Építőművészek Ybl és Lechner korában

Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az Építőművészek Ybl és Lechner korában című tanulmánykötetünk a TERC kiadó gondozásában. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet szakán végzett fiatal szakemberek – klubunk tagjai – írták a tizennégy építész, illetve építészpáros életművét feldolgozó tanulmányokat, amelyeket korabeli tervrajzokkal, archív és mai fényképekkel illusztráltunk. A bemutatott alkotók a kor jeles építőművészei, akiknek a nevéhez Budapest és a történelmi Magyarország számos kiváló épülete köthető. Az Osztrák-Magyar Monarchia kora a romantika, a historizmus és a különböző századfordulós irányzatok világa, ennek megfelelően igyekeztünk minden fontosabb építészeti stílusirányt bemutatni az életműveken keresztül. Ajánljuk a könyvet elsősorban a magyar építészet és a várostörténet iránt érdeklődő és az architektúra szépségére nyitott olvasóközönségnek, akik alaposabb és szélesebb körű ismeretekkel szeretnék gazdagítani a boldog békeidők építészetével kapcsolatos tudásanyagukat.

Töhötöm földjétől Pezsgővárosig a harminchármassal

Na most idáig rendben is lennénk, de vajon hol lehet a 33-as megállóhelye? Utolsó percben érek – futva – a Karinthy Frigyes út elejére, addigra már a társaság harmada megérkezett. Még húsz perc várakozás, és mindenki jelen van: indulhat a kirándulás Budapestről Budapestre. A július 11-én megrendezésre került tanulmányi utunk során kezdetben ipartelepek között visz a busz, kedélyes beszélgetésünk közben odasandítok a hőerőmű Reichl és Bierbauer tervezte kiváló épületcsoportjára, de jó lenne egyszer belülről is látni. Dél felé tartunk. A törökverő hadvezérről (?) elnevezett bevásárlóközpontnál átlépve az 1950 előtti városhatárt, egy fővároshoz tartozó, mégis önálló jellegét több szempontból a mai napig őrző nagy kiterjedésű városrészbe, a XXII. kerületbe érkezünk. A Dunapart közelében vezető főút mentén megszaporodnak a borászati épületek, patinásabbak és újabbak, de mind nagy múltú szőlőkultúráról árulkodók. A távolban már felsejlenek az e kultúrát megkoronázó Törley családhoz kötődő épületek, de egyelőre nem állunk meg itt, Budafokon, a busz Budapest legdélebbi városrészébe, a Töhötöm vezérről elnevezett Nagytéténybe visz minket. El ne felejtsem megemlíteni, hogy közben áthaladunk Kistétényen, mai nevén Budatétényen, egy kedves, családi házas városi vidéken.

A busz sokadszorra megáll, ezúttal a mi kedvünkért is, gyalog folytatjuk utunkat a magyar barokk kastélyépítészet egyik karakteres alkotásához, a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastélyhoz. 
A kastélykert bejáratánál három további kirándulótársunk vár ránk, összeállt a kirándulócsapat. Az egyre hevesebben tűző napfény elől árnyékba húzódva a kirándulás főszervezője, Mácsay Krisztina a főúri lak történetének ismertetésébe kezd, visszarepít minket a XVIII. század világába. Gyakorlott és kiválóan felkészült tárlatvezetőként most már a kastély első emeleti enteriőrjeiben kalauzol, bevezetve bennünket a bútorművészet rejtelmeibe. Izgalmas dolgokat tudunk meg elsősorban a barokk és a klasszicizmus asztalos művészetéről, különleges típusairól, technikai és formai sajátosságairól. Még a díszterembe is benézhetünk, ahol a mennyezeti stukkódíszt csodáljuk meg. A főbejárati oszlopzat előtt elkészítjük a szokásos csoportképeket, majd rövid kerti séta után búcsúzunk a kastélytól, és továbbindulunk a buszmegálló felé, ahol egy pillantást vetünk a középkori eredetű barokk templomra. Immár észak felé vesszük az irányt a jól bevált 33-assal.

A következő megálló Budafok, a pezsgő városa. Itt urbánusabb közegben találjuk magunkat, nagy – főként a két világháború között épült – középületeket és templomokat szemlélhetünk meg a városközpontban. A gazdag formaképzésű városháza a jászberényi Bathó Lajos munkája, a nemrég felújított mutatós postaépület Tichtl György műve. A két protestáns templom közül az evangélikus gyülekezet által nyolcvan éve, 1935-ben Sándy Gyula tervei szerint emelt épületet belülről is megszemlélhetjük, és a lelkész úrtól alapos ismertetést kapunk az építés történetéről. A pilisszántói mészkővel burkolt templom belső terében az építész gondosan megtervezte az oltárt és a berendezési tárgyakat is.

Továbbsétálva elszörnyülködünk a számos, gyökerestől kidőlt fán, a néhány nappal korábbi vihar szomorú mementóin. A villamossíneken túl emelkedni kezd a terep, Itt, a centrumban áll a késő barokk katolikus plébániatemplom, mellette a manapság a Várkert Bazár világháborús kiállítása bejáratánál másolatban látható emlékműszobor megrendítő eredetije. A közelben a korábbi templom, a mai Péter-Pál kápolna szemügyre vételezése után a hasonló nevű régi és nagyon hangulatos utcán haladunk lassan emelkedve, és a kastélyszerű konyakgyárra leszünk figyelmesek. Ennek közelében pedig az egykori hatalmas Törley birtok terül el, rajta nagy értékű műemléképületekkel.

Elsőként a kiemelkedő helyen álló ősi ravennai és századfordulós bécsi hatásokat ötvöző mauzóleum-épületet csodáljuk meg, történetét és kialakítását Tóth Péter klubtagtársunk ismerteti. Örömteli, hogy a Ray Rezső Vilmos tervezte épület külsejét helyreállították, szomorú tény, hogy a belső nagyrészt visszafordíthatatlan károkat szenvedett és a lehetőségekhez képest való helyreállítása se történt meg mindezidáig. Budafok e kiemelkedő jelentőségű épülete nagyobb odafigyelést, gondosabb karbantartást igényelne, a városrész nevét elsősorban öregbítő Törley-család megérdemelné a síremlék nagyigényű belső műemléki helyreállítását.

Sétánk utolsó szakaszában a Törley és Sacelláry kastélyokat a távolból szemlélhetjük meg, mesebeli soktornyú sziluettjük nagy hatást tesz ránk. Délután egy kellemes kis vendéglőben finom ételek és italok mellett jóízű beszélgetéssel zártuk az értékes programpontokban gazdag napot.

Szöveg és képek: Rozsnyai József

A hódmezővásárhelyi téglaépítészet

Hódmezővásárhely az Alföld déli részén fekszik, Szegedtől 24 kilométerre északkeletre. Városképe sokban hasonlít az alföldi mezővárosokéra, van azonban egy egyedi jellemzője: a téglaépítészete. Nincs még egy olyan település Magyarországon, ahol nyerstégla homlokzatú épületek ilyen nagy arányban fordulnak elő. Ez elsősorban a földrajzi viszonyoknak köszönhető, hiszen a város határában óriási agyaglelőhelyek terülnek el.

A város legnagyobb építménye, a szegedi nagy árvíz után kiépült árvízvédelmi fal is téglából készült. Három kilométer hosszan kígyózik a belváros déli határánál és tudomásom szerint nincs hasonló méretű téglaépítmény az országban, így ez is jelzi a vásárhelyi téglaépítészet egyediségét. Ezen kívül több iskola, templom és más középület is nyerstégla homlokzattal épült, tervezőik közül Sándy Gyula, Borsos József és id. Janáky István érdemel említést. Sándytól a Református Főgimnáziumot, Borsostól Susán városrész református templomát emelem ki, Janákytól pedig a modern stílusú Kultúrotthont (ma Bessenyei Ferenc Művelődési Központ), azok a legjelentősebb épületeik a városban.

A susáni református templom

Az árvízvédelmi fal

A Református Főgimnázium

Bessenyei Ferenc
Művelődési Központ

 A vásárhelyi téglaépítészetet azonban mégis inkább a lakóházak nagy száma és jó minősége teszi igazán különlegessé. Ezek az egész a városképet meghatározzák, és pontosan ez különbözteti meg a vásárhelyi téglaházakat más alföldi mezővárosoktól: itt nem csak egyesével, önmagukban állnak és nem csak kuriózumnak számítanak, hanem következetesen sorakoznak egymás mellett, kisebb-nagyobb szigeteket alkotva és ez a sok-sok sziget majdnem lefedi az egész várost.

A vásárhelyi téglaépületeket alapvetően piros vagy sárga téglákkal burkolták, de ezek a legtöbbször egy homlokzaton vegyesen helyezkednek el. A korai épületeket – és főleg a nagyobb középületeket, mint például a Református Főgimnázium – inkább piros tégla burkolja, de az ablakok környékét és a párkányokat sárga téglák alkotják. A későbbi épületeken – és a lakóházak döntő többségén – a sárga az alapszín és a különböző építészeti tagozatok pirosak. Sok lakóházon a sárga felületre különböző geometrikus vagy stilizált növényi díszeket is rajzoltak a piros téglák megfelelő elhelyezésével. A leggyakoribb ilyen dísz a csúcsára állított rombusz, de sok helyen látunk X és + jeleket is. A rengeteg gyönyörű lakóház közül csak a Hódi Pál u. 11., a Dózsa György útja 19. és a Nyizsnyai u. 5.számú épületeket emelem ki, mert véleményem szerint ezek a legszebbek.

Hódi Pál u. 11.

Dózsa György útja 19.

Nyizsnyai u. 5.

 A vásárhelyi téglaépítészet értékét legalább ennyire növelik a szegényebb tulajdonosok házai, akik nem engedhették meg maguknak, hogy teljesen téglával burkolják házaikat. Ezeken a sokszor vályogból épített házakon az ötletesség, a kreativitás figyelhető meg jobban, hiszen az oromzatokat és az ablakok környékét csakazértis különböző formájú téglaszalagokkal díszítették.

Ötletes oromzat

A hódmezővásárhelyi téglaépítészet tehát egészen egyedülálló jelenség, aki arra jár, érdemes ezzel a szemmel is szemlélnie a várost.

Fotók és szöveg: Bodó Péter

Szentendre, avagy a Klub első kirándulása az évben

Március 14-én szürke, esős időben zajlott le az év első közös kirándulása Szentendrén. Ám az idő ellenére remek hangulatban telt a nap. Kilencen vágtunk neki a város és múzeumai alaposabb megismerésének, egész napos kalauzunk Pálinkás Szilvi volt. Elsőként a Ferenczy Múzeum Pajor Kúria kiállításaira vezetett utunk, a nemrég felújított épületben a Ferenczy-család művészetét, a szentendrei művésztelep születését, valamint Szentendre két világháború közötti időszaktól kezdődő művészetét bemutató kiállításokat tekintettük meg. Különösen nagy élmény volt Szilvi hangulatos és tanulságos tárlatvezetése a Ferenczy-kiállításon.

Az ebédidőhöz közeledve, korgó gyomrunktól vezérelve, a helyi éttermek felfedezésébe kezdtünk. Hosszabb bolyongás után sikerült kiválasztanunk egy megfelelőnek tűnő helyet, mely azt hiszem mindenkiben mély nyomokat hagyott…

Töretlen jókedvünktől hajtva, lelkesen vágtuk bele magunkat az újabb adag kulturális feltöltődésbe. A szintén a Ferenczy Múzeumhoz tartozó Kovács Margit Múzeum kiállítását néztük meg, melynek hangulata, kellő részletessége nagyszerű képet fest a művésznő munkásságról. A tárlat egyik emlékezetes pontja egy Kovács Margitról készült film, mely munka közben is ábrázolja a kerámiaművészt, láthatjuk mennyire szeretetteljesen alkotott.

Egy pihenő állomásként látogattuk meg a Művészet Malmot, itt a lazítani vágyókat Szilvi teával vendégelte meg, aki pedig kíváncsi volt és még bírta, megnézhette az itteni kiállítást is. Utolsóként, már egyre fáradtabban, de továbbra is vidáman érkeztünk a Ferenczy Múzeum Szentendrei Képtárában rendezett Bálint Endre-kiállításra, ahol a művész késői korszakának montázsai és grafikái kerültek bemutatásra egy időszaki kiállítás keretében.

Nekem ez volt az első klubos kirándulásom, de az átéltek alapján már nagyon várom a következőt! Azt hiszem így kell kellemes légkörben kultúrát szívnia magába az embernek.

Szöveg: Mándl Evelin

Fotók: Mándl Evelin és Pálinkás Szilvia

Ars longa vita brevis

 – olvasható 1906 óta a Szépművészeti Múzeum Márvány csarnokában. A múzeum rekonstrukciója miatt azonban a következő három esztendőben nem lesz lehetőségünk Hippokratész szavainak helyszíni tanulmányozására. Az intézmény még csak most zárt be, de a felújítása valójában évtizedek óta tart: az 1980-as évek végén kezdődött a mélyföldszinti termek létrehozásával. Itt kapott helyet az újra rendezett Egyiptomi gyűjtemény, a Majovszky-termekben a 20. századi anyag, valamint az időszaki kiállítások számára kialakított Dór és Ión Piramis-termek, amelyek felülvilágítóit minden bizonnyal a Louvre üvegpiramisai ihlették. A mélyföldszinten helyezték el a kávézót, illetve a látogatóktól elzárt területen raktárakat és irodákat alakítottak ki. 1990-re készült el a Márvány-, a Ión- és a Pergamon csarnok felújítása. Ez utóbbiakba került a 19. századi festmény- és szoborkiállítás.

A szakkönyvtár és a restaurátor-műtermek 1997-ben a Szondi utca 77. szám alatti új, öt szintes épületbe költöztek, és ugyanebben az esztendőben az átrendezett Antik gyűjtemény megnyitására került sor a főépület földszinti termeiben.

Az évszázad legvégén adták át a felújított Barokk csarnokot és a grafikai kiállítótermet, amelynek ma is meglévő bútorzatát Toroczkai Wigand Ede tervezte, ahogyan a gyűjteményhez tartozó olvasóterem, a könyvtárszoba, a tisztviselői szoba és a raktárhelyiségek berendezését is. Az építész előrelátását jelzi, hogy a grafikai művek bemutatását szolgáló, politúrozott mahagóni furnérozással készült portefeuille szekrényeken nincsenek díszítmények, amelyek árnyékot vetnének a lapokra, s ezzel zavarnák a műélvezetet.

A 2000-es évek elején egymás után nyíltak meg a Régi Képtár új, állandó kiállításai az első és a második emeleti kiállítóterekben. A centenáriumi évben, 2006-ban a Pergamon és a Ión csarnokból a Modern gyűjtemény anyagát elköltöztették, s a klimatizált, zsilipkapuval ellátott terek azóta a nagyszabású időszaki kiállításoknak adnak otthont.

A jelenlegi rekonstrukció az épület Dózsa György úti tömbjét érinti, a múzeum alapterületének mintegy negyven százalékát. A felújítás célja részint az, hogy a látogatók számára kényelmesebb, barátságosabb, vonzóbb legyen az intézmény, hogy a dolgozók a ma elvárásainak megfelelő körülmények között végezhessék a munkájukat; részint pedig az, hogy a Schickedanz Albert által megálmodott tereket több évtizednyi rejtőzködés után újra birtokba vehessük.

A legtöbb szó a Román csarnokról esik. Ez a helyiség voltaképp a múzeum hátsó traktusának, a reneszánsz palotának az egyik fedett udvara, amelynek párja a Barokk csarnok. A kettős üvegfedésű, három hajós román stílusú bazilikát idéző terem rendelkezik az épület legnagyobb festett falfelületével, melynek különleges koncepcióját valószínűleg maga az építész, Schickedanz Albert dolgozta ki. A még romosan is rendkívül impozáns és drámai hatású térben keresztény ikonográfiai programot, zodiákus motívumokat, heraldikus elemeket fedezhetünk fel, valamint magyar szentek és történelmi személyek alakjait: Szent László, Szent Margit, Szent István, Ozorai Pipo képmásai jelennek meg a falakon.

Az Országos Szépművészeti Múzeum alapításáról szóló 1896. évi VIII. törvénycikk I. §-ának d) pontjában meghatározott cél szerint az eredeti emlékek mellett be kell mutatni az építészettörténet fejlődését is „dekoratív és constructív elemeiben, másolatok, modellek és felvételek alakjában, szintén egész fejlődésében”. Ezért a századfordulótól kezdve folyamatosan vásároltak Firenze, Berlin és Köln öntőközpontjaiból kiváló minőségű gipsz replikákat. A földszinti nagy csarnokokban, összesen 4.400 m² alapterületen, eredeti műalkotások mellett helyezték el az öntvényeket. Az 1920-as években, amikor ezek divatja leáldozóban volt, és a korszerű tárlatrendezési elvek szerint nem illett az eredetit és a másolatot egy térben bemutatni, a Román csarnokban egy önálló gipszöntvény kiállítást rendeztek, ennek bizonyos elemei még ma is megtalálhatók a helyiségben. 

A második világháború alatt a gipszeket nem mentették, közülük sok végleg tönkre ment. A háború befejezése után a megsérült Román csarnokba zsúfoltak be mindent, s a terem egyszerűen raktárrá vált. A szobrok mellé 1985-ben egy három emeletes Dexion Salgó állványt építettek, amely a Régi Képtár raktáraként szolgált egészen a közelmúltig. A 36 tonnányi polcrendszert szétszedték, de a csarnok még távolról sem üres. Donatello Gattamelata lovas szobra uralja a helyiséget. A kompozíció érdekessége, hogy a talapzata is gipszből készült. A múzeum másik, nagyméretű lovas szobra, Verrocchio Colleoni zsoldosvezére – amely eredetileg a Reneszánsz csarnokban állt – szétszedve, darabokban hever hetven éve. A gipszmásolatokon jelenleg kőrestaurátorok dolgoznak, portalanítják, óriási faládákba csomagolják, majd ideiglenes raktárakba szállítják azokat, hogy onnan elkerülhessenek végleges helyükre. Komáromban, a Csillag erődben a Művészeti, Történeti és Hadkultúra Központ felállítását tervezik, ahol az antik és középkori gipszmásolatok egy része kap helyet. A középkori anyag másik fele, illetve a reneszánsz korszakot reprezentáló replikák a Szabolcs utcába kerülnek, ahol az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ látványraktárában lehet majd őket megszemlélni.

Nem visznek el minden gipszet: a csarnok nyugati falába épített freibergi Aranykapu és a gyulafehérvári székesegyház Fejedelmi kapuja marad, de azokat újra megnyitják, hogy a Román és a Reneszánsz csarnok ismét közvetlen kapcsolatba kerülhessen egymással.

A rekonstrukció részeként a Michelangelo terem is újból közösségi tér lesz. Ezt a gyönyörű, reneszánsz kis csarnokot fából épített galériával osztották ketté, most irodák találhatók benne. A mélyföldszinti Piramis termek felülvilágítóit megszüntetik, a termeket a kávézóval, valamint a Márvány csarnok alatti terület egy részével egybe nyitják, hogy egy 1.200 négyzetméteres kiállítóteret nyerjenek, ahol az újranyitás után az időszaki tárlatokat rendezik majd meg. A Majovszky-termekbe költöző Egyiptomi gyűjtemény helyén egy elegáns éttermet hoznak létre, amit a lábazati fal megnyitásával a Városliget felől is elérhetővé tesznek.

A felújítás során kicserélik a tető egy részét, felújítják a gépészeti és a biztonsági rendszert és természetesen az egész épületet akadálymentesítik. Mindezen munkálatok befejezésével egy régi-új Szépművészeti Múzeum nyílik majd meg 2018 márciusában.

Hippokratész mondatának csak az első négy szava olvasható a Márvány csarnokban. A rekonstrukció sikerében bízva és az újra nyitást várva figyeljünk a folytatásra is: experimentum periculosum, iudicium difficile.

Szöveg és fotók: Mácsay Krisztina

Archív felvételek: Vasárnapi Ujság 1920. évf. 25. szám
Látványterv: Mányi Stúdió