2013. június 4.

Volt egyszer egy Csepel Művek

Jelen bejegyzés némileg eltér az eddig tőlem megszokottaktól. A Csepel Művekben tett látogatásom ugyanis annyira pozitív tapasztalat volt, hogy úgy éreztem megér egy bejegyzést. Ezúttal kevésbé térek ki konkrét építészettörténeti kérdésekre, párhuzamokra, homlokzatok elemzésére. Ezeknek hiányában azonban kis szeletét adom az egykor virágzó Csepel Műveknek, Magyarország egyik legnagyobb gyárkomplexumának.

Az elhagyott gyárépületek mindig vonzó célpontok voltak számomra, akár mint fotótéma, akár mint egy letűnt kor lenyomatai ahol szeretünk rácsodálkozni a múltra.
A csepeli látogatásunkat már nagyon vártam, érdekelt a (részben) elhagyott gyárépület, meg az ide szervezett program is. A program tulajdonképpen egy új formába öltött idegenvezetés volt a technika vívmányait teljes mértékben kihasználva. Május 30 - június 4. között került megrendezésre a Placcc Csepel nevű fesztiválsorozat. A látogatók különféle programokból válogathattak a különböző helyszíneken Csepel területén. Számunkra a legvonzóbb a Volt egyszer egy Csepel Művek című programpont volt , a holland-magyar Space társulat szervezésében. A kis csoportok minden tagja a bejáratnál egy tableltet illetve fejhallgatót kapott. A tableten futó applikáció mutatta az útvonalat illetve jelezte azokat az „ellenőrző pontokat” ahol megpihenhettünk. Ezeken a pihenőkön automatikusan elindult egy videó, archív felvételek,animációk. Az adott pihenők között zenét, visszaemlékezéseket hallgathattunk. A fejhallgatók által, részben elzártuk magunkat a többiektől, de így csak jobban befele tudtunk figyelni. Külön világ elevenedett meg képzeletünkben, hallottuk ahogy érkeznek a munkások, ahogy elteker valaki mögöttünk bringával, kattognak a gépek, ezért önkéntelenül is kinéztem oldalra vagy hátra, mert hihető volt,hogy tényleg susognak mögöttem. Közben haladtunk a zömében elhagyott épületek között. Szerencsénk volt,mert közvetlenül látogatásunk előtt volt egy kiadós zápor. Mi ebből már csak a méretes pocsolyákat, az elvonuló felhőket és az előbújó napot tapasztalhattuk. Ettől csak hangulatosabb volt minden, visszatükröződtek az épületek, a betört ablakok, tekergő csőhálózatok, csillogott az aszfalt, árnyékaink megnyúltak a földön.

A különleges benyomásokhoz társultak még az új ismeretek, kirajzolódott a gyár története.
Az egykor Weiss Manfréd Acél- és Fémművek 1892-ben költözött Csepelre. Az eleinte csak lőszergyárként működő épületegyüttes később egészült ki öntödei, kohászati funkciókkal, meghonosodik és igen fontos lesz a csőgyártás is. Az első világháború után különböző szerszámgépek, varrógépek, tűzhelyek és kerékpárok gyártására is átállnak. Az 1920-as évektől egyre több gyártási licenszet szereznek meg, így

repülőgép alkatrészek is készülnek itt. 
Ekkorra a munkások száma eléri a 28.000-et. A második világháború idején az igényekhez alkalmazkodva, megnő harckocsik, repülőgépmotorok gyártásának száma. A kisebb alkatrészek, például kerékpárok esetében küllők, láncok is helyben készültek. Az ehhez szükséges gépsorokat itt tervezték és gyártották le. Olyan tömeggyártásra alkalmas automatákat is terveztek, melyek lehetővé tették gombostűk, patentkapcsok gyártását is. Lényeg a lényeg: mindig azt gyártottak,amire éppen szükség volt. A gyár területén működött óvoda, kaszinó, kantin, csecsemőotthon és természetesen lakások is voltak.


Az államosítást nem kerülhette el, így 1950-től Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek lett az új neve majd 1956-tól Csepel Vas- és Fémművek. A gyár fénykora az 1990-es évektől kezd véglegesen eltűnni, a gazdasági helyzet miatt az egyes részlegek rendre átalakultak,bezárnak.
Napjainkban az épületek nagy része kihasználatlan elhagyatott, helyenként kisebb vállalkozásoknak ad helyet.


Egy órás sétánk alatt szépen kirajzolódott a gyár története anélkül, hogy belefáradtunk volna vagy túl sok befogadhatatlan információt zúdítottak volna ránk. A kezdeményezést és kivitelezést is nagyon jónak tartom,el tudnám képzelni más helyszíneken is országszerte. Akik lemaradtak volna, azok se bánkódjanak, az applikáció hamarosan okostelefonra is letölthető lesz, így bármikor bejárhatók az emblematikus helyszínek a többhektáros gyárterületen. Ajánlott!


1 megjegyzés:

  1. Nagyon jó írás és kiváló képek! Néhány éve a hallgatókkal jártunk a területen, fantasztikus volt látni egy még működő öntödei üzemet.

    VálaszTörlés