2013. január 18-án lehetőségünk nyílt bejárni a Lajta Béla
tervezte Vakok Intézetét, mely 1905-1908 között épült és a magyar szecessziós
építészet egyik remekműve.
Az épület a második világháború után
új funkciót kapott: a Budapesti Mozgásjavító Iskola központja lett. Vezetőnktől, Berki Erzsébettől - aki az iskola rajztanára - megtudtuk, hogy ez a változás magával hozott egy nem
különösebben előnyös kinézetű új épületet is, melyet közvetlenül a Lajta-féle
épület mellé helyeztek, nagyrészt eltakarva azt. A 2000-es években az iskola
további bővítései során mindenki nagy megkönnyebbülésére lebontották ezt a
csúnya foltot és az épülethez – a KÖH szigorú ellenőrzése mellett – sokkal
harmonikusabban csatoltak újabb szárnyakat. Ekkor valójában összekötötték a
Lajta-féle épületet egy másik századfordulós épülettel, a Medgyes Alajos által
tervezett és 1912-ben felépült Nyomorék Gyerekek Menhelyével. Így egy hatalmas
komplexum alakult ki, amit a vezetőnk úgy fogalmazott meg, hogy fél Zugló az
övék lett.
A szervezőnek, Mácsay Krisztina klubtagunknak, illetve a roppant
vendégszerető házigazdáknak köszönhetően (akik még pogácsát is sütöttek
nekünk!) egyszerre két századfordulós épületet is bejártunk, miközben a kortárs
építészetet is tanulmányozhattuk. Természetesen a Lajta-féle épületet vettük
leginkább szemügyre, az egészet bejártuk, a pincétől a padlásig (szó szerint)
és gyönyörködtünk a szebbnél szebb részletmegoldásokban. A legnagyobb
esztétikai élményt az egykori főbejárat és az onnan induló lépcsőház nyújtotta,
de a legfelső szinten nyíló teraszról elénk táruló látvány – csöpp hóeséssel
fűszerezve – is gyönyörű volt.
Az új építésű szárnyakban, valamint a Medgyes
Alajos tervezte épületben az iskola működésének rendjébe kaphattunk
bepillantást és azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy egy hihetetlenül
felkészült, profi intézményt ismertünk meg. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint
az a sok itt tanuló paralimpikon, akik sorra nyerték/nyerik az érmeket
Magyarországnak.
Az iskola vendégszeretetét betetőzendő
búcsúzóul ajándék tollat is kaptunk, valamint az intézményről szóló
tájékoztatót is, ami e blog-bejegyzés elkészítéséhez is nagy segítséget
nyújtott.
Sajnálom, hogy nem lehettem ott... Köszönjük az élménybeszámolót! R. J.
VálaszTörlés