A hazai Bauhaus főműve, amely egyúttal az európai modern
építészet egyik remeke is, nem könnyen látogatható. Nekünk is csak másodszori
nekifutásra sikerült bejutnunk, akkor viszont közel két órát töltöttünk az
épületben és annak kertjében. Ragyogó, tavaszi péntek délután volt, a
helyszínen várt bennünket Varga Gábor, aki lehetővé tette a látogatást – ezt
ezúton is köszönjük neki. A Lejtő utcai épület gyönyörű, rendkívül letisztult
tömegét, szinte anyagtalan és neutrális hatású fehér felületét archív fotókról
már ismertük, ezért kíváncsian vártuk, hogy az utóbbi években végrehajtott
felújítás milyen eredményt hozott. Miután kiosztottuk az előzetesen megvásárolt
orvosi lábzsákokat – hogy óvjuk a lakás padlózatát – beléphettünk a házba.
Az épületről Rozsnyai József beszélt röviden. A Lejtő
utcai villa 1933-ban Milánóban a Triennálén családi ház kategóriában első díjat
nyert. Az építtető Dálnoki-Kováts Jenő, az Országos Ipartestület igazgatója
volt. A tervező Molnár Farkas, a statikus Pécsi Eszter (Fischer József
felesége, ebben a szakmában az első nő!), a kivitelező Apor József.
A második világháborúban bombatalálat érte a villát, az
államosítás után pedig több családot költöztettek be, és az épületet a felismerhetetlenségig
átalakították. A házat az 1980-as években vásárolta meg Trombitás Tamás
festőművész, aki az eredeti tervek és fényképek alapján a műemléki
helyreállítás egy részét elvégezte. A befejezés az új tulajdonosokra várt és mi
meggyőződhettünk arról, hogy a munkálatok során igyekeztek nagyon
körültekintően eljárni.
A lejtős telken szabadon álló villa alagsori szintjén
egykor kazánház, tüzelőtároló és gondnoki lakás helyezkedett el. A valódi
bejárat a ház kerti szintjéről nyílik, itt dolgozó-nappali, étkező, konyha,
garderobe és fürdőszoba található. A helyiségek funkcionális elválását
átadóablakos konyhaszekrény és tolóajtó tette egykor lehetővé, ezek ma már
nincsenek meg.
A nappali szoba leghangsúlyosabb részlete a télikert
ívelt, kettős üvegpalástja, amely a források szerint 80 cm mély, de a
helyszínen lévők közül néhányan kételkedtek ebben. Sajnos nem volt nálunk
megfelelő eszköz, ezért nem tudtuk ellenőrizni a méretet… A télikertben ma
sápadt növények kornyadoznak, de valaha bizonyára igen látványos lehetett a
zöldellő pozsgásokkal, kaktuszokkal teleültetett üvegfélkör, amelyet telente
belülről a padlóban kialakított fűtőberendezésből áramló meleg levegő
választott el a kinti hidegtől, nyaranta pedig kívülről fémrudakra feszített
vászonrolók árnyékoltak. A télkert melletti, teraszra nyíló, hajtogatható
paravánajtó megnyitotta a kert felé a fényben úszó helyiséget, még inkább
elárasztva azt világossággal.
A tömör tölgyfalapokból álló lépcsőfokokon puhán,
csendesen lehet feljutni az emeletre, ahol hálószobák, fürdő és egy nagy terasz
található, amelyre árnyékot vet egy vaslépcső. Ezen a legfelső szinten
kialakított napozóteraszt közelíthetjük meg. A lépcső formájával és világoskék
színével azt az óceánjáró hajó világot idézi meg, amely a korszak több épületére
is jellemző.
A ház alaprajza négy négyzetes mezőből áll, homlokzatai is
négyzetbe foglalhatók, mégsem szokásos kockaházzal van dolgunk. A horizontális
és az íves elemek váltakoznak, nagyszerű ritmust és kiegyensúlyozottságot adva
az épületnek. A télikertre rímel a lépcsőház hengerpalástja, ez a tömeg azonban
csupán egy karcsú oszlopon nyugszik – akár beszélő építészetet is
emlegethetünk, mivel a forma elárulja a funkciót; egyúttal a kor újszerű
komponálására is példa, hiszen a súlyos felső résznek elég ez a kevés
alátámasztás.
Bugár-Mészáros Károly, a Magyar Építészeti Múzeum
igazgatójaként valaha azt tervezte, hogy ebben a villában kap helyet a
magyarországi Bauhaus eszmeiségét és tárgyi emlékeit bemutató kiállítás. Ennek
az álomnak a megvalósulására még várnunk kell; addig be kell érnünk az erről a
különlegesen harmonikus épületről készítetett fotóinkkal, illetve az együtt
töltött, kellemes, napsütéses délutánnak az emlékével.
Mácsay Krisztina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése