Barcelona, ahol gótika és szecesszió karöltve járnak (2. rész)

Josep Puig i Cadafalch barcelonai gótizáló-szecessziós építészetének tárgyalása után, most a katalán modernizmus egy szintén rendkívül meghatározó alakjának bemutatására szeretném fektetni a hangsúlyt. Ő pedig nem más, mint Lluís Doménech i Montaner (1850-1923), aki nemcsak mint építész, de mint politikus, teoretikus és egyetemi tanár is fontos szerepet játszott a századfordulós Barcelona történetében. Modernista építészeti periódusa körülbelül 1888 és az 1910-es évek közé tehető. E bő húsz év alatt számos nagyszabású és fontos épületet tervezett, így például az 1888-as Castell dels Tres Dragons-t, a Casa Thomas-t (1898), a Casa Lleo Morera-t (1902), és egyik legnagyszabásúbb művét is, a Palau de la Música Catalana-t 1905-1908-ban. Ezek az épületek is szépen szemléltetik a barcelonai gótizáló-szecessziós építészeti törekvéseket, de a következő írásban az építész főműveként számontartott Hospital de Sant Pau bemutatását céloznám meg. A kórház történetének tárgyalása előtt azonban elengedhetetlen egy rövid áttekintés az építész életéről és elveiről.

Lluís Doménech i Montaner 1849-ben született Barcelonában, középosztálybeli család fiaként. Apja, Pere Doménech i Saló könyvkötészettel foglalkozott. A kis üzletből az idő múlásával a legjobb és legkeresettebb vállalkozás lett a szakmában. Valószínűleg nagy hatással volt édesapja munkája Lluís esztétikai érzékére, amit akkor még nem is sejtett. Tanulmányait megkezdve a matematika, a fizika és a természettudományok iránt nagy érdeklődést mutatva mérnöki pályán akart elhelyezkedni, így kezdett el építészetet is tanulni.

Végül az építészet nyert, így munkáiban ötvözhette mérnöki tudását és esztétikai érzékét. 1875-re már az újonnan alapított barcelonai Építészeti Akadémián tanított, és fontos teoretikus munkákat írt, főleg művészettörténeti témában. Ezek közül legjelentősebb kutatása a románkori művészettel és építészettel foglalkozott. Építészeti alapelveit tekintve meghatározó volt a szerkezet, a funkció és a díszítés szerepe. Ezeket esszenciálisan a középkor világából vett elemek modernista felfogásban való megjelenítésével hozta létre, így alkotva meg egyértelműen sajátos és felismerhető stílusát. Ötvözve mérnöki tudását a Viollet-le-Duc által hirdetett építészeti racionalizmussal és az építőanyagok szerkezeti és díszítési tulajdonságának szem előtt tartásával alkotta meg a Hospital de Sant Pau épületegyüttesét is.

A kórház alapítása Paul Gil i Sera bankár nevéhez fűződik, aki végrendeletében kitűzte, hogy halála után az általa adományozott pénzből Barcelonában kórházat építsenek párizsi mintára, a legmodernebb koncepciókat követve. A megvalósításra tervpályázatot írtak ki, de a három beérkező terv mindegyikét elvetette a zsűri, mivel egyik sem felelt meg a higiéniai feltételeknek. Idő közben az építkezésre szánt helyszín is megváltozott. A Sant Paut egyesítették a már létező Santa Creu kórházzal, melyen rossz állapota miatt Lluís Doménech i Montaner egy ideje már munkálkodott. Így kapta az intézmény végleges helyét, s így lett Doménech i Montaner a megbízott építész. A program kitűzte, hogy a kórház a város centrumától kellő távolságban épüljön, és hogy szeparált pavilonokból álljon, a megfelelő higiéniai és osztályozási szempontok miatt.

Doménech i Montaner számos kórházakra alkalmazott európai példát tanulmányozott a tervezés megkezdése előtt, így például a párizsi Lariboisiére kórházat, a londoni Saint Thomas's Hospitalt, és a touli (Franciaország) Katonai kórházat is. A Sant Pau kórház építkezései 1902-ben kezdődtek meg, és 1930-ra fejeződtek be teljesen. A projektben eredetileg negyvenhét különálló pavilon felépítése szerepelt, melyet később huszonhétre redukáltak, azonban végül mindössze tizenkét épület valósult meg, melyek a következők: egy adminisztrációs, egy műtétekhez, nyolc a páciensek részére és kettő megfigyelésre. Doménech i Montaner 1923-as halála után fia, Pere Doménech i Roura vette át az építkezés vezetését.

A kórház elhelyezkedése alapvetően ellentmond épített környezetének, ugyanis Montaner a városszövet geometrikus hálózatához képest 45 fokkal elfordította az épületek tájolását. Ennek eredményeként egy független, egyedülálló koncepció jött létre, egy "város a városban". Doménech i Montaner tervei szimbolikus sémára épültek, mely nem csak a díszítésben jelenik meg: az épületegyüttest két fő tengelyre szervezve alakította ki, melyek egymásra merőlegesek, így kereszt formát alkotnak. Ezzel a barcelonai kórházak történetére (ami egészen az 1400-as évekig vezethető vissza), valamint a középkor  értékeinek allegórikus megjelenítésére kívánt utalni az építész. Az individuálisan emelkedő pavilonokat egy összesen egy kilométer hosszú földalatti folyosórendszer köti össze. A terület hosszanti tengelyét kiemelendő, a három középen húzódó pavilon monumentálisabb oldalt elhelyezkedő társainál.

A kórház épületei főleg a gótikus, románkori, és móros/bizáncias építészet formáit hordozzák magukon, anyagukban és díszítéseiknek vonalvezetésében mégis egyértelműen jelentkezik a modernizmus ideológiájának hatása. Az épületeket és díszítéseiket nem elég azonban pusztán az alkalmazott stílusjegyek tekintetében tárgyalni, hiszen ornamentikájuk jelentős mértékben rejlik a változatos anyaghasználatban is. Az építész által felvonultatott térrendezések, vonalvezetések, formák, színek és anyagok végeredményként egy érdekes rendbe kovácsolódnak, egyfajta komplex, összművészeti alkotást hozva létre.

A kő, tégla, vas, mázas kerámia, üveg, márvány és fa anyagok mind-mind jelen vannak az épületekben, méghozzá racionális és funkcionális szempontok szerint alkalmazva. Az épületek mindegyike vöröstéglás homlokzatú, melyeken a  kő használata a szegélyekre, oszlopfőkre, nyíláskeretelésekre, faragványokra és szobrokra korlátozódik, tehát minden esetben a díszítés funkcióját támogatja. A kupolák, tetőzetek, tympanonok, oromzati díszítések és a belső terek nagy részének lefedésén jelenik meg a mázaskerámia, meghozva ezzel a modernista jelleget a burjánzó középkori formák között. Az üvegablakok sokkal redukáltabb díszítménnyel rendelkeznek, mint Montaner többi épületén, mégis reprezentatív látványt nyújtanak. Ezek a kórház esetében leginkább az adminisztrációs pavilon épületén érhetőek tetten. A márvány és a fa szerkezeti elemként és funkcionális szerepben jelennek meg, ennek megfelelően az előbbi adja a lépcsők és szegélyek anyagát, míg az utóbbiból készültek az ajtók, ablakok és a bútorok.

             

A pavilonokat változatos témájú mozaikok és faragványok sora díszíti. A mozaikok narratívájának tekintetében mondhatni szabad kezet adott Montaner a művészeknek, melyek közül tizenhaton különböző történeti eseményeket láthatunk, valamint a kórház történetét leíró szövegeket, de sok helyen megjelennek heraldikai témák is. A kisméretű megfigyelő pavilonok közül a nőknek szánt épület homlokzatát Szent Eulália és Árpád-házi Szent Erzsébet alakjai díszítik, míg a férfiaknak fenntartott épületen Szent György és Szent Márton jelennek meg.  A szobrok és faragványok a mozaikképekkel ellentétben egy sokkal konzekvensebb ikonográfiai programot képviselnek, angyalok, szentek és karitatív témájú ábrázolások felvonultatásával. Mindezek a halál és élet, a remény és reménytelenség, az erény és bűn fogalmait ellentétbe állítva jelennek meg.

A gótizáló stílusvilág leginkább az adminisztrációs pavilonon szembetűnő, melynek hatalmas óratornya gótikus templom hatását keltve emelkedik a magasba. Belső tereiben szintén mérvadó a középkorias formák alkalmazása, különösképpen a faragott díszítmények tekintetében. Az emeletre vezető díszlépcső fölött nyíló festett üvegtető viszont inkább keleties-szecessziós hatást kelt. A betegek számára fenntartott épületeken főként az első emeleti nyílásformák és a bejáratok fölött elhelyezett faragványok formájában érhetőek tetten a gótizáló formák, itt már sokkal szembetűnőbb a bizáncias jelleg, köszönhetően főként a tornyoknak, a nyomott kupoláknak és ezek színes, mázas kerámia lefedésének. Az ezeken megjelenő íves tető és kupolaidomok kellemes ellentétet képeznek a szögletes kialakítású, mozaikdíszes oromzatokkal.

 

A Sant Pau kórház épületegyütteséről összességében elmondható, hogy Lluís Doménech i Montaner összegezve legfontosabb teoretikus elveit és a modernista mozgalom újító szándékát, megalkotta a századforduló egyik legnagyszabásúbb munkáját, mely nem csak Barcelonában, de európai viszonylatban is megállja helyét a szecessziós mozgalmak egyik legszebb példájaként. Dióhéjban bemutatva ezen csodálatos épületek csoportját csak igen redukált képet kaphatunk az egész komplexumról és építésze aprólékosan kigondolt és megvalósított mivoltáról, de ha Barcelonába vezet utunk, semmiképp nem érdemes kihagyni az idelátogatást.

Szöveg és fényképek: Máthé Eszter

Barcelona, ahol gótika és szecesszió karöltve járnak (1. rész)

A katalán főváros nevét hallva a legtöbb építészet iránt érdeklődőnek automatikusan Antoni Gaudí i Cornet neve jut eszébe, megannyi színes, formabontó és szokatlan épületével. Azonban a barcelonai szecessziós - vagy ahogy ők nevezik; modernista - építészetnek még számos említésre méltó építészegyénisége van, akikről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, így a nagy általánosság előtt Gaudí árnyékába kényszerülnek visszahúzódni. Ötnapos látogatásom során szebbnél szebb épületeket volt szerencsém megcsodálni és lencsevégre kapni, azonban a következő beszámolóban egy méltán fontos építész munkásságát szeretném kiemelni. Nevezetesen Josep Puig i Cadafalch-ot, kinek épületei nagyban meghatározzák Barcelona arculatát és a helyi modernista építészet karakterét.

Természetesen az európai szintű - art nouveau, modern style, Jugendstil, szecesszió, stb. - mozgalmakkal egy időben jelent meg a katalán modernizmus, azonban összetettebb belső tartalmat tükrözve külföldi társainál. A mozgalom nem csak a művészetek körében bontakozott ki, sőt, inkább úgy említendő, mint az aktuális politikai és társadalmi helyzet sajátos kifejezésmódja. Tulajdonképpeni programja Katalónia modernizálásának szándékát foglalta magába. Ennek megfelelően európai példákhoz nyúlva igyekeztek újjáépíteni a tartományok történelmét, kultúráját és nyelvét, egyszóval: identitását. Az uralkodó szerepet az építészet kapta, de a képző- és iparművészet, valamint az irodalmi élet is szerves részét képezte a századfordulós Barcelona modernizációs folyamatainak.

A katalán kultúra fővárosának 1900 körüli építkezéseire főként a szecessziós és a gótikus-, illetve neogótikus építészet hatott, de alapvetően is a historizmus által felidézett történelmi formák dinamikus ornamentikában, tagolásokban, organikus díszítésekben gazdag formáit preferálta. A városban való barangolás és az épületek vizsgálgatása közben leginkább a szecessziós és a gótizáló stílusú épületek ragadták meg a figyelmemet. Ezek közül néhányon egyszerre voltak jelen a két stílus formavilágának jegyei, így hozva létre egy szokatlan, mesébe illő látványát. A következőkben tehát ezekről az épületekről szeretnék rövid leírást adni, főként a fentebb említett építész munkáinak bemutatásával.

Josep Puig i Cadafalch (1867-1956)

Josep Puig i Cadafalch-ot a katalán modernizmus építészeként tartják számon, hiszen az 1890-es években kezdte meg tevékenységét. Ezt az állítást elfogadva, már nem is hangzik annyira furcsán a (neo)gótika és a szecesszió egymás mellett való említése. Nagyjából 1895-1910 közé tehető munkásságának azon periódusa, ahol a gótizáló formavilágot és a szecesszió egyes jegyeit előszeretettel alkalmazta, illetve ötvözte. A későbbiekben látni fogjuk, hogy legtöbb épülete azonos sémán alapul, legyen szó zárt sorban- vagy szabadon álló kompozícióról.

