A kortárs építészet kimeríthetetlen ötlettára jellemzi
a múlt év külföldi termését, azonban elmondható, egy ideje már elcsendesülni
látszik a kiüresedett ikonokat gyártó sziporkázások hada. A globalizáció
alkotta egocentrikus gesztusok helyett a fenntartható, öko-etikai és szociális
szemlélet egyre meghatározóbbá válik. A Milánóban megrendezett EXPO főszerepét
a természet kapta, fenntarthatóság és energiatudatosság kérdéseire várva a
válaszokat. A természet tanít, formákat ad, az embernek pedig alapvető igénye a
harmóniára való törekvés. A teljesség szándéka nélkül, lássuk néhány példán
keresztül, milyen utakon járunk.
Montebar
villa / jm architecture (Medeglia,
Svájc)
„A kontextus tisztelete” – lehetne a mottója az előre
elkészített elemekből néhány nap alatt épült faháznak, mely szervesen
illeszkedik a svájci Alpok tájába. A helyi építési szabálynak megfelelően
minden házat sötét szürke magas tetővel fednek, ezáltal is biztosítva a táj
harmóniájának megbonthatatlanságát. Ezt a megszorítást továbbgondolva,
egy elegáns, homogén megoldás született, a tetőt és falakat, valamint a zárható
árnyékolókat azonos anyaggal borították. Integrációját még inkább segíti, hogy
a hegy felé tolódó tető laposabbik oldalának emelkedése megegyezik a hegyoldal
átlagos emelkedési szögével. A koncepció érdeme a ház magas energiahatékonysága
és objektum-szerű jelenléte a csendes tájban.
Láthatatlan pajta (Invisible barn) / stpmj (Sagehen Creek Field Station, Truckee, CA,
USA)
Ha már integráció, nem mehetünk el szó nélkül a tény
mellett, hogy a láthatatlan építészet is egyre erősödik a kortárs trendek
színes palettáján. Zavarba ejtő kamuflázs metódusával a szemlélő számára
elmosódnak a határok építmény és környezete között, majdhogynem feloldódni
tűnik a természetben. Ez a láthatatlan pajta egy Tahoe National Forest-beli
liget közepén helyezkedik el. A tükröződő felületű „folly” építmény hosszú,
keskeny paralelogramma alakban húzódik meg a fák között, lebegni látszó
nyílásain az arra látogatók ki-be járhatnak, amely egy újfajta interakciót
eredményez. A szobrászat és építészet metszéspontján az építmény alakja és
mérete nehezen megbecsülhető, ahogy a sort bővítő korábbi példák, Ekkehard
Altenburger Mirror House installációja és a Tham & Videgård
Arkitekter tervezte Tree Hotel esetében is.
The Broad Museum / Diller Scofidio + Renfro (Los Angeles, CA,USA)
Kulturális rendeltetésű építményekben 2015 sem
szűkölködött. Új kortárs művészeti múzeumot kapott Los Angeles belvárosa, Frank
O. Gehry Walt Disney Concert Hall-jának szomszédságában, Eli és Edith Broad gyűjteményeinek
helyet adva. A sokrétű tervezést
meghatározta az ökotudatos és energia hatékony múzeum igénye. A „fátyol és
verem” koncepció szellemében a „verem” testes tömege hullámzó falaival lebegni
látszik, barlangszerűen kivájt formái alakítják az előteret és a közlekedőket.
Ezt fedi be egy porózus külső struktúra, szűrt és természetes fényt biztosítva
a belső tereknek. Az épület maga is műalkotásként hat a finom benyomattal
homlokzatán, cseppet sem alárendelt szerepben Gehry műve mellett.
"Garázs" Kortárs Művészeti Múzeum (Музей
современного искусства «Гараж») / OMA (Moszkva, Oroszország)
Régiből újat. Látványosan oldotta meg a Pritzker-díjas
Rem Koolhaas (OMA) emlékezet és invenció kérdését a világ ellentétes pólusára
tervezett kortárs művészeti múzeum esetében, Moszkvában. A Gorkij park
romjaiként megmaradt, korábban étteremnek helyet adó csarnok épülete (Vremena
Goda, Konsztantyin Melnyikov, 1968) egy konstruktív dobozt kapott, melynek
polikarbonát elemei absztrakt módon tükrözik vissza környezetét. Szigorúságát
oldja, hogy a meglévő struktúrát kihasználva, olyan karakteres belső teret
hoztak létre, amely megőrizte az eredeti téglafalakat, mozaikokat és vasbeton
vázat, megidézve a szovjet korszak auráját. Figyelemre méltó innovatív
megoldásként a kiállító tér semleges közeget igénylő tárlatainak mennyezetről
lecsúsztatható fehér falakat biztosítanak. A talajtól két és fél méterre
megemelt külső burkolat mindeközben hívó szóval teremt kapcsolatot az arra
látogatókkal.
Cérna – Művészház és Kulturális központ (Thread - Artist's
Residency & Cultural Center) / Toshiko
Mori Architect (Sinthian, Szenegál)
Érvényes válasz egy nehéz kérdésre. Egyre inkább
kerülnek előtérbe az építészeti gondolkodásban a szociológiai vonatkozások és
kap szerepet a közösségi építészet, a helyi tudás. A 2008-ban megálmodott
kulturális központ és művészház nagy közösségi projektként, kizárólag helyi
munkaerővel, annak képességeire és eszközeire alapozva, helyben termelt és
készített alapanyagokból teremtett hidat vernakuláris építészet és a 21. század
modern technikái között. A protokollokat elhagyó épület személyességével
beszéli használóinak, építőinek nyelvét.
Harbin Operaház / MAD Architects (Harbin, Kína)
Éles kontraszttal vissza a jövőbe. Nálunk “sárkány
borászat”, Kínában kígyózó mocsári lény nőtte ki magát a földből. A jellemzően
Ázsiában és Észak-Amerikában alkotó MAD nagyszabású, futurisztikus, természet
ihlette imitációiról ismert. A Harbin Kulturális Sziget részeként megépült
zenei komplexum narratív architektúrájával a topográfiai adottságoknak kíván
választ adni. Homlokzatának hullámzó fehér alumínium paneljei ezt a hivatkozást
erősítve olvadnak bele a kanyargós, lápos vidékbe. Fagyos szirmai jég
inspirálta üvegpiramisokat vesznek közre, majd a meleg fába öltöztetett belső
tér szólít be bennünket. Költészet. Reméljük, nem mondott el mindent.
Vietnámi pavilon - Expo Milano 2015 / Vo Trong Nghia Architects (Milánó, Olaszország)
“Táplálni a Földet, energiát adni az életnek” volt a
jelmondata a 2015-ben Milánóban megrendezett EXPO-nak. A módosult kezdeti
irányokat követően globális kérdésfeltevések és válaszok helyett leginkább a
turisztika és az önreprezentáció került terítékre, hatalmas költségek árán. Az
éles “miért”-ekkel bírált magyar pavilon társaságában szót érdemel a vietnámi
pavilon. Vo Trong Nghia, megrögzött öko-építész “Épület a fáknak” gondolatával
a nagyvárosokból eltűnő zöld területekre hívta fel a figyelmet. A mocsaras
talajban is újjászülető szimbolikus lótuszvirágformát bambuszerdő védi. A
fenntarthatóság szellemiségét erősíti, hogy a lebontást követően a felhasznált
anyagokat újrahasznosítják.
Grace farm / SANAA
(New Canaan, Connecticut, USA)
A japán SANAA építész iroda neve a magyar közönség
számára is széles körben vált ismertté a múlt év során, hisz az Új Nemzeti
Galéria épületére kiírt tervpályázaton munkájuk első helyen végzett. Kifinomult
és erőteljes műveik közt tarthatjuk számon new canaani alkotásukat, mely
egyetlen gesztusra építve hirdeti az empirikus lét teljességét. Az építészeti
irányelvek közt egy multidiszciplináris közeg megteremtésének igénye szerepelt,
egy hely, amely összetart közösségeket, lehetőséget ad tanulásnak, beszélgetéseknek,
művészeti tevékenységeknek, teret enged a hitnek, a természet
megtapasztalásának alkalmával. Mindezt egyetlen lebegő tetőszerkezet alá hozva,
csöndes patakként kanyarogva a domboldalban.
Új Bordeaux-i stadion (Nouveau Stade de Bordeaux) / Herzog & de Meuron (Bordeaux, Franciaország)
Természetesnek mondható ez a fajta kecsesség és elegancia
egy hangversenyterem esetében, gondoljunk a Philharmonie Luxembourgra, azonban
semmiképp sem megszokott egy, az idei labdarúgó-Európa-bajnokság
kulcshelyszíneként számon tartott stadiontól. A kilencszáz darab karcsú, fehér,
landes-i erdő fenyőit idéző oszlop négyszögletes tetőt tart, mely lefelé
lépcsőzve a stadion ovális teknőjét formázza meg. A transzparenciát biztosító
oszloprengeteget egy szalagszerű motívum fogja egybe, ahol a kiszolgáló
helyiségeket valósították meg. Letisztult geometriája a monumentalitás ellenére
is egy könnyed konstrukciót eredményez. Ez a struktúra az arénán belül nem
látható, egyértelműen a meccs rovására menne.
Filamentario kápolna (Capilla Filamentario)/ Divece Arquitectos (Jalisco, Mexikó)
Egyházi rendeltetésű épületek közt azt mondhatni, az
elmúlt időszakban magyar építészeink jeleskedtek, ha a kérdést azonban
országhatáron kívül terjesztjük, úgy tűnik, keresgélnünk kell. Figyelmet
érdemel ez a mexikói kápolna, mely a terep adta szintkülönbséget használva, a
föld felszínétől a mélybe vezetve teremti meg lét és nem lét dualitását. Ezt
fokozza a masszív északi fal nyersbeton textúrájával és a törékeny, könnyed
déli fal sima felületű elemeinek anyagi és éteri kontrasztjával. Isteni
jelenlét visszafogott retorikájával járja át a testet a fény, ami különlegesen
intim szerepet kap az északi falba rejtett parányi kápolnában.
Végtelen híd (Den Uendelige Bro)
/ Gjøde & Povlsgaard Arkitekter (Aarhus,
Dánia)
Dánia kiemelt jelentőséget tulajdonít várostervezési
koncepcióiban a közösségi terek szellemének. Múlt évben épült gyalogos hídjai a
város és természet viszonyának tematikájában valósultak meg, köztük Olafur
Eliasson Cirkelboenje és egy “végtelen híd”, mely utóbbi az Aarhusban
megrendezett Sculpture by the sea
fesztiválra készült, egy korábban lebontásra ítélt móló helyén. A hatvan méter
átmérőjű, fém pillérekre rögzített fa szerkezet árapállyal emelkedik és
süllyed, miközben egy tengerbe nyúló, önmagába visszatérő, lebegő
konstrukcióként ad lehetőséget a “vízen járásra”. Zárásképpen elérkeztünk a
vágyott harmóniához. Az egység és teljesség mintázata sem máshol, mint a
természetben öltött testet.
Szöveg: Frankó Mónika
Képek a hivatkozott honlapokról
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése