Augusztus második felében lehetőségem nyílt arra,
hogy életemben először látogassak el Firenzébe. Egy nyári egyetemen vehettem
részt, amely ötnapos kurzus keretében foglalkozott etikus vezetéssel és
gazdálkodással. A nemzetközi program augusztus 19-én kezdődött, a CISL Centro
Studi épületében, körülbelül harminc résztvevővel. A lehetőséget megkapva és
megragadva azonban sikerült egy hosszabb Toszkán körutat megszervezni, így a
képzést követően további öt nap állt rendelkezésünkre, hogy felfedezzük
Firenze, Lucca, Pisa, Volterra, San Gimignano, Montereggioni és Siena
csodálatos művészeti kincseit.
A nyári egyetem keretében, az előadások és
workshopok mellett a firenzei San Miniato al Monte templomban tartott misén
vettünk részt vasárnap, 21-én délelőtt. Az épület Szent Minias, ókori vértanú
ereklyéjének ősi szentélyére épült a 11. században. Belső terének jellegzetes
eleme, hogy az apszis lépcsővel emelt, amely a kereszthajó irányában fut végig,
a két oldalhajón egy-egy lépcsősorral. A nyitott fa fedélszékű templom legszebb
eleme a főhajó végében álló mozaik, amely a 13. században készült, jellegzetes
külső homlokzata pedig mintául szolgált több reneszánsz templom számára is.
A következő napon a Frescobaldi család tulajdonában
álló egyik pincészetbe, a Castello de Nipozzano-ba látogattunk el. A család 750
éve foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, ma több vidéki villával,
hatalmas hektárnyi területekkel rendelkeznek. Vezetésük különlegessége, hogy a
hagyomány tisztelete mellett a természettel is teljes összhangban működnek,
hiszen a mai napig nem használnak gépeket a szüreteléshez. Emellett minden
területen a térségre jellemző mikroklíma figyelembevételével termesztenek
szőlőt, így érik el azt a magas minőséget, amelynek ma is köszönhetik a
nevüket.
A képzésről nem szeretnék hosszan beszámolni,
hiszen nagyon komolyan megszervezett programról volt szó, ahol a központi
épületben folyamatos előadásokon és workshopokon vettünk részt, így az
építészet minimális hangsúlyt kapna ebben a leírásban. Mivel a rendelkezésre
álló szabadidő érthetően kevésnek bizonyult, így az igazi kaland a nyári
egyetem befejezésével kezdődött számunkra, mivel ekkor kezdhettük meg párommal
a várva várt felfedezőtúránkat!
A szállásunk ekkor már Ampugnanoban volt, amely egy
csodaszép kis toszkán falu Montereggioni és Siena közelében, egy órára
Firenzétől. Úgy döntöttünk, hogy az első és második napunkat Firenze
megismerésének szenteljük, így mindkét nap korán reggel indultunk a városba
autóval. A reggeli kávét követően a közelben álló Santa Croce templomba léptünk
be, amely 1294-1442 között épült, tornyát 1842-ben, homlokzatát 1963-ban
fejezték be. Az építőmesterek Arnolfo di Cambio és Brunelleschi – aki a Pazzi
kápolnát tervezte – voltak. Az épület a város jeles szülötteinek temetkezési
helye, itt nyugszik többek között Michelangelo, Galileo Galilei és Machiavelli
is. A belső terekben a szentek életének jeleneteit elsősorban Giotto, Taddeo
Gaddi freskói révén ismerhetjük meg, míg a szentélyben álló Croce dipinta
Cimabue munkája. A Pazzi kápolnát Lucca della Robbia díszítette.
Következő állomásunk a Medici-Riccardi palota volt,
amelynek építésére Cosimo Medici adott megbízást, 1440-1460 között épült,
Michelozzo tervei szerint. A jellegzetes quattrocento palazzot a 17. században
bővítették, amikor a Riccardi család birtokába került. Az épület ma múzeumként
működik, sgraffitóval díszített belső udvara azonban bármikor megtekinthető
nyitvatartási időben.
A nap főszereplője a Duomo volt. Hatalmas sorok
várnak arra, hogy ezt a monumentális templomot megtekintsék, így érdemes
helyünket előre lefoglalni. Az előkészítés és az építés első fázisa Arnolfo di
Cambio nevéhez fűződik, 1294-től, majd Giotto di Bondone, Andrea Pisano,
Francesco Talenti, végül Brunelleschi fejezte be, a kupola felépítésével. A 107
méter magas templom ma a negyedik legnagyobb a világon, bár befejezetlen
homlokzatát a 16. században lebontották, s a 19. században neogótikus stílusban
díszítették ismét. A belső tereket Giorgio Vasari és Federico Zuccari freskói
díszítik, valamint a falakon Uccello és Castagno lovasképeit láthatjuk, a padló
a 16. században készült. Az épület legizgalmasabb eleme, Brunelleschi remekműve,
a kupola, amelynek szerkezetét tégla halszálka-mintára rakott boltcikkelyek
alkotják, ezeket pedig láncok erősítik egymáshoz. A kettős kupola egy dobon
nyugszik, a két héj kis közzel van elválasztva egymástól. A statikai
kivitelezésnek köszönhetően a szerkezet aláállványozására még az építés idején
sem volt szükség. A dóm a Santa Reparata, ókeresztény templomra épült, amely ma
a templomhoz tartozó kripta, és itt nyugszik Giotto és maga a nagy Brunelleschi
is.
A téren álló Szent János keresztelőkápolna
középkori, 1059-1150 között épült fel, nyolcszögletes alaprajzú épület. A belső
tér csodás mozaikdíszítése az egyik legszebb, amelyet a városban látni lehet. A
külső homlokzaton állnak a híres bronzkapuk, amelyek Andrea Pisano és Ghiberti
munkái. A Paradicsomi kapu domborművei az 1966-os nagy árvíz idején oly
mértékben megsérültek, hogy helyükön ma kizárólag másolatok állnak.
Sétánk innen a San Marco templomhoz vezetett,
amelyet 1290-ben alapítottak, Michelozzo tervei szerint építettek. A domonkos
rendi épületegyüttes építtetője Cosimo de Medici volt. Az 1437-1443 között
épült kolostor két szerzetesről nevezetes: Fra Angelico, akinek freskói az
épület dormitóriumát díszítik, valamint Savonarola, aki 1489-1498 között volt
szerzetes itt.
A következő állomásunk a San Lorenzo volt. Az eredetileg 4. századi Szent
Ambrus templom romjaira épült bazilikális templom a Medici család sajátja volt,
építését Brunelleschi kezdte el, halála után Manetti és Michelozzo folytatta, a
homlokzata azonban a mai napig befejezetlen maradt. Az épületegyüttes három
részből áll: a Sagrestia Vecchia, Sagrestia Nuova, valamint a Medici kápolna, ahol
a Medici család temetkezett. Legismertebb Giuliano és Lorenzo de Medici sírja,
amelyeket Michelangelo készített.
Utunk innen a Palazzo Vecchiohoz (épült: 1298-1322)
vezetett vissza, útközben megtekintettük Dante szülőházát is. A Piazza
Signorian álló Loggia dei Lanziban álló ókori szobrok másolatai láthatóak,
illetve itt található az Uffizi bejárata is. Innen a Palazzo Pitti és a Boboli
kert volt a következő állomásunk. Luca Pitti palotája 1458-tól épült
Brunelleschi tervei szerint, majd 1549-től a Medici család részére alakították át
Bartolommeo Ammanati tervezésében. A rusztikus homlokzatú épület ma több
múzeumnak ad otthont, míg a Boboli kert amfiteátrum-szerű hatalmas tereivel, és
ókori szobrok másolataival várja a megpihenni és gyönyörködni vágyókat.
A következő napon Puccini szülőhelyére, Luccába látogattunk
el. A város etruszk alapítású, az óváros falai a mai napig állnak, kis
szigetként zárják körbe a területet. A hangulatos séta mellett a Szent Márton
székesegyházba látogattunk el, amelynek építését 1063-ban kezdték, a
homlokzatot a 12. században fejezték be, a belső tereket a 14. században
újjáépítették, gótikus stílusban. A főhomlokzaton álló oszlopokhoz izgalmas
legenda fűződik: állítólag díszítésükre pályázatot írt ki a város, azonban
nehezen tudott dönteni a győztes munkát illetően. Végül, mindegyik oszloptípust
felhasználták a homlokzaton, így lehet, hogy ha figyelmesebben megnézzük,
mindegyik más és más részletformával rendelkezik.
Kora délután mentünk tovább Pisába, a Csodák
terére. A világ talán leghíresebb tornya 200 évig, három szakaszban épült,
miután 1173-ban elkezdték a munkálatokat. Az agyagos, mocsaras, rossz minőségű
talaj miatt már az építés idején süllyedni kezdett, így folyamatos
karbantartást igényel, egyik oldala 55 méter, a másik 56 méter magas. A téren
álló Szűz Máriának szentelt templom 11. századi, külső homlokzata jellegzetes
pisai román stílusú, belső tereiben bizánci és iszlám hatás érvényesül. A
keresztelőkápolna Olaszország legnagyobb, 107 méter kerületű kápolnája, a 12.
században kezdték az építkezést. A templom mellett álló Campo Santo alapja
állítólag a 13. században idehozott golgotai szent föld. Miután meglátogattuk a
történelmi részeket, rövid kikapcsolódást szerveztünk Pisa tengerpartján.
Volterra ősi és antik városában fejeztük be a
napot. A városfallal körülvett, az 5. században püspöki rezidenciaként működő
település később Medici uralom alatt állt. Leghíresebb nevezetessége a Kr.e. 1.
században épült római kori színház, valamint főtere, a 14. században kialakított
Piazza dei Priori.
A hazautazásunk előtti utolsó napot Sienában
kezdtük el. A helyi legenda szerint, amit először a 16. században jegyeztek le,
a várost Remus fiai, Senius és Aschius alapították, miután
apjuk megölése miatt el kellett hagyniuk Rómát. A két testvér egy fekete
és egy fehér lovon menekült, ezért lett a város zászlaja és címere
fekete-fehér. A város neve is Senius nevéből származik, és ma is őrzi 13-14.
században kialakult városképét, főterén, a Palazzo Publicon látható a hatalmas
gótikus stílusú városháza. A Santa Maria Assunta székesegyházat a 12. században
kezdték el építeni, Nicola és Giovanni Pisano tervezésével. Jellegzetes
fekete-fehér csíkos márvány, pisai lombard stílus jellemzi.
Utolsó állomásaink San Gimignano és Montereggioni
voltak, ahol már csak egy rövid sétára jutott idő. Montereggioni hegyre épült,
városfallal körülvett település, komoly védelmi vonal volt, amely Dante Isteni
színjátékában is szerepel.
Másfél hetet töltöttünk Toszkánában és nagyon
sajnáltuk, hogy ilyen gyorsan véget ér. Csodálatos helyeken jártunk, és
remélem, hogy hamarosan ismét lehetőségünk nyílik arra, hogy visszatérjünk és
újabb, varázslatos helyekre látogassunk el.
Szöveg és képek: Juhász Gabriella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése