Jelen bejegyzés némileg eltér az
eddig tőlem megszokottaktól. A Csepel Művekben tett látogatásom
ugyanis annyira pozitív tapasztalat volt, hogy úgy éreztem megér
egy bejegyzést. Ezúttal kevésbé térek ki konkrét
építészettörténeti kérdésekre, párhuzamokra, homlokzatok
elemzésére. Ezeknek hiányában azonban kis szeletét adom az
egykor virágzó Csepel Műveknek, Magyarország egyik legnagyobb
gyárkomplexumának.
Az elhagyott gyárépületek mindig
vonzó célpontok voltak számomra, akár mint fotótéma, akár mint
egy letűnt kor lenyomatai ahol szeretünk rácsodálkozni a múltra.
A csepeli látogatásunkat már nagyon
vártam, érdekelt a (részben) elhagyott gyárépület, meg az ide
szervezett program is. A program tulajdonképpen egy új formába
öltött idegenvezetés volt a technika vívmányait teljes mértékben
kihasználva. Május 30 - június 4. között került megrendezésre
a Placcc Csepel nevű fesztiválsorozat. A látogatók különféle
programokból válogathattak a különböző helyszíneken Csepel
területén. Számunkra a legvonzóbb a Volt egyszer egy Csepel Művek
című programpont volt , a holland-magyar Space társulat
szervezésében. A kis csoportok minden tagja a bejáratnál egy
tableltet illetve fejhallgatót kapott. A tableten futó applikáció
mutatta az útvonalat illetve jelezte azokat az „ellenőrző
pontokat” ahol megpihenhettünk. Ezeken a pihenőkön automatikusan
elindult egy videó, archív felvételek,animációk. Az adott
pihenők között zenét, visszaemlékezéseket hallgathattunk. A
fejhallgatók által, részben elzártuk magunkat a többiektől, de
így csak jobban befele tudtunk figyelni. Külön világ elevenedett
meg képzeletünkben, hallottuk ahogy érkeznek a munkások, ahogy
elteker valaki mögöttünk bringával, kattognak a gépek, ezért
önkéntelenül is kinéztem oldalra vagy hátra, mert hihető
volt,hogy tényleg susognak mögöttem. Közben haladtunk a zömében
elhagyott épületek között. Szerencsénk volt,mert közvetlenül
látogatásunk előtt volt egy kiadós zápor. Mi ebből már csak a
méretes pocsolyákat, az elvonuló felhőket és az előbújó napot
tapasztalhattuk. Ettől csak hangulatosabb volt minden,
visszatükröződtek az épületek, a betört ablakok, tekergő
csőhálózatok, csillogott az aszfalt, árnyékaink megnyúltak a
földön.
A különleges benyomásokhoz társultak
még az új ismeretek, kirajzolódott a gyár története.
Az egykor Weiss Manfréd Acél- és
Fémművek 1892-ben költözött Csepelre. Az eleinte csak
lőszergyárként működő épületegyüttes később egészült ki
öntödei, kohászati funkciókkal, meghonosodik és igen fontos lesz
a csőgyártás is. Az első világháború után különböző
szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek és kerékpárok gyártására
is átállnak. Az 1920-as évektől egyre több gyártási licenszet
szereznek meg, így
repülőgép alkatrészek is készülnek itt.
Ekkorra a munkások száma eléri a 28.000-et. A második világháború
idején az igényekhez alkalmazkodva, megnő harckocsik,
repülőgépmotorok gyártásának száma. A kisebb alkatrészek,
például kerékpárok esetében küllők, láncok is helyben
készültek. Az ehhez szükséges gépsorokat itt tervezték és
gyártották le. Olyan tömeggyártásra alkalmas automatákat is
terveztek, melyek lehetővé tették gombostűk, patentkapcsok
gyártását is. Lényeg a lényeg: mindig azt gyártottak,amire
éppen szükség volt. A gyár területén működött óvoda,
kaszinó, kantin, csecsemőotthon és természetesen lakások is
voltak.
Az államosítást nem kerülhette el,
így 1950-től Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek lett az új neve
majd 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek. A gyár fénykora az
1990-es évektől kezd véglegesen eltűnni, a gazdasági helyzet
miatt az egyes részlegek rendre átalakultak,bezárnak.
Napjainkban az épületek nagy része
kihasználatlan elhagyatott, helyenként kisebb vállalkozásoknak ad
helyet.
Egy órás sétánk alatt
szépen kirajzolódott a gyár története anélkül, hogy
belefáradtunk volna vagy túl sok befogadhatatlan információt
zúdítottak volna ránk. A kezdeményezést és kivitelezést is
nagyon jónak tartom,el tudnám képzelni más helyszíneken is
országszerte. Akik lemaradtak volna, azok se bánkódjanak, az
applikáció hamarosan okostelefonra is letölthető lesz, így
bármikor bejárhatók az emblematikus helyszínek a többhektáros
gyárterületen. Ajánlott!
Nagyon jó írás és kiváló képek! Néhány éve a hallgatókkal jártunk a területen, fantasztikus volt látni egy még működő öntödei üzemet.
VálaszTörlés