Örömmel adjuk hírül, hogy megjelent az Építőművészek Ybl és Lechner korában című tanulmánykötetünk a TERC
kiadó gondozásában. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet szakán
végzett fiatal szakemberek – klubunk tagjai – írták a tizennégy
építész, illetve építészpáros életművét feldolgozó tanulmányokat, amelyeket korabeli
tervrajzokkal, archív és mai fényképekkel illusztráltunk. A bemutatott alkotók
a kor jeles építőművészei, akiknek a nevéhez Budapest és a történelmi
Magyarország számos kiváló épülete köthető. Az Osztrák-Magyar Monarchia kora a
romantika, a historizmus és a különböző századfordulós irányzatok világa, ennek
megfelelően igyekeztünk minden fontosabb építészeti stílusirányt bemutatni az életműveken
keresztül. Ajánljuk a könyvet elsősorban a magyar építészet és a várostörténet
iránt érdeklődő és az architektúra szépségére nyitott olvasóközönségnek, akik alaposabb
és szélesebb körű ismeretekkel szeretnék gazdagítani a boldog békeidők
építészetével kapcsolatos tudásanyagukat.
2015. július 21.
2015. július 13.
Töhötöm földjétől Pezsgővárosig a harminchármassal
Na most idáig rendben is lennénk,
de vajon hol lehet a 33-as megállóhelye? Utolsó percben érek – futva – a Karinthy
Frigyes út elejére, addigra már a társaság harmada megérkezett. Még húsz perc
várakozás, és mindenki jelen van: indulhat a kirándulás Budapestről Budapestre.
A július 11-én megrendezésre került tanulmányi utunk során kezdetben ipartelepek között visz a busz, kedélyes beszélgetésünk közben odasandítok a
hőerőmű Reichl és Bierbauer tervezte kiváló épületcsoportjára, de jó lenne
egyszer belülről is látni. Dél felé tartunk. A törökverő hadvezérről (?)
elnevezett bevásárlóközpontnál átlépve az 1950 előtti városhatárt, egy
fővároshoz tartozó, mégis önálló jellegét több szempontból a mai napig őrző nagy
kiterjedésű városrészbe, a XXII. kerületbe érkezünk. A Dunapart közelében
vezető főút mentén megszaporodnak a borászati épületek, patinásabbak és
újabbak, de mind nagy múltú szőlőkultúráról árulkodók. A távolban már
felsejlenek az e kultúrát megkoronázó Törley családhoz kötődő épületek, de
egyelőre nem állunk meg itt, Budafokon, a busz Budapest legdélebbi
városrészébe, a Töhötöm vezérről elnevezett Nagytéténybe visz minket. El ne
felejtsem megemlíteni, hogy közben áthaladunk Kistétényen, mai nevén
Budatétényen, egy kedves, családi házas városi vidéken.
A busz sokadszorra megáll, ezúttal a mi kedvünkért is, gyalog folytatjuk utunkat a magyar barokk kastélyépítészet egyik karakteres alkotásához, a nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastélyhoz.
A kastélykert bejáratánál három további kirándulótársunk vár ránk, összeállt a kirándulócsapat. Az egyre hevesebben tűző napfény elől árnyékba húzódva a kirándulás főszervezője, Mácsay Krisztina a főúri lak történetének ismertetésébe kezd, visszarepít minket a XVIII. század világába. Gyakorlott és kiválóan felkészült tárlatvezetőként most már a kastély első emeleti enteriőrjeiben kalauzol, bevezetve bennünket a bútorművészet rejtelmeibe. Izgalmas dolgokat tudunk meg elsősorban a barokk és a klasszicizmus asztalos művészetéről, különleges típusairól, technikai és formai sajátosságairól. Még a díszterembe is benézhetünk, ahol a mennyezeti stukkódíszt csodáljuk meg. A főbejárati oszlopzat előtt elkészítjük a szokásos csoportképeket, majd rövid kerti séta után búcsúzunk a kastélytól, és továbbindulunk a buszmegálló felé, ahol egy pillantást vetünk a középkori eredetű barokk templomra. Immár észak felé vesszük az irányt a jól bevált 33-assal.
Továbbsétálva elszörnyülködünk a számos, gyökerestől kidőlt fán, a néhány nappal korábbi vihar szomorú mementóin. A villamossíneken túl emelkedni kezd a terep, Itt, a centrumban áll a késő barokk katolikus plébániatemplom, mellette a manapság a Várkert Bazár világháborús kiállítása bejáratánál másolatban látható emlékműszobor megrendítő eredetije. A közelben a korábbi templom, a mai Péter-Pál kápolna szemügyre vételezése után a hasonló nevű régi és nagyon hangulatos utcán haladunk lassan emelkedve, és a kastélyszerű konyakgyárra leszünk figyelmesek. Ennek közelében pedig az egykori hatalmas Törley birtok terül el, rajta nagy értékű műemléképületekkel.
Elsőként a kiemelkedő helyen álló ősi ravennai és századfordulós bécsi hatásokat ötvöző mauzóleum-épületet csodáljuk meg, történetét és kialakítását Tóth Péter klubtagtársunk ismerteti. Örömteli, hogy a Ray Rezső Vilmos tervezte épület külsejét helyreállították, szomorú tény, hogy a belső nagyrészt visszafordíthatatlan károkat szenvedett és a lehetőségekhez képest való helyreállítása se történt meg mindezidáig. Budafok e kiemelkedő jelentőségű épülete nagyobb odafigyelést, gondosabb karbantartást igényelne, a városrész nevét elsősorban öregbítő Törley-család megérdemelné a síremlék nagyigényű belső műemléki helyreállítását.

Szöveg és képek: Rozsnyai József
2015. július 7.
A hódmezővásárhelyi téglaépítészet
Hódmezővásárhely
az Alföld déli részén fekszik, Szegedtől 24 kilométerre északkeletre.
Városképe sokban hasonlít az alföldi mezővárosokéra, van azonban egy egyedi
jellemzője: a téglaépítészete. Nincs még egy olyan település Magyarországon,
ahol nyerstégla homlokzatú épületek ilyen nagy arányban fordulnak elő. Ez elsősorban
a földrajzi viszonyoknak köszönhető, hiszen a város határában óriási
agyaglelőhelyek terülnek el.
A város
legnagyobb építménye, a szegedi nagy árvíz után kiépült árvízvédelmi fal is
téglából készült. Három kilométer hosszan kígyózik a belváros déli határánál és
tudomásom szerint nincs hasonló méretű téglaépítmény az országban, így ez is
jelzi a vásárhelyi téglaépítészet egyediségét. Ezen kívül több iskola, templom
és más középület is nyerstégla homlokzattal épült, tervezőik közül Sándy Gyula,
Borsos József és id. Janáky István érdemel említést. Sándytól a Református
Főgimnáziumot, Borsostól Susán városrész református templomát emelem ki, Janákytól
pedig a modern stílusú Kultúrotthont (ma Bessenyei Ferenc Művelődési Központ), azok
a legjelentősebb épületeik a városban.
A Református Főgimnázium |
Bessenyei Ferenc Művelődési Központ |
A vásárhelyi
téglaépítészetet azonban mégis inkább a lakóházak nagy száma és jó minősége
teszi igazán különlegessé. Ezek az egész a városképet meghatározzák, és
pontosan ez különbözteti meg a vásárhelyi téglaházakat más alföldi
mezővárosoktól: itt nem csak egyesével, önmagukban állnak és nem csak
kuriózumnak számítanak, hanem következetesen sorakoznak egymás mellett,
kisebb-nagyobb szigeteket alkotva és ez a sok-sok sziget majdnem lefedi az
egész várost.
A vásárhelyi
téglaépületeket alapvetően piros vagy sárga téglákkal burkolták, de ezek a
legtöbbször egy homlokzaton vegyesen helyezkednek el. A korai épületeket – és
főleg a nagyobb középületeket, mint például a Református Főgimnázium – inkább
piros tégla burkolja, de az ablakok környékét és a párkányokat sárga téglák
alkotják. A későbbi épületeken – és a lakóházak döntő többségén – a sárga az
alapszín és a különböző építészeti tagozatok pirosak. Sok lakóházon a sárga
felületre különböző geometrikus vagy stilizált növényi díszeket is rajzoltak a
piros téglák megfelelő elhelyezésével. A leggyakoribb ilyen dísz a csúcsára
állított rombusz, de sok helyen látunk X és + jeleket is. A rengeteg gyönyörű
lakóház közül csak a Hódi Pál u. 11., a Dózsa György útja 19. és a Nyizsnyai u.
5.számú épületeket emelem ki, mert véleményem szerint ezek a legszebbek.
Hódi Pál u. 11. |
Dózsa György útja 19. |
Nyizsnyai u. 5. |
A vásárhelyi
téglaépítészet értékét legalább ennyire növelik a szegényebb tulajdonosok
házai, akik nem engedhették meg maguknak, hogy teljesen téglával burkolják
házaikat. Ezeken a sokszor vályogból épített házakon az ötletesség, a
kreativitás figyelhető meg jobban, hiszen az oromzatokat és az ablakok
környékét csakazértis különböző formájú téglaszalagokkal díszítették.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)