A múlt héten a Kortárs Építészeti Központ (KÉK)
épületbejárást szervezett a Budai Várnegyedben található Teherelosztó épületébe,
hogy felhívják a figyelmet a bontásra ítélt, Virág Csaba Ybl-díjas építész által
tervezett ikonikus házra. A Magyar Közlöny június 13-i számában jelent meg az
állami tulajdonú épület bontásának híre, melynek ugyan számos helyi lakó örült,
ám az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Magyar Építőművészek Szövetsége és a
Budapest Világörökségért Alapítvány is tiltakozó állásfoglalást adott ki.
A Teherelosztó az 1950-es évek óta a Várban
működött, kezdetben az Úri utca 72. szám alatti lakóház bunkerrendszerében, de
mivel a hely kicsinek bizonyult, kisvártatva a Nándor utca 5-7. szám alatti
üres telekre épült meg az új központ.
Az épület eredeti homlokzata. fotó: Penner Gyuláné
A csak OVT-ként emlegetett Országos Villamos
Teherelosztó Virág Csaba építész – akinek első Várban megvalósult épülete a
Fehér galamb ház volt – tervei szerint épült a hetvenes évek második felében, a
generáltervező Zorkóczy László, a belső építész Simon Judit, a statikus pedig
Ungi Lajos volt. A fémmunkás függönyfal kivitelezése Dóka Sándor és Handl Géza nevéhez
fűződik, a gépészetet Walla Lambert, az elektromos berendezést pedig Jakabfy Lóránt
készítette.
A lépcsőház felülvilágítója
Az épület alapkoncepciója az volt, hogy a maga
modern szellemében mégis csak harmonizáljon a Várnegyed középkori lakóházaival,
ezért a homlokzat kiosztása követi a szomszédos épületek kialakítását, s ezt
hangsúlyozza magastetős tömege is. Ezt a hatást fokozza továbbá, hogy nem teljesen
zártsorba épült, a Levéltár felől átjárón át juthattunk az Anjou bástyához, ám
ezt később lezárták, mert - a városi legenda szerint – egyszer belőttek az
ablakon. A hátsó homlokzat kialakítására évekkel később is büszkén gondolt
vissza a tervező, ahol szembe forgatott U vasakból alakított ki homogén
felületet, melyek között jár a levegő, de belátni nem lehet. Érdekes megoldás
még a függönyfal és cserépfedésű tető találkozása is.
Virág Csaba úgy vélte, hogy az építésznek jobban
kell ismernie az épület működését, mint a maguknak a használóknak, mert csak
így láthatja az összefüggéseket. Ezért a villamosmérnököktől kapcsolási rajzot
kért a funkcióséma kialakításához.
A főbejáraton belépve, a porta előtt elhaladva az
előtérben három, körülbelül két méter magasságú kőből készült fülke található
benne bőr puffal, amely egyértelműen a Budai Vár középkori lakóházainak
ülőfülkéire utal. Ezen kívül néhány helyen az ajtónyílások is hasonló kőkeretezést
kaptak, szintén a középkort megidézve. A pince jelenleg igen zeg-zugos és
sötét, de a mai napig láthatóak a kábelkötegek és a kapcsolótáblák.
Ülőfülkék a földszinten
A Levéltár oldalhomlokzata az egyik irodából
A vezérlőterem
A földszinten működtek a távközlési kapcsolatokat
biztosító egységek irodákkal kiegészítve, míg az első emeleten a vezérlőterem. Itt
ellenőrizték az ország energiafogyasztását a szintén a hetvenes években
elindult Riporter kerestetik című
tévéműsorