2020. október 19.

Sándy-Konok családtörténeti kiállítás a Műcsarnokban


Október tizenharmadika ugyan nem péntekre esett, de az időjárás körülbelül olyannak mutatkozott, végeláthatatlanul esett az eső. Ennek ellenére Klubunk több tagja is eljött a Műcsarnokba, ahol egy részben építészeti témájú kiállítást tekintettünk meg.

A kiállítás apropója Konok Tamás festőművész 90. születésnapja volt, a Műcsarnok pedig azzal tisztelgett a Kossuth-díjas művész előtt, hogy a felmenőinek munkásságát is bemutatta egy családtörténeti kiállítás keretében. Konok Tamás ugyanis egy több generációs művészcsalád tagja: apja (id. Konok Tamás) fotós volt, nagyapja (ifj. Sándy Gyula) építész, dédapja (id. Sándy Gyula) pedig festőművész. A kiállításban röviden megjelent még a család leghíresebb őse, Ferenczy István szobrászművész, a magyar klasszicista szobrászat megteremtője is. A fő hangsúlyt azonban az építész nagyapa kapta, Konok Tamás ugyanis őt tekintette első mesterének.

Ifj. Sándy Gyula (1868-1953) leghíresebb műve az éppen felújítás alatt álló Budai Postapalota, a Széll Kálmán téren. Az épület tulajdonosa a Magyar Nemzeti Bank, mely nagylelkűen hozzájárult, hogy az épületről készült tekintélyes méretű makett, illetve a felújítás miatt leszerelt elemek is megjelenhessenek a kiállításban. Így látható a Posta Krisztina körúti bejárata melletti eredeti óra, csakúgy, mint egy zászlótartó rúd és a torony szélfogó ajtajának húzója is. Sándy Gyula nagyon szeretett tornyokat tervezni és megadatott neki, hogy rengeteg templomot építhetett, változatos tornyokkal. Evangélikus lévén főleg ennek a felekezetnek dolgozott, a két világháború között ő tervezte az országban a legtöbb evangélikus templomot. Ezek többnyire kisméretű épületek, de jellegzetes stílusuk miatt könnyen felismerhetők: általában pártázatban végződik a tornyuk, de gyakran állított kisebb fiatornyokat is a toronysisak köré.

A kiállítás első termét nagyrészt tehát építészeti vonatkozású munkák töltik ki, de itt – a Sándy-teremben – kapott helyet Konok Tamás festőművész dédapjának néhány alkotása is, főleg felvidéki tájképek. A második terem a Konok-terem, ahol id. Konok Tamás roppant szuggesztív, részben a II. világháború keleti frontján készült fotóit fia, a születésnapos festőművész geometrikus absztrakt festményei követik.

A kiállítás alcíme Metszéspontok, ugyanis a tárlat koncepciója, hogy a két Sándy és a két Konok munkássága közötti átfedéseket is bemutassa. Hogy mik ezek a közös pontok? Nos, remélhetőleg kiderül a Műcsarnokban október 25-ig még látogatható kiállításból.

Bodó Péter

kurátor