Az ókori Ázsiától Frank Lloyd Wrightig – építészeti inspirációk a Trónok harcában

Pár hónapja zárult le a Trónok harca aktuális évada, és éppen a napokban kezdték forgatni az utolsó előtti évad epizódjait – immár a 7. évadnál tartanak a készítők. A végjátékba kezdő sorozat mellett nehéz szó nélkül elmenni, az HBO legnézettebb és több tekintetben korszakalkotó produkciója napjainkra több tízmilliós rajongótábort épített ki magának. Mesteri cselekménykezelés, pazar látványvilág és a részletgazdagon megírt karakterek egy morális labirintusban való szerepeltetése lehet ennek a népszerűségnek az elsődleges oka. Hasonló sikernek örvend a sorozat alapjaként szolgáló regényciklus, a Tűz és jég dala, mely a modern fantasyirodalom egyik legjelentősebb alkotása. Bár, ha már a műfaji meghatározásnál tartunk, nehéz besorolni mind a regényciklust és mind a sorozatot egyetlen műfaj keretei közé. Elsődlegesen egy kvázi-történelmi alkotással van dolgunk, mely sokat merít a skót és angol történelem késő-középkori viszonyaiból (többek között a Rózsák háborújának véres eseményeiből), mindehhez az író és a sorozat készítői lélektani elemeket kevertek, és a hardcore fantasy egyes műfaj elemeit felhasználva egy meglehetősen egyedi hangvételű és mindenekelőtt nagyszabású alkotást készítettek.

A már említett történelmi mintamásolás tetten érhető a cselekmény- és konfliktushelyzetek ábrázolásában, de ugyanígy egyes karakterek megjelenítésében is. Ezek után már kevésbé meglepő, hogy egyes városoknál és épületeknél valóságos előképeket használtak fel az alkotók. E rövid összefoglalóban kizárólagosan a sorozat egyes építészeti elemeit vizsgáljuk meg közelebbről és térképezzük fel azon valóságos alkotásokat, melyeket a készítők igyekeztek a képernyőn megidézni.

Kezdésként a sorozat elsődleges helyszínét jelentő Királyvár (King’s Landing) építészeti és történelmi előképeit vegyük sorra, mely város egy kontinensnyi nagyságú birodalom fővárosaként jelenik meg a sorozatban és a regényekben. Az előképek tekintetében meglehetősen könnyű dolgunk van, mivel a város egyes jellegzetességei miatt könnyen felismerhetjük, hogy az ókori Róma és Konstantinápoly szolgált ihletforrásként – a legjelentősebb épületek a város három dombjára épültek, és Konstantinápolyhoz hasonlóan egy félszigetre képzelték el a várost.

A főváros legjelentősebb és legkiemelkedőbb alkotásaként szerepel a Vörös Erőd (Red Keep), az uralkodóház várkomplexuma. Ez esetben nehezebb feladat előtt állunk, mivel a középkori építményeket a készítők és a sorozat látványtervezői igyekeztek úgy túlszárnyalni, hogy eközben realista módon jelenjen az meg. A sorozatbeli várkomplexum némileg emlékeztet olyan francia építményekre, mint a Château de Vincennes, és a Mont-Saint-Michel, vagy éppen a spanyol Castillo de la Mota erőd. A sorozatbeli Vörös Erőd ezeken is túltesz és annak teraszos kiképzése erősen visszautal az iszlám és a mogul erődépítészetre – Kairó fellegvára és az indiai Mehrangarh erődpalotája. A trónterem háromhajós és a digitális festményeken Tudor-kori késő gótika stílusában jelenik meg, míg a padlózat díszítésénél a sorozat látvány- és díszlettervezője (Gemma Jackson) a római Pantheon példáját követte. A belső díszletek és királyi lakosztályok tekintetében a látványtervezők a román-kor építészetét részesítették előnyben. A történelmi mintákon túl 20. századi példák is érezhetőek az erőd egyes részeinél, ennek megfelelően a központi lakótorony tömegformálásánál a brutalista stílusú londoni Trellick Tower (Goldfinger Ernő, 1972) szolgálhatott mintaként.

A főváros másik legjelentősebb épülete a birodalmi főtemplomként szolgáló Baelor Nagy Szentélye (Great Sept of Baelor), melyet azonban csak a 3. évadban jelenítettek meg először. Gemma Jackson az épület megformálása során ókori római és kora keresztény sírépítményeket tanulmányozott – a végeredményt tekintve erős ihletforrást jelenthetett számára a római Santa Costanza sírtemplom (Kr. u. 330). A sorozatbeli szentély egy többszögű, centrális elrendezésű, lapos kupolával fedett monumentális épület, melyhez hét torony csatlakozik. Rendhagyó módon az Egyesült Államokbeli Illinois államban létezik egy templom, mely tömegformálása miatt párhuzamba állítható a sorozat fiktív templomépületével – Bahá’í House of Worship for North America (Wilmette, Illinois, 1920-1943).