Barcelona négyzethálós utcarendszerű városát több kilométeres sugárutak, és egészen apró, szűk utcák népesítik be. Az utóbb említett, igencsak keskeny utcácskák egyikében található Puig i Cadafalch legelső épületeinek egyike, nevezetesen a Casa Martí, mely 1896-ban épült. Sajnos ezt nem láttam élőben, mégis fontosnak tartom megemlíteni, hiszen jól példázza Puig gótizálásra való hajlamát. A saroktelken álló négyszintes épület vöröstéglás homlokzatát inkább Észak-európai mint Katalán mintára, a decorated style/flamboyant gótika szellemiségében megfogalmazott, kőből készült íves nyílások és gazdag ornamentika díszíti. Főhomlokzata szimmterikus tagolású, ahol a figurális és ornamentális díszekben gazdag főkaput két nagyméretű csúcsíves ablak fogja közre. A felsőbb szinteken függönyíves, egyenes záródású és karéjosan kialakított nyílások láthatók és megjelennek az elmaradhatatlan kovácsoltvas korláttal ellátott erkélyek is. Legfelső szintjén sűrű ritmusú félköríves ablaksor húzódik. Oldalhomlokzatán bravúrosan díszített zárterkély oldja fel a teljes szimmteriát. Az épület sarkán található Szent Józsefet ábrázoló szobor eredetijét Josep Llimona készítette, a ma látható másolat 2000-ben került helyére.

A kép forrása: http://www.barcelonas.com/images/casa-marti-els-quatre-gats.jpg 2016.02.22.

A kép forrása: http://img08.deviantart.net/0293/i/2012/285/a/f/casa_marti__cercle_artistic_de_sant_lluc_by_naturesmate-d5hkzw9.jpg 2016.02.22.

Az építész egyik legszignifikánsabb épülete a Casa Amatller, mely 1898-1900-ban épült Antoni Amatller, csokoládégyáros számára. Említésre méltó, hogy Gaudí Casa Battló-ja és a Doménech i Montaner által tervezett Casa Lleó Morera között áll, szemben pedig a Casa Mila emelkedik, így az Illa de la Discórdia egyik legfontosabb épületének számít. A homlokzat földszintjének magasságában kváderezés húzódik, amit három kapu és szegmensíves ablaksor tör át.  A legreprezentatívabb kapu többkaréjos záródása inkább móros, mint gótizáló hatást kelt, szélein Szent György és a sárkány történetét ábrázoló faragványok domborulnak. Első emeletén a díszes ablakok, az ezeket összefogó kovácsoltvas erkély és a figurális ábrázolásoktól burjánzó zárterkély ismét tettenérhető. A következő szint nyílásai a gótikus formavilágot hordozzák, fölöttük pedig virágos fejezetű törpeoszlopokkal elválasztott ablakok sora fut végig. A Puig műveit meghatározó koncepció egyértelműen jelen van a homlokzaton, azonban többi épületével szemben, ahol  kőburkolat vagy tégla használata figyelhető meg, itt sűrűn fonódó ornamentikájú sgraffito látható, az épületet koronázó lépcsőzetes oromzatot pedig színes mázaskerámia díszíti. A tárgyalt épületek közül leginkább ezen érezhető a katalán modernizmus újító szándékának a gótizáló megoldásokkal való harmonikus ötvözése.

Puig i Cadafalch számomra legkedvesebb épülete a Palau del Baró de Quadras nevet viseli. Az 1904-1906-ban épült, zárt sorban álló, ötszintes épület földszintjének jobb oldalán két kisebb ablak, bal oldalán pedig a Casa Amatlleren megvalósított főkapu szinte pontos mása került kialakításra. A faragványok között ismét megjelenik Szent György és a sárkány története, ami már a Casa Martí és a Casa Amattler épületét is díszítette. A rusztikus kőhomlokzat leghangsúlyosabb része az első emelet teljes szélességében húzódó, nyolcas tagolású zárterkélysor. Ennek kosáríves ablakai fölött ismét a decorated style-ban megfogalmazott növényi és figurális díszítés szerepel. Az emberi ábrázolások ismétlődése egyértelművé teszi, hogy jelenlétük csupán a díszítés funkcióját szolgálja, narratív szereppel nem bírnak. A puszta díszítőfunkció az angol viktoriánus építészet Queen Anne revival szellemiségét sugallja. A második emelet négy ablaka fölött ismételten megfigyelhető a sűrű ritmusú, egybefüggő ablakkiosztás, melyet félnyeregtető választ el a legfelső emelet csipkézett manzárdablakaitól.

 

Két fő sugárút sarkán áll az 1903-ban épült Casa Serra, melynek hátsó épületrészét 1981-ben lerombolták, és üzletházat emeltek helyére. Homlokzata tompaszöget zár be, melynek közepén kúptetővel ellátott torony emelkedik. Az épület bal szárnya a reprezentatívabb, így ennek dedikálható a főhomlokzati szerep, de ha a toronnyal szemben állunk, szinte egyenesnek tűnnek az amúgy enyhén megtörő falak. Itt is megjelenik a több ablakot összefogó kovácsoltvas erkély, és a sűrű ornamentikával díszített nyílások, azonban sokkal redukáltabb formában, mint az előzőleg tárgyalt épületek esetében. A díszítések már nem olyan tisztán és egyöntetűen emlékeztetnek a gótikára, megjelennek barokkizáló jellegű, mégis a szecesszió formáit idéző virágfűzérek, valamint kortárs viseletben ábrázolt alakok is a faragványok között. A félkörívek és egyenes záródások veszik át az uralkodó szerepet a függöny- és szamárhátívekkel szemben. A díszes zárterkély itt is megtalálható, szintén szerényebb formában. Az épület és a zárterkély tetőzetét színes mázaskerámia cserepek és díszítések alkotják, ezzel egészen távolkeleties hatást kölcsönözve.

Az építész egyik leghíresebb műve a Casa Terrades, vagy másik nevén Casa de les Punxes, azaz "Tüskék háza". Az 1905-ben emelt hatszintes épület megrendelői a Terrades nővérek voltak, akik három épületet birtokoltak az adott területen. Kívánságuk az volt, hogy ezt a három épületet egyesítsék, aminek teljesítésével Puig i Cadafalch-ot bízták meg. Az építész gótikus kastélyok mintájára, egy trapéz alaprajzú, vörös téglás kompozíciót tervezett, amin összesen hat, hegyes tetőidomokkal lezárt torony magasodik. A földszint magasságában rusztikus kőburkolat húzódik, s csak az első emelettől fölfelé jelenik meg a vörös tégla. Az alapvetően egyszerű homlokzatot csak egyenes- és félköríves záródású nyílások törik át. A tisztán ornamentális díszítés a kubusos és háromszögű zárterkélyekre, valamint a tornyok és az első emelet ablakaira szorítkozik. Néhány figurális ábrázolás is megfigyelhető, így például halak és groteszkek, melyek vízköpő funkciót töltenek be.   

     

Ez a néhány példa jól szemlélteti Josep Puig i Cadafalch gótizáló-modernista építészetének alapkoncepcióját. Ennek alkotóelemei a tégla, vagy rusztikus homlokzatburkolás, a baywindow-k és a legfelső szintre komponált íves ablaksorok, valamint a nyílásokra és erkélyekre szorítkozó ornamentális díszítés, mely az északi gótika 1300 körüli periódusát idézi, részleteiben mégis a szecesszió formavilágával operál. Homlokzatait alapvetően egyenletes ritmusban tartva alakította ki, s minden esetben a kapuzatok vagy a díszes zárterkélyek adnak kellemes aszimmetriát. Szabadonálló épületeit hegyes tetőidommal lezárt tornyok díszítik. Bővebb információ esztétikai és teoretikus elveiről csak katalán nyelven áll rendelkezésünkre, így többnyire saját észrevételek alapján tudja az érdeklődő elemezni Puig i Cadafalch építészetét. Összegezve munkásságának ezen, körülbelül tizenöt éves periódusát, láthatjuk a modernizmus újító szándékának megnyilvánulását, és egy nemzeti jellegű építészet irányába tett határozott lépéseket. 

Szöveg és a forrásmegjelölés nélküli képek: Máthé Eszter