Július 9-17 között egy spec. koll. keretében, a PPKE 41 hallgatójával, egy külsős hallgatóval, Székely Miklós tanár úrral és Boci-sofőrrel felfedezőúton vettünk részt, melynek célja a századfordulós magyar építészet vidéki alkotásainak megismerése volt. A következő útvonalon haladtunk: Budapest, Kecskemét, Szeged, Szabadka, Újvidék, Bácskeresztúr, Zombor, Palics, Magyarkanizsa, Zenta, Nagykikinda, Arad, Temesvár, Vajdahunyad, Vízakna, Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Budapest. A kirándulás résztvevői közül rajtam kívül tízen klubunk tagjai, így közvetlenül érint bennünket az ügy. A rekkenő hőség által akadályoztatott kirándulás jó hangulatban telt, úgy gondolom, rengeteg - nem csak műemléki - élménnyel tértünk haza.
A számos nagyobb-kisebb igényességgel helyreállított vagy helyreállításra váró délvidéki és erdélyi épület megtekintésén túl a Délvidék legjelentősebb századfordulós városában, Szabadkán szembesültünk a botrányos hírű bontási terv valóságával. Mindenekelőtt Székely Miklós fáradozásainak köszönhetően reálisabb képet kaptunk a valóban bontani tervezett városrészekről. Megnyugtató, hogy a szűk belvárost alig érinti a terv, valódi műemléki érték itt nem pusztul el. Sajnálatos azonban, hogy a belváros külső részén a régi épületek közül elsősorban földszintes, ha kimagasló műemléki értéket nem is képviselő, de a város történetének szerves részét képező házakat terveznek lebontani, köztük egy fürdőépületet. Az utóbbi időkben épült nagy társasházak - amilyeneket feltételezhetően a lebontandók helyére terveznek - igénytelen tucattermékek az esetek többségében, így nagy a valószínűsége annak, hogy a régi hangulatos utcaképek helyét ormótlan, jellegtelen elemekből összeálló városképek veszik majd át. Aki teheti, a közeljövőben látogasson el Szabadkára, hogy átélje még a régi város hangulatát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése