Magyar szecessziós építészet a világhálón

A szecessziós művészet és ezen belül a körünket kiemelten foglalkoztató építészet töretlen népszerűségnek örvend, széleskörű igény mutatkozik a témáról szóló írásokra, képes összefoglalókra. Ehhez képest a művészettörténész szakmából meglepően kevesen tettek erőfeszítéseket, hogy azon a fórumon, ahol a legtöbb érdeklődőt lehet elérni, vagyis az interneten a magyarországi szecessziós építészetet megismertessék a hazai és a külföldi közönséggel. Az utóbbi években azonban örömteli előrelépésnek lehetünk tanúi, hiszen néhány igényes, sőt kiváló honlap született meg és áll rendelkezésünkre azóta az 1900 körüli századfordulóval kapcsolatban. Ezek közül válogatva elsőként hívnám fel a figyelmet a Szecessziós Magazinra, Bálint Imre nagyszerű kezdeményezésére (www.szecessziosmagazin.com), amelyen a magyar és az egyetemes szecessziós művészet minden fontosabb kérdését bemutató tartalmas cikkek és látványos képsorozatok kerülnek publikálásra. Korábban keletkezett, és leginkább az igényes ismeretterjesztést szolgálja a CentrArt egyesület által megvalósított honlap (art-nouveau.hu), amely angol nyelven szólítja meg a magyar szecesszió egyre szélesebb körű külföldi rajongótáborát. Budapest rendkívül gazdag szecessziós építészetének megismeréséhez nagyon hasznos forrás Julius Palacinka honlapja (www.budapestarchitect.com). Leginkább a késői századforduló iránt érdeklődők olvashatják és nézegethetik haszonnal a 2011-ben indult Budapest100 programsorozathoz tartozó honlapot (budapest100.hu). Szakmailag kimagasló eredmény a Lajta Béla építész életművét feldolgozó adatbázis (lajtaachiv.hu), amely Csáki Tamás művészettörténész munkáját dicséri. Remélhetőleg a fent kiemelt honlapok követőkre találnak, hogy a magyar szecesszió az őt megillető helyre kerülhessen nemzetközi viszonylatban is.

Sopron 2013. július 12-14.

A tavalyi nagy sikerű győri kirándulás után idén Sopronba látogatott az összeszokott kis csapat: Erika, Zsuzsi, Nóri és Bori, s később, a vonaton csatlakozott Peti, s szombat este Anna. Az útikönyvvel és Winklerrel felszerelkezett társaság gyalog indult a belváros felé.

Először a Deák téren tanulmányoztuk a 19. századi lakóházakat, majd a Széchenyi térre érkeztünk. A négyszög alakú tér nyugati végén névadójának szobra látható. Keleti részén emelkedik a Széchenyi-palota klasszicista épülete, mellette a Szent Júdásnak titulált Domonkos templom és kolostor.

Tovább haladva a Postapalota századfordulós stílusú, háromemeletes székházát tekintettük meg, mely 1911 és 1913 között Orth Ambrus és Somló Emil tervei alapján épült. Örvendetes, hogy a mai napig eredeti funkciójában üzemel a ház, melynek csarnokát egy 14 méteres fesztávú vasbeton szerkezet hidalja át. Sopronnak két személy igen fontos a magyar művészetből: Petőfi Sándor, aki itt volt katona, valamint Liszt Ferenc, aki két alkalommal koncertezett a városban. A város annyira büszke erre a két művészre, hogy a házakon elhelyezett táblákon emlékezik meg akár hétköznapjaik dolgairól is. Megtudtuk, hogy a posta előtt silbakolt Petőfi, de a Színház előtt összefonódott Petőfi és Liszt sorsa. Petőfi Sándor kiszökött a laktanyából Liszt Ferenc koncertjére kölcsönkért ruhában – talán ennek a mozzanatnak kívánt emléket állítani a színház előtti szobra.

A soproni Petőfi Színház (mi más) a Petőfi téren áll, előtte a Margit-szigetet idéző zenélő szökőkúttal, ami nem a Time to say good bye-t játssza. Ez a színház volt Magyarországon a második kőszínház, mely 1840-41-ben épült Lössl Ferenc építész tervei szerint, s 1909-ig működött, ám tűzveszélyessége miatt lebontották, s csak a bejárat dór oszlopai maradtak meg. A mai színházépület Medgyasszay István nevéhez fűződik, mint a veszprémi szintén Petőfi Színház. Zsuzsi elmesélte nekünk a színház építéstörténetét, s olyan érdekességekre hívta fel a figyelmünket, mint a foglalat nélküli, speciális égő, melyet az építész szabadalmaztatott, a vasbeton használatára a homlokzaton, s az épületben egyedülálló kettős lépcsőre. Erika közbenjárása révén egy perc alatt a színpadon találtuk magunkat a műszaki igazgatóval, aki körbevezetett bennünket az egész épületben.

Ezután elfoglaltuk a szállást, s a Fő térre mentünk a Várkert sétányon. A Tűztorony megmászása után a Fő térre a Hűségkapun jutottunk be. A Tűztorony mellett az ásatásokon elkerült római maradványokat tekinthettük meg.

A tér közepén a barokk kori Szentháromság-szobor áll, déli oldalán a Gaisel Henrik építtette Kecske-templom, melyet Storno Ferenc restaurált 1888 és 1894 között. Itt eljutottunk a Káptalan-terembe is, ahol megcsodálhattuk a nemrég restaurált gótikus ablak kőrácsait. 

A téren látható többek között a Storno-ház, melyben ma a helytörténeti gyűjtemény látható. Ezután elsétáltunk a Szent Mihály templomhoz, melyet sajnos csak kívülről nézhettünk meg.

Másnap Fertődre kirándultunk, hogy megnézzük a felújított kastélyt, s az Eszterházy-vigasságok helyszínének helyt adó, frissen rekonstruált épületrészt. A kastély látogatható termeit vezetéssel nézhettük meg. Megcsodáltuk a carrarai márvány padlót, az Apolló diadala freskót, s ezen ismert dolgok mellett egy időszaki kiállítást is láthattunk. Megtudtuk olyan érdekességeket, miszerint a baldachin a legyek ellen kellett, s ha a herceg a hercegnével akarta tölteni az éjszakát, ajándékot küldött neki, mire a hercegnő válaszul hímzett kispárnáját küldte vissza. Fertődről hazafelé megtekintettük az 1940-es években épült Körmendy-templomot, s a szélmalmokat. Este felfedeztük a belváros további részeit, a zsinagógákat, középkori eredetű lakóépületeket, s 19. századi középületeket.

Harmadnap Sopron egyik kertvárosába, Sopronbánfalvára, a karmelita templomba és kolostorba vezetett utunk. A templom a 15. században épült, melyhez a 18. században készült barokk lépcső vezet fel, melyet 14 szent szobra díszít. Egy gyors ikonográfiai vizsga után rájöttünk, hogy a gyónás után feloldozásul lépcsőn fel-le futást adnak. A templomban épp az új orgona szentelő miséje volt, de talán a szép, gótikus architektúra mellett a legérdekesebb Básthy Zoltán freskója volt az 1950-es évekből: Szent Mihály arkangyal a Sztálin arcvonásait viselő sátánon tapos. A kolostor ma szállodának van átalakítva, de példamutató értékű ez a fajta felújítás és beépítés: a középkori elemek láthatóan részei az új koncepciónak. Szívesen elvonulnánk ide egy kenyéren és vízen való meditációra – főleg akkor, ha van egy sörgyár a városban.

Szöveg: Jász Borbála

Fotók: Horváth Zsuzsa, Wieszt Eleonóra

Volt egyszer egy Csepel Művek

Jelen bejegyzés némileg eltér az eddig tőlem megszokottaktól. A Csepel Művekben tett látogatásom ugyanis annyira pozitív tapasztalat volt, hogy úgy éreztem megér egy bejegyzést. Ezúttal kevésbé térek ki konkrét építészettörténeti kérdésekre, párhuzamokra, homlokzatok elemzésére. Ezeknek hiányában azonban kis szeletét adom az egykor virágzó Csepel Műveknek, Magyarország egyik legnagyobb gyárkomplexumának.

Az elhagyott gyárépületek mindig vonzó célpontok voltak számomra, akár mint fotótéma, akár mint egy letűnt kor lenyomatai ahol szeretünk rácsodálkozni a múltra.

A csepeli látogatásunkat már nagyon vártam, érdekelt a (részben) elhagyott gyárépület, meg az ide szervezett program is. A program tulajdonképpen egy új formába öltött idegenvezetés volt a technika vívmányait teljes mértékben kihasználva. Május 30 - június 4. között került megrendezésre a Placcc Csepel nevű fesztiválsorozat. A látogatók különféle programokból válogathattak a különböző helyszíneken Csepel területén. Számunkra a legvonzóbb a Volt egyszer egy Csepel Művek című programpont volt , a holland-magyar Space társulat szervezésében. A kis csoportok minden tagja a bejáratnál egy tableltet illetve fejhallgatót kapott. A tableten futó applikáció mutatta az útvonalat illetve jelezte azokat az „ellenőrző pontokat” ahol megpihenhettünk. Ezeken a pihenőkön automatikusan elindult egy videó, archív felvételek,animációk. Az adott pihenők között zenét, visszaemlékezéseket hallgathattunk. A fejhallgatók által, részben elzártuk magunkat a többiektől, de így csak jobban befele tudtunk figyelni. Külön világ elevenedett meg képzeletünkben, hallottuk ahogy érkeznek a munkások, ahogy elteker valaki mögöttünk bringával, kattognak a gépek, ezért önkéntelenül is kinéztem oldalra vagy hátra, mert hihető volt,hogy tényleg susognak mögöttem. Közben haladtunk a zömében elhagyott épületek között. Szerencsénk volt,mert közvetlenül látogatásunk előtt volt egy kiadós zápor. Mi ebből már csak a méretes pocsolyákat, az elvonuló felhőket és az előbújó napot tapasztalhattuk. Ettől csak hangulatosabb volt minden, visszatükröződtek az épületek, a betört ablakok, tekergő csőhálózatok, csillogott az aszfalt, árnyékaink megnyúltak a földön.

A különleges benyomásokhoz társultak még az új ismeretek, kirajzolódott a gyár története.

Az egykor Weiss Manfréd Acél- és Fémművek 1892-ben költözött Csepelre. Az eleinte csak lőszergyárként működő épületegyüttes később egészült ki öntödei, kohászati funkciókkal, meghonosodik és igen fontos lesz a csőgyártás is. Az első világháború után különböző szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek és kerékpárok gyártására is átállnak. Az 1920-as évektől egyre több gyártási licenszet szereznek meg, így

repülőgép alkatrészek is készülnek itt. 

Ekkorra a munkások száma eléri a 28.000-et. A második világháború idején az igényekhez alkalmazkodva, megnő harckocsik, repülőgépmotorok gyártásának száma. A kisebb alkatrészek, például kerékpárok esetében küllők, láncok is helyben készültek. Az ehhez szükséges gépsorokat itt tervezték és gyártották le. Olyan tömeggyártásra alkalmas automatákat is terveztek, melyek lehetővé tették gombostűk, patentkapcsok gyártását is. Lényeg a lényeg: mindig azt gyártottak,amire éppen szükség volt. A gyár területén működött óvoda, kaszinó, kantin, csecsemőotthon és természetesen lakások is voltak.

Az államosítást nem kerülhette el, így 1950-től Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek lett az új neve majd 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek. A gyár fénykora az 1990-es évektől kezd véglegesen eltűnni, a gazdasági helyzet miatt az egyes részlegek rendre átalakultak,bezárnak.

Napjainkban az épületek nagy része kihasználatlan elhagyatott, helyenként kisebb vállalkozásoknak ad helyet.

Egy órás sétánk alatt szépen kirajzolódott a gyár története anélkül, hogy belefáradtunk volna vagy túl sok befogadhatatlan információt zúdítottak volna ránk. A kezdeményezést és kivitelezést is nagyon jónak tartom,el tudnám képzelni más helyszíneken is országszerte. Akik lemaradtak volna, azok se bánkódjanak, az applikáció hamarosan okostelefonra is letölthető lesz, így bármikor bejárhatók az emblematikus helyszínek a többhektáros gyárterületen. Ajánlott!

Látogatás a váci püspöki palotában - képriport

 

 

  

 

Váci vasárnap

   Ránk nem valló gyorsasággal és hatékonysággal állapodtunk meg a május 26-ában a váci kirándulás időpontját illetően. Elég sok idő eltelt legutóbbi közös utazásunk óta, éppen ideje volt újra elindulni!

Siketnémák  Országos Tanintézete, hátsó udvari homlokzat

Könnyű dolgunk volt, hisz a nap java részén egy igazi lokálpatrióta, Budai Mária kalauzolt minket. Leszálltunk a vonatról és önkéntelenül is átváltottunk városnézős, minden építészeti részletre figyelős üzemmódra. 

A város központja felé haladva egyre akadtak az érdekességek. Elsők között volt a szépen pontra tett Szent Rókus-kápolna, de ne feledjük el a buszállomáson álló, szocreál Merkúr-domborművet sem, mely megemlékezik a Vácra érkező első vontaról, lássuk be, kissé szokatlan megoldásban.

Csoportkép a Kőkapu lábánál

Sétánk során különös figyelmet szententünk a századfordulós emlékeknek, így alaposan szemügyre vettük a Siketnémák Országos Tanintézetének épületét is. A Cházár Andrásról - az alpítóról - elnevezett intézmény ma már több funkciót is betölt, többek között óvóda, általános iskola és speciális szakiskola is működik itt. Eredetileg két középkori lakóház összeépítéséből kialakult épület adott otthont a siketnémák oktatásának, majd a tanulók számának növekedésével 1902-ben adták át a különálló, új, szecessziós szárnyat. A Lechner Ödön hatását mutató épület Baumgarten Sándor tervei szerint épült, akinek több iskolája is ismert országszerte, egyik legfontosabb talán, a Herczegh Zsigmonddal együtt épített budapesti Vakok Intézete az Ajtósi Dürer soron.

Ha Vác, akkor Kőkapu. Csopotkép készítésével is kísérleteztünk a Vác jelképeként, Mária Terézia tiszteletére épített diadalív lábánál. Az eredmény itt látható.

Vasbeton szerkezetes lakóház

A Duna parton továbbsétálva érkeztünk városnézésünk egyik kedvelt pontjához, egy vasbetonszerkezetes lakóházhoz. A Hübschl Kálmán tervei szerint épült ház értesüléseink szerint mindenképpen az elsők között volt, a vasbetonszerkezetes lakóépületek tekintetében. Érdekessége, hogy a beton teljesen tisztán látható, nem fedték el vakolattal, erre kerültek rá különleges díszítőelemek, többek között piros szivecskék.

Egyik fő célpont volt számunkra a váci székesegyház, mise miatt azonban elsőre nem sikerült a bejutás. Az időt kihasználva a közeli Karolina-kápolnához siettünk. A Vác-Alsóvárosi Plébániához tartozó kápolnát sajnos nem egyszerű nyitva találni, így nekünk sem sikerült a bejutás, de kivülről azért megörökítettük a Salkovich Károly tervei szerint, 1905-től épült neoromán kápolnát.

Karolina kápolna

A mise végeztével belülről is szemügyre vehettük a magyar építészettörténet sokat emlegetett épületét a váci Nagyboldogasszony-székesegyházat. Az 1767-től Isidore Canevale (Ganeval, Ganevale) által tervezett épület a francia forradalmi építészet stílusjegyeit mutatja, de barokk jegyeket is hordoz. Nagyon megnyerő, ahogy a hosszú és tágas sétány végén emelkedik ez a monumetális épület, hozzá közeledve egyre kisebbnek érezzük magunkat, az oszlopok egyre nagyobbak lesznek. A belsőt díszítő gazdag barokk festés Franz Anton Maulbertsch kezét dícséri.

Itt jött el az a pont, amikor már szükségesnek tartottuk a pihenő beiktatását. Budai Marcsitól búcsút vettünk, igazán hasznos volt, hogy nem nekünk kellett az útvonalakat kitalálni a városban, hanem kalauzolt minket. Az ebéd alatt az egész napot betöltő jó hangulat csak fokozódott.

Nagyboldogasszony-székesegyház

Újratöltődve érkeztünk az 1768-tól épülő Váci Püspöki palotába, ahol Udvardy úr fogadott minket. Látogatásunk során  megnézhettük az eredeti akácfa tömbökből álló padlót a kapualjban, a lépcsőházat, dísztermet. Besandíthattunk több,kisebb, szépen berendezett terembe is. A látogatást a palota arborétumában zártuk. Érdekesség, hogy itt szabadon kószáló háziállatokkal találkoztunk, a birkák bizonyultak a fő látványosságnak, de volt itt kakas, tyúkok és az erdei állatok sorába tartozó fára felszaladó mókus is.

A Püspöki palota homlokzata

A palotában egészültünk ki 9-re, itt csatlakozott hozzánk a Tanár úr is!

Jó hangulatban, de elfáradva sétáltunk vissza az állomásra, ahol egyből meg is érkezett a vonatunk. A rövid hazaúton gyorsan átbeszéltük a nap történéseit a mihamarabbi folytatás reményében.

Benczúr utca 26 - első nyilvános szereplésünk képekben

Mácsay Krisztina beszámolóját kiegészítve következzék most egy képes beszámoló első nyilvános szereplésünk helyszínéről, a Benczúr utca 26-ból.

Első szereplésünk helyszíne a Kőrössy Albert Kálmán tervei szerint épült lakóház a Benczúr utcában.

A konferencia mellett rendszeresen induló vezetés is várta a látogatókat. Dóri és Eszter kalauzolták az érdeklődőket.

Rövid bevezető után indulhatott is az előadássorozat.

A teljesség igénye nélkül, íme néhány kép előadóinkról:

Jász Borbála Bécs és Budapest építészeti kapcsolatait vázolta fel.

Baldavári Eszter Kőrössy Albert Kálmán jelentősebb épületeit mutatta be. 

Tőzsér Adrienn műteremlakásokról és villákról tartott előadást.

Levezetésképpen részt vettünk a soron következő vezetésen.

Az udvaron összegyűlve még percekig elemeztük az eseményeket.

A kis csapat egy része,akiket sikerült lencsevégre kapni.

Nagy előrelépés klubunknak,hogy a harmadik születésnapunk után nem sokkal megmérettethettünk. Remélhetőleg még sok ilyenről tudunk beszámolni a jövőben!