pedig egy olyan épület, amelynek tervezésében Vágó-kéz is benne van, és manapság azt hihetnők, hogy Vivaldihoz is van köze. Tavasz… Négy évszak… Gresham-palota! Ahol Baldavári Eszter és Dúzsi Éva várt minket. Micsoda szép nap! Az időjárás is kedvező, bár a tél és tavasz határának hűvös szele a napsugarakat is kezdi felülbírálni. Az ötödik borítékban igen mutatós szecessziós rajz, a bécsi Postsparkasse részlete. Ki jut róla eszembe: Otto Wagner, nevezzem meg korai pesti művét: Rumbach utcai zsinagóga. Hosszú séta következik, érintve a minap sajnálatos módon kopaszra nyírt József nádor teret. Az Anker közön keresztül és a Madách téren át érünk a móros stílusú épülethez, ahol Jeney András vár ránk. Néhány szót ejtünk a tervezett és már nagyon sürgető felújításról, majd továbbsietünk, megcsodáljuk a Román testvérek kiváló bérházépületét, ahová be is kukkantunk egy-két percre. Az Andrástól kapott rejtvény Meinig Arthur főművéhez, a Wenckheim-palotához vezet, milyen figyelmes, kedves úti cél. Jungfer Gyula nagyszerű kovácsoltvas munkái közelében Kelecsényi Kristófot pillantjuk meg. Tőle kapom az utolsó, a hetedik borítékot, benne kelta motívumokkal, amelyek törzshelyünkre vezetnek, a Ferenciek terei alagsori helyiségbe. E helyen további kedves klubtagokkal találkozunk: Havas Gyöngyvér, Horváth Zsuzsa, Jász Bori, Kerekes Gitka, Mácsay Krisztina, Bodó Péter, Homok Zsolt. Összegyűltünk, hogy szombat este megünnepeljük klubunk hatodik születésnapját (amit egy héttel előrehoztunk a Húsvét miatt, március 26-án van hivatalosan), de a kedves klubtagok az én születésnapomra is koccintottak, és szép ajándékokat is kaptam. Nem tudom eléggé megköszönni e délután és este programja megszervezőinek, elsősorban a főszervezőnek, Máthé Eszternek e felejthetetlen élményt. Végigjárhattam Pest szeretett utcáit, drága szaktársaimmal, barátaimmal újra felfedezhettem a város szépségeit, felidézve az együtt töltött szép egyetemi évek emlékeit, ünnepelve a jelent, feltöltődve tavaszi életigenléssel a jövőre nézve.

Szöveg és fényképek (amely utóbbiak korábbi időpontokban készültek): Rozsnyai József