A
katalán főváros nevét hallva a legtöbb építészet iránt érdeklődőnek automatikusan
Antoni Gaudí i Cornet neve jut eszébe, megannyi színes, formabontó és szokatlan
épületével. Azonban a barcelonai szecessziós - vagy ahogy ők nevezik; modernista - építészetnek még számos
említésre méltó építészegyénisége van, akikről hajlamosak vagyunk
megfeledkezni, így a nagy általánosság előtt Gaudí árnyékába kényszerülnek
visszahúzódni. Ötnapos látogatásom során szebbnél szebb épületeket volt
szerencsém megcsodálni és lencsevégre kapni, azonban a következő beszámolóban egy
méltán fontos építész munkásságát szeretném kiemelni. Nevezetesen Josep Puig i
Cadafalch-ot, kinek épületei nagyban meghatározzák Barcelona arculatát és a
helyi modernista építészet karakterét.
Természetesen az európai szintű -
art nouveau, modern style, Jugendstil, szecesszió, stb. - mozgalmakkal egy
időben jelent meg a katalán modernizmus, azonban összetettebb belső tartalmat
tükrözve külföldi társainál. A mozgalom nem csak a művészetek körében
bontakozott ki, sőt, inkább úgy említendő, mint az aktuális politikai és
társadalmi helyzet sajátos kifejezésmódja. Tulajdonképpeni programja Katalónia
modernizálásának szándékát foglalta magába. Ennek megfelelően európai példákhoz
nyúlva igyekeztek újjáépíteni a tartományok történelmét, kultúráját és nyelvét,
egyszóval: identitását. Az uralkodó szerepet az építészet kapta, de a képző-
és iparművészet, valamint az irodalmi élet is szerves részét képezte a
századfordulós Barcelona modernizációs folyamatainak.
A katalán kultúra fővárosának 1900
körüli építkezéseire főként a szecessziós és a gótikus-, illetve neogótikus
építészet hatott, de alapvetően is a historizmus által felidézett történelmi
formák dinamikus ornamentikában, tagolásokban, organikus díszítésekben gazdag formáit
preferálta. A városban való barangolás és az épületek vizsgálgatása közben
leginkább a szecessziós és a gótizáló stílusú épületek ragadták meg a
figyelmemet. Ezek közül néhányon egyszerre voltak jelen a két stílus
formavilágának jegyei, így hozva létre egy szokatlan, mesébe illő látványát. A
következőkben tehát ezekről az épületekről szeretnék rövid leírást adni, főként
a fentebb említett építész munkáinak bemutatásával.
Josep
Puig i Cadafalch (1867-1956)
Josep
Puig i Cadafalch-ot a katalán modernizmus építészeként tartják számon, hiszen
az 1890-es években kezdte meg tevékenységét. Ezt az állítást elfogadva, már nem
is hangzik annyira furcsán a (neo)gótika és a szecesszió egymás mellett való
említése. Nagyjából 1895-1910 közé tehető munkásságának azon periódusa, ahol a
gótizáló formavilágot és a szecesszió egyes jegyeit előszeretettel alkalmazta,
illetve ötvözte. A későbbiekben látni fogjuk, hogy legtöbb épülete azonos sémán
alapul, legyen szó zárt sorban- vagy szabadon álló kompozícióról.
Barcelona
négyzethálós utcarendszerű városát több kilométeres sugárutak, és egészen apró,
szűk utcák népesítik be. Az utóbb említett, igencsak keskeny utcácskák
egyikében található Puig i Cadafalch legelső épületeinek egyike, nevezetesen a
Casa Martí, mely 1896-ban épült. Sajnos ezt nem láttam élőben, mégis fontosnak
tartom megemlíteni, hiszen jól példázza Puig gótizálásra való hajlamát. A saroktelken
álló négyszintes épület vöröstéglás homlokzatát inkább Észak-európai mint
Katalán mintára, a decorated style/flamboyant gótika szellemiségében
megfogalmazott, kőből készült íves nyílások és gazdag ornamentika díszíti.
Főhomlokzata szimmterikus tagolású, ahol a figurális és ornamentális díszekben
gazdag főkaput két nagyméretű csúcsíves ablak fogja közre. A felsőbb szinteken
függönyíves, egyenes záródású és karéjosan kialakított nyílások láthatók és
megjelennek az elmaradhatatlan kovácsoltvas korláttal ellátott erkélyek is.
Legfelső szintjén sűrű ritmusú félköríves ablaksor húzódik. Oldalhomlokzatán
bravúrosan díszített zárterkély oldja fel a teljes szimmteriát. Az épület
sarkán található Szent Józsefet ábrázoló szobor eredetijét Josep Llimona
készítette, a ma látható másolat 2000-ben került helyére.
A kép forrása: http://www.barcelonas.com/images/casa-marti-els-quatre-gats.jpg
2016.02.22.
Az
építész egyik legszignifikánsabb épülete a Casa Amatller, mely 1898-1900-ban
épült Antoni Amatller, csokoládégyáros számára. Említésre méltó, hogy Gaudí
Casa Battló-ja és a Doménech i Montaner által tervezett Casa Lleó Morera között
áll, szemben pedig a Casa Mila emelkedik, így az Illa de la Discórdia egyik legfontosabb épületének számít. A
homlokzat földszintjének magasságában kváderezés húzódik, amit három kapu és
szegmensíves ablaksor tör át. A
legreprezentatívabb kapu többkaréjos záródása inkább móros, mint gótizáló
hatást kelt, szélein Szent György és a sárkány történetét ábrázoló faragványok
domborulnak. Első emeletén a díszes ablakok, az ezeket összefogó kovácsoltvas
erkély és a figurális ábrázolásoktól burjánzó zárterkély ismét tettenérhető. A következő
szint nyílásai a gótikus formavilágot hordozzák, fölöttük pedig virágos
fejezetű törpeoszlopokkal elválasztott ablakok sora fut végig. A Puig műveit meghatározó
koncepció egyértelműen jelen van a homlokzaton, azonban többi épületével szemben,
ahol kőburkolat vagy tégla használata
figyelhető meg, itt sűrűn fonódó ornamentikájú sgraffito látható, az épületet koronázó
lépcsőzetes oromzatot pedig színes mázaskerámia díszíti. A tárgyalt épületek
közül leginkább ezen érezhető a katalán modernizmus újító szándékának a
gótizáló megoldásokkal való harmonikus ötvözése.
Puig
i Cadafalch számomra legkedvesebb épülete a Palau del Baró de Quadras nevet
viseli. Az 1904-1906-ban épült, zárt sorban álló, ötszintes épület földszintjének
jobb oldalán két kisebb ablak, bal oldalán pedig a Casa Amatlleren
megvalósított főkapu szinte pontos mása került kialakításra. A faragványok
között ismét megjelenik Szent György és a sárkány története, ami már a Casa
Martí és a Casa Amattler épületét is díszítette. A rusztikus kőhomlokzat
leghangsúlyosabb része az első emelet teljes szélességében húzódó, nyolcas
tagolású zárterkélysor. Ennek kosáríves ablakai fölött ismét a decorated style-ban megfogalmazott növényi
és figurális díszítés szerepel. Az emberi ábrázolások ismétlődése egyértelművé
teszi, hogy jelenlétük csupán a díszítés funkcióját szolgálja, narratív
szereppel nem bírnak. A puszta díszítőfunkció az angol viktoriánus építészet Queen Anne revival szellemiségét sugallja.
A második emelet négy ablaka fölött ismételten megfigyelhető a sűrű ritmusú,
egybefüggő ablakkiosztás, melyet félnyeregtető választ el a legfelső emelet
csipkézett manzárdablakaitól.
Két
fő sugárút sarkán áll az 1903-ban épült Casa Serra, melynek hátsó épületrészét
1981-ben lerombolták, és üzletházat emeltek helyére. Homlokzata tompaszöget zár
be, melynek közepén kúptetővel ellátott torony emelkedik. Az épület bal szárnya
a reprezentatívabb, így ennek dedikálható a főhomlokzati szerep, de ha a
toronnyal szemben állunk, szinte egyenesnek tűnnek az amúgy enyhén megtörő
falak. Itt is megjelenik a több ablakot összefogó kovácsoltvas erkély, és a
sűrű ornamentikával díszített nyílások, azonban sokkal redukáltabb formában,
mint az előzőleg tárgyalt épületek esetében. A díszítések már nem olyan tisztán
és egyöntetűen emlékeztetnek a gótikára, megjelennek barokkizáló jellegű, mégis
a szecesszió formáit idéző virágfűzérek, valamint kortárs viseletben ábrázolt
alakok is a faragványok között. A félkörívek és egyenes záródások veszik át az
uralkodó szerepet a függöny- és szamárhátívekkel szemben. A díszes zárterkély
itt is megtalálható, szintén szerényebb formában. Az épület és a zárterkély
tetőzetét színes mázaskerámia cserepek és díszítések alkotják, ezzel egészen
távolkeleties hatást kölcsönözve.
Az
építész egyik leghíresebb műve a Casa Terrades, vagy másik nevén Casa de les
Punxes, azaz "Tüskék háza". Az 1905-ben emelt hatszintes épület
megrendelői a Terrades nővérek voltak, akik három épületet birtokoltak az adott
területen. Kívánságuk az volt, hogy ezt a három épületet egyesítsék, aminek
teljesítésével Puig i Cadafalch-ot bízták meg. Az építész gótikus kastélyok
mintájára, egy trapéz alaprajzú, vörös téglás kompozíciót tervezett, amin összesen
hat, hegyes tetőidomokkal lezárt torony magasodik. A földszint magasságában
rusztikus kőburkolat húzódik, s csak az első emelettől fölfelé jelenik meg a
vörös tégla. Az alapvetően egyszerű homlokzatot csak egyenes- és félköríves
záródású nyílások törik át. A tisztán ornamentális díszítés a kubusos és
háromszögű zárterkélyekre, valamint a tornyok és az első emelet ablakaira
szorítkozik. Néhány figurális ábrázolás is megfigyelhető, így például halak és
groteszkek, melyek vízköpő funkciót töltenek be.
Ez a néhány példa jól szemlélteti Josep Puig i Cadafalch gótizáló-modernista építészetének alapkoncepcióját. Ennek alkotóelemei a tégla, vagy rusztikus homlokzatburkolás, a baywindow-k és a legfelső szintre komponált íves ablaksorok, valamint a nyílásokra és erkélyekre szorítkozó ornamentális díszítés, mely az északi gótika 1300 körüli periódusát idézi, részleteiben mégis a szecesszió formavilágával operál. Homlokzatait alapvetően egyenletes ritmusban tartva alakította ki, s minden esetben a kapuzatok vagy a díszes zárterkélyek adnak kellemes aszimmetriát. Szabadonálló épületeit hegyes tetőidommal lezárt tornyok díszítik. Bővebb információ esztétikai és teoretikus elveiről csak katalán nyelven áll rendelkezésünkre, így többnyire saját észrevételek alapján tudja az érdeklődő elemezni Puig i Cadafalch építészetét. Összegezve munkásságának ezen, körülbelül tizenöt éves periódusát, láthatjuk a modernizmus újító szándékának megnyilvánulását, és egy nemzeti jellegű építészet irányába tett határozott lépéseket.
Szöveg és a forrásmegjelölés nélküli képek: Máthé Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése