Vakok Intézete

2013. január 18-án lehetőségünk nyílt bejárni a Lajta Béla tervezte Vakok Intézetét, mely 1905-1908 között épült és a magyar szecessziós építészet egyik remekműve.

Az épület a második világháború után új funkciót kapott: a Budapesti Mozgásjavító Iskola központja lett. Vezetőnktől, Berki Erzsébettől - aki az iskola rajztanára - megtudtuk, hogy ez a változás magával hozott egy nem különösebben előnyös kinézetű új épületet is, melyet közvetlenül a Lajta-féle épület mellé helyeztek, nagyrészt eltakarva azt. A 2000-es években az iskola további bővítései során mindenki nagy megkönnyebbülésére lebontották ezt a csúnya foltot és az épülethez – a KÖH szigorú ellenőrzése mellett – sokkal harmonikusabban csatoltak újabb szárnyakat. Ekkor valójában összekötötték a Lajta-féle épületet egy másik századfordulós épülettel, a Medgyes Alajos által tervezett és 1912-ben felépült Nyomorék Gyerekek Menhelyével. Így egy hatalmas komplexum alakult ki, amit a vezetőnk úgy fogalmazott meg, hogy fél Zugló az övék lett.

A szervezőnek, Mácsay Krisztina klubtagunknak, illetve a roppant vendégszerető házigazdáknak köszönhetően (akik még pogácsát is sütöttek nekünk!) egyszerre két századfordulós épületet is bejártunk, miközben a kortárs építészetet is tanulmányozhattuk. Természetesen a Lajta-féle épületet vettük leginkább szemügyre, az egészet bejártuk, a pincétől a padlásig (szó szerint) és gyönyörködtünk a szebbnél szebb részletmegoldásokban. A legnagyobb esztétikai élményt az egykori főbejárat és az onnan induló lépcsőház nyújtotta, de a legfelső szinten nyíló teraszról elénk táruló látvány – csöpp hóeséssel fűszerezve – is gyönyörű volt.

Az új építésű szárnyakban, valamint a Medgyes Alajos tervezte épületben az iskola működésének rendjébe kaphattunk bepillantást és azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy egy hihetetlenül felkészült, profi intézményt ismertünk meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a sok itt tanuló paralimpikon, akik sorra nyerték/nyerik az érmeket Magyarországnak.

Az iskola vendégszeretetét betetőzendő búcsúzóul ajándék tollat is kaptunk, valamint az intézményről szóló tájékoztatót is, ami e blog-bejegyzés elkészítéséhez is nagy segítséget nyújtott.

2012

Nem akármilyen évre tekinthetünk vissza, amikor a múlt esztendő klubos eseményeit kívánjuk csokorba szedni. Bővelkedett ez az év tartalmas előadásokban, érdekes sétákban és vidám kirándulásokban, nem utolsósorban pedig izgalmas levelezésekben. Első helyen a klubestekről kell beszámolnunk, melyeknek sora alkotja gerincét tevékenységünknek. Havonta váltakozva az utolsó csütörtökön vagy pénteken gyűltünk össze. Az év első felében még a Dessewffy utcai Pongo Bár és Gallery-ben tartottuk klubestjeinket, amelynek neve természetesen az emlékezetes Spencer-Hill film szigetére utal. Nem lennénk eléggé bölcsészesek, ha nem keresnénk a sziget és annak neve eredetét. Nem lennénk eléggé kortárs bölcsészek, ha nem az internethez fordulnánk segítségért: egy bejegyzés szerint a sziget – melyen a filmet forgatták – létezik, a híres Pago Pago-ról van szó. (Nem lennénk hiteles bölcsészek, ha a forrást nem adnánk meg precízen: http://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__filmek-sorozatok__1861693-a-kincs-ami-nincs-cimu-film-vegen-a-koszonet-hogy-a-film-elkeszulhetett-stb-ez-)

Kinőve a terézvárosi kis emeleti bárhelyiséget, nyáron Óbudán zajlottak estjeink, majd ősztől új, és az eddigi legnemesebb helyre tettük át törzsasztalunkat, az Uránia filmszínház kávézójába. Megszerettük ezt a helyet, mert művészettörténészi szemet gyönyörködtető, mert viszonylag jól halljuk az előadó és egymás hangját, és mert majdnem ideális helyen található. Talán sikerült megtalálnunk azt a helyet, amelyre – reméljük – nyugdíjas korunkban nosztalgikusan visszaemlékezhetünk.

Rátérve az év eseményeinek felsorolására, a klubesteken elhangzott előadások sorában az elsőt januárban Torma Ágnes tartotta Jože Plečnik szlovén származású kiváló építész alkotásairól, majd februárban megbeszélést tartottunk a régen tervezett építészettörténeti tanulmánykötetünkről. Márciusban Angyal Tibor felejthetetlen előadást tartott a Nemzeti Színház dicső és tragikus történetéről, áprilisban pedig szakdolgozati témájáról, Nay Rezső és Strausz Ödön tevékenységéről tartott érdekfeszítő bemutatót Telek Ágnes. Májusi klubestünkön Jász Borbála a Osztrák-Magyar Monarchia korának építészeti világába kalauzolta tagtársainkat, míg júniusban a 100 éves házak eseménysorozat egy tartalmas sétájáról tartott összefoglalót Horváth Zsuzsa. A júliusi klubest hangulatos beszélgetéssel telt, augusztusban Reich Ede építészről emlékezett Bodó Péter. Szeptemberben erdélyi szakmai családi kirándulásukról tartott látványos és tanulságos bemutatót Oszkó Ágnes. Októberben két előadás is elhangzott, Győrfi Rózsa szakdolgozati témáját, Cegléd századfordulós építészetét ismertette, Jász Borbála pedig a jelenlegi érdeklődési körébe vágó bécsi Werkbundsiedlungot ismertette meg velünk. A novemberben szintén két nagyszerű előadást hallhattunk, Skublics Mária Helsinkiben töltött egy évére emlékezett elsősorban építészettörténeti szempontból, majd Angyal Tibor a Vidámpark múltját, jelenét és jövőjét elemezte szellemes előadásában. A decemberi klubesten a jelen sorok szerzője emlékezett doktori disszertációja megírásának viszontagságos történetére.
A múlt évre igen jól összekovácsolódott társaságunk több hangulatos sétát és kirándulást szervezett a fővárosban és vidéki településeken. Március 23-án Molnár Farkas remekművét, a budai Dálnoki-Kováts villát látogattuk meg egy nagyobb csoporttal. Klubunk részéről kisebb érdeklődés övezte, de annál nagyobb élmény volt április 13-án az óbudai Gázgyár meglátogatása, melynek megszervezését a pázmányos hallgatónak, Sidó Annának köszönhetjük. Egy gyönyörű tavaszi napon, május 5-én kirándulást szerveztünk „A szocreáltól Makoveczig” címen, melynek során Százhalombatta, Dunaújváros és Paks 20. század második felében épült jeles épületeit tekintettük meg. Július 28-án talán eddigi legkellemesebb hangulatban telt kirándulásunkra került sor Telek Ágnesnek köszönhetően. Tóalmásra utaztunk két személygépkocsival (egy pirossal és egy kékkel), úti célpontunk a kastély volt, melyet feltétlenül szeretnénk újralátni műemlékileg igényesen felújított állapotában is. Augusztus 10-12-én első többnapos kirándulásunk is elkövetkezett, Horváth Péter tagtársunk Győrbe szervezett igen tartalmas túrát. Október 13-i ceglédi utunkat, amelyet Baldavári Eszternek és nagypapájának Laci bácsinak köszönhetjük, sokat emlegettük azóta. Angyal Tibor merész elhatározását tett követte, kéttagú különítményünk október 31-én éjszaka a Vidámparkban szórakozott és nosztalgiázott. Hogy első külföldi kirándulásunkra is sor kerüljön „hello Wien” felkiáltással december 15-én Bécsben tettünk sétálós, múzeumlátogatós szomszédolást Mácsay Krisztina szervezésében.

Végül, de talán nem utolsósorban megemlékeznék internetes jelenlétünkről is, amelynek sokrétű világából kiemelném az ebben az évben is folytatódó játéksorozatot, illetve a rövidéletű, két fordulót megélt pályázatot, melynek első körében a leggiccsesebb épületet, második etapjában a legkiválóbb 20. századi templomot kerestük viszonylag visszafogott érdeklődés mellett. Örvendetes viszont, hogy blogunk nagy lendülettel indult újra és értékes cikkekkel gyarapodott az utóbbi hónapokban.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy egy újabb gazdag év zárult le, és csak remélni tudjuk, hogy a nemrég elkezdődött új év is hasonlóan tartalmasan alakul. Végül köszönetemet szeretném kifejezni Mácsay Krisztinának, akinek segítsége nélkül aligha tudtam volna a fenti évértékelést kellő alapossággal megírni.

Rozsnyai József