A sorozat talán egyik legirreálisabb megjelenítésű építménye Sasfészek (The Eyrie) fellegvára, annak ellenére, hogy itt pontosan megnevezett előképekkel dolgoztak a készítők. A római Szent-Kelemen bazilika apszismozaikja ihlette a fellegvár nagytermének díszítését. A sziklaormon lévő épület sorozatbeli kialakításához a görögországi Meteórák nyújtották a legfőbb mintát. Tömegformálás tekintetében a bizánci templomépítészet felé fordultak a látványtervezők.

A 4. évadban megjelenő új helyszínek közül külön figyelmet érdemel Meereen városa, ahol a készítők az Európán kívüli ókori építészetből vettek át elemeket. A város szobordíszes főkapuzatánál az elsődleges inspirációt David Roberts Dendera temploma (1841) c. festménye jelentette. A város megjelenését meghatározó lépcsős piramisok az ókori kultuszegyüttesek megjelenését követik. Láthatóan olyan példákat gyúrtak egybe, mint Teotihuacan, Tikál, Chicén Itza, illetve az ókori közel-kelet zikkuratjai. A különbség csupán a monumentális méretekben és a piramisok funkciójában jelentkezik – a rabszolgatartó elitcsaládok lakóhelyeiként jelennek meg.

Meereen Nagy Piramisának uralkodói lakosztályának belsőépítészeti megjelenése meglehetősen autentikus kiképzésű és erősen ókori hangulatot kelt, de mindez félrevezető. A készítők ebben az esetben Frank Lloyd Wright építészete felé fordultak, azon belül pedig az Art Deco maja építészetből táplálkozó irányzata felé – olyan mintákat használtak fel, amiket Ennis House (Los Angeles, 1923-1924), vagy a Hollyhock House (Los Angeles, 1919-1922) esetében láthatunk. 

A sorozat Velencéjeként megálmodott Braavos képezi utolsó állomásunkat – a város kikötőjének bejáratát őrző kolosszális szobor (Braavos Titánja) a rodoszi kolosszus sorozatbeli/regénybeli megfelelője.

A városban található Fekete És Fehér Háza (House of Black And White) elnevezésű templom homlokzati kialakításánál az indiai építészet, és azon belül a Gangesz partján fekvő Varanasi óvárosának folyóparti épületei szolgáltak inspirációként. Ennek köszönhetően tömbszerűnek ható, ablaktalan, zárt tömegű óriásként magasodik a víztükör fölé.

A Braavos-ban székelő Vasbank nagytermének díszlete egy újabb 20. századi példát idézett meg. Albert Speer, a Harmadik Birodalom főépítészének munkássága hatott ebben az esetben a készítőkre, pontosabban az Új Birodalmi Kancellária (Berlin, 1938-1939) márványterme.

Befejezésként, de a teljesség igénye nélkül érdemes röviden megjegyezni, hogy a sorozatot előszeretettel forgatják valós helyszíneken. A királyvári jeleneteket az eddigi évadok során számos mediterrán településen készítették el; az első évadban máltai óvárosokat választottak (Medina és Kalkara), míg a második évadtól kezdődően a horvátországi Dubrovnik, majd a spanyolországi Girona utcaképei szolgáltak valós díszletként.

Végül olyan széles körben ismert épületek is szerepeltek már a sorozatban, mint Diocletianus palotája, vagy a sevillai Alcázar. Előbbi Meereen városaként jelent meg a sorozatban, illetve a földalatti termek a Nagy Piramis katakombájaként szerepeltek. A sevillai Alcázar a sorozatbeli dorne-i uralkodócsalád rezidenciájaként, a Vízkertek (Water Gardens) forgatási helyszíneként szolgált.

Szerző: Horváth Roland

Irodalom és forrás

C. A. Taylor: Inside HBO’s Game of Thrones Seasons 3 and 4. San Fransisco: Chronicle Books, 2014.

Bryan Cogman: Inside HBO’s Game of Thrones Seasons 1 and 2. San Fransisco: Chronicle Books, 2012.

Richard E. Preston: Game of Thrones set designer talks real-world inspirations behind the show.

http://winteriscoming.net/2016/04/21/game-of-thrones-set-designer-talks-real-world-inspirations-behind-the-show/ (utolsó ellenőrzés: 2016. szeptember 15.)