Séták, számok, vélemények – lezárult az Ybl és Lechner nyomában című programsorozatunk

A Magyar Építészet Évében klubunk egy sétasorozattal emlékezett meg Ybl Miklós és Lechner Ödön munkásságáról. Április 12. és június 29. között tíz különböző sétát tartottak klubtagjaink, név szerint: Andrássy Dorottya, Baldavári Eszter, Dóczi Erika, Horváth Zsuzsa, Hutvágner Zsófia, Jász Borbála, Juhász Gabriella, Kelecsényi Kristóf, Kerekes Margit, Kozák Zsuzsanna, Oszkó Ágnes, Recska Mária, Rozsnyai József, Torma Ágnes, Töreky Flóra és Varga Barbara. E sorok írója a regisztrációért és az adminisztrációért felelt.

A sétáink rendkívüli népszerűségét bizonyítják a számok: 16 vezető 11 alkalommal 271 látogatót kísért Ybl és Lechner nyomában! A sétálók közül néhányan megosztották velünk véleményüket is – amelyet ezúton ismételten köszönök – ezekből álljon itt néhány:

„Elismerésemet és köszönetemet szeretném kifejezni már az ötletért, hogy egyáltalán létrejött ez a kis csapat azzal a céllal, hogy érdeklődő laikusokat (és kevésbé laikusokat) ismertessen meg építészetünk eme két kiemelkedő alakjával.”

„Nagyon köszönöm, hogy lehetővé tették, hogy térítésmentesen ennyi új, hasznos információt szerezhettünk, s köszönjük a sétavezetők kitűnő munkáját.”

„Fontosnak tartom, hogy mai, egyre inkább virtualizálódó világunkban megkaphattuk önöktől a közvetlen, személyes kapcsolatok semmivel sem pótolható élményét, ami bizonyítja, hogy van létjogosultsága a hagyományos ismeretszerzésnek, találkozásoknak is.”

„Kívánom, hogy Önök is leljék örömüket azokban a célokban, amikért a klubjuk létrejött, magunknak meg azt kívánom, hogy minket is örvendeztessenek meg a jövőben minél több építészeti, művészettörténeti, kulturális programmal.”

A séták befejezése után értékelő klubestet tartottunk a Baldaváriumban. Fényképeket nézegettünk, a kapott véleményeket olvasgattuk, valamint azt beszéltük meg, hogy egy jövőbeni hasonló programnál mit emelhetünk át ebből az első próbálkozásunkból, illetve mit kellene másképp csinálunk.

A sétáinkon részt vevőkkel egyetértve mi magunk is úgy gondoljuk, hogy érdemes volt és ezután is érdemes nyitnunk a nagyközönség felé, mert igenis szükség van magas szintű, mégsem csupán a szűk szakma számára érthető vezetésekre, sétákra, bemutatókra. A téma szó szerint az utcán hever, de nem lehajolni kell érte, hanem magasba nézni. Egyszóval: folytatjuk!

Szöveg és fényképek: Mácsay Krisztina