A hódmezővásárhelyi téglaépítészet

Hódmezővásárhely az Alföld déli részén fekszik, Szegedtől 24 kilométerre északkeletre. Városképe sokban hasonlít az alföldi mezővárosokéra, van azonban egy egyedi jellemzője: a téglaépítészete. Nincs még egy olyan település Magyarországon, ahol nyerstégla homlokzatú épületek ilyen nagy arányban fordulnak elő. Ez elsősorban a földrajzi viszonyoknak köszönhető, hiszen a város határában óriási agyaglelőhelyek terülnek el.

A város legnagyobb építménye, a szegedi nagy árvíz után kiépült árvízvédelmi fal is téglából készült. Három kilométer hosszan kígyózik a belváros déli határánál és tudomásom szerint nincs hasonló méretű téglaépítmény az országban, így ez is jelzi a vásárhelyi téglaépítészet egyediségét. Ezen kívül több iskola, templom és más középület is nyerstégla homlokzattal épült, tervezőik közül Sándy Gyula, Borsos József és id. Janáky István érdemel említést. Sándytól a Református Főgimnáziumot, Borsostól Susán városrész református templomát emelem ki, Janákytól pedig a modern stílusú Kultúrotthont (ma Bessenyei Ferenc Művelődési Központ), azok a legjelentősebb épületeik a városban.

A susáni református templom

Az árvízvédelmi fal

A Református Főgimnázium

Bessenyei Ferenc
Művelődési Központ

 A vásárhelyi téglaépítészetet azonban mégis inkább a lakóházak nagy száma és jó minősége teszi igazán különlegessé. Ezek az egész a városképet meghatározzák, és pontosan ez különbözteti meg a vásárhelyi téglaházakat más alföldi mezővárosoktól: itt nem csak egyesével, önmagukban állnak és nem csak kuriózumnak számítanak, hanem következetesen sorakoznak egymás mellett, kisebb-nagyobb szigeteket alkotva és ez a sok-sok sziget majdnem lefedi az egész várost.

A vásárhelyi téglaépületeket alapvetően piros vagy sárga téglákkal burkolták, de ezek a legtöbbször egy homlokzaton vegyesen helyezkednek el. A korai épületeket – és főleg a nagyobb középületeket, mint például a Református Főgimnázium – inkább piros tégla burkolja, de az ablakok környékét és a párkányokat sárga téglák alkotják. A későbbi épületeken – és a lakóházak döntő többségén – a sárga az alapszín és a különböző építészeti tagozatok pirosak. Sok lakóházon a sárga felületre különböző geometrikus vagy stilizált növényi díszeket is rajzoltak a piros téglák megfelelő elhelyezésével. A leggyakoribb ilyen dísz a csúcsára állított rombusz, de sok helyen látunk X és + jeleket is. A rengeteg gyönyörű lakóház közül csak a Hódi Pál u. 11., a Dózsa György útja 19. és a Nyizsnyai u. 5.számú épületeket emelem ki, mert véleményem szerint ezek a legszebbek.

Hódi Pál u. 11.

Dózsa György útja 19.

Nyizsnyai u. 5.

 A vásárhelyi téglaépítészet értékét legalább ennyire növelik a szegényebb tulajdonosok házai, akik nem engedhették meg maguknak, hogy teljesen téglával burkolják házaikat. Ezeken a sokszor vályogból épített házakon az ötletesség, a kreativitás figyelhető meg jobban, hiszen az oromzatokat és az ablakok környékét csakazértis különböző formájú téglaszalagokkal díszítették.

Ötletes oromzat

A hódmezővásárhelyi téglaépítészet tehát egészen egyedülálló jelenség, aki arra jár, érdemes ezzel a szemmel is szemlélnie a várost.

Fotók és szöveg: Bodó Péter