Töhötöm földjétől Pezsgővárosig a harminchármassal

Na most idáig rendben is lennénk, de vajon hol lehet a 33-as megállóhelye? Utolsó percben érek – futva – a Karinthy Frigyes út elejére, addigra már a társaság harmada megérkezett. Még húsz perc várakozás, és mindenki jelen van: indulhat a kirándulás Budapestről Budapestre. A július 11-én megrendezésre került tanulmányi utunk során kezdetben ipartelepek között visz a busz, kedélyes beszélgetésünk közben odasandítok a hőerőmű Reichl és Bierbauer tervezte kiváló épületcsoportjára, de jó lenne egyszer belülről is látni. Dél felé tartunk. A törökverő hadvezérről (?) elnevezett bevásárlóközpontnál átlépve az 1950 előtti városhatárt, egy fővároshoz tartozó, mégis önálló jellegét több szempontból a mai napig őrző nagy kiterjedésű városrészbe, a XXII. kerületbe érkezünk. A Dunapart közelében vezető főút mentén megszaporodnak a borászati épületek, patinásabbak és újabbak, de mind nagy múltú szőlőkultúráról árulkodók. A távolban már felsejlenek az e kultúrát megkoronázó Törley családhoz kötődő épületek, de egyelőre nem állunk meg itt, Budafokon, a busz Budapest legdélebbi városrészébe, a Töhötöm vezérről elnevezett Nagytéténybe visz minket. El ne felejtsem megemlíteni, hogy közben áthaladunk Kistétényen, mai nevén Budatétényen, egy kedves, családi házas városi vidéken.

A busz sokadszorra megáll, ezúttal a mi kedvünkért is, gyalog folytatjuk utunkat a magyar barokk kastélyépítészet egyik karakteres alkotásához, a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastélyhoz. 
A kastélykert bejáratánál három további kirándulótársunk vár ránk, összeállt a kirándulócsapat. Az egyre hevesebben tűző napfény elől árnyékba húzódva a kirándulás főszervezője, Mácsay Krisztina a főúri lak történetének ismertetésébe kezd, visszarepít minket a XVIII. század világába. Gyakorlott és kiválóan felkészült tárlatvezetőként most már a kastély első emeleti enteriőrjeiben kalauzol, bevezetve bennünket a bútorművészet rejtelmeibe. Izgalmas dolgokat tudunk meg elsősorban a barokk és a klasszicizmus asztalos művészetéről, különleges típusairól, technikai és formai sajátosságairól. Még a díszterembe is benézhetünk, ahol a mennyezeti stukkódíszt csodáljuk meg. A főbejárati oszlopzat előtt elkészítjük a szokásos csoportképeket, majd rövid kerti séta után búcsúzunk a kastélytól, és továbbindulunk a buszmegálló felé, ahol egy pillantást vetünk a középkori eredetű barokk templomra. Immár észak felé vesszük az irányt a jól bevált 33-assal.

A következő megálló Budafok, a pezsgő városa. Itt urbánusabb közegben találjuk magunkat, nagy – főként a két világháború között épült – középületeket és templomokat szemlélhetünk meg a városközpontban. A gazdag formaképzésű városháza a jászberényi Bathó Lajos munkája, a nemrég felújított mutatós postaépület Tichtl György műve. A két protestáns templom közül az evangélikus gyülekezet által nyolcvan éve, 1935-ben Sándy Gyula tervei szerint emelt épületet belülről is megszemlélhetjük, és a lelkész úrtól alapos ismertetést kapunk az építés történetéről. A pilisszántói mészkővel burkolt templom belső terében az építész gondosan megtervezte az oltárt és a berendezési tárgyakat is.

Továbbsétálva elszörnyülködünk a számos, gyökerestől kidőlt fán, a néhány nappal korábbi vihar szomorú mementóin. A villamossíneken túl emelkedni kezd a terep, Itt, a centrumban áll a késő barokk katolikus plébániatemplom, mellette a manapság a Várkert Bazár világháborús kiállítása bejáratánál másolatban látható emlékműszobor megrendítő eredetije. A közelben a korábbi templom, a mai Péter-Pál kápolna szemügyre vételezése után a hasonló nevű régi és nagyon hangulatos utcán haladunk lassan emelkedve, és a kastélyszerű konyakgyárra leszünk figyelmesek. Ennek közelében pedig az egykori hatalmas Törley birtok terül el, rajta nagy értékű műemléképületekkel.

Elsőként a kiemelkedő helyen álló ősi ravennai és századfordulós bécsi hatásokat ötvöző mauzóleum-épületet csodáljuk meg, történetét és kialakítását Tóth Péter klubtagtársunk ismerteti. Örömteli, hogy a Ray Rezső Vilmos tervezte épület külsejét helyreállították, szomorú tény, hogy a belső nagyrészt visszafordíthatatlan károkat szenvedett és a lehetőségekhez képest való helyreállítása se történt meg mindezidáig. Budafok e kiemelkedő jelentőségű épülete nagyobb odafigyelést, gondosabb karbantartást igényelne, a városrész nevét elsősorban öregbítő Törley-család megérdemelné a síremlék nagyigényű belső műemléki helyreállítását.

Sétánk utolsó szakaszában a Törley és Sacelláry kastélyokat a távolból szemlélhetjük meg, mesebeli soktornyú sziluettjük nagy hatást tesz ránk. Délután egy kellemes kis vendéglőben finom ételek és italok mellett jóízű beszélgetéssel zártuk az értékes programpontokban gazdag napot.

Szöveg és képek: Rozsnyai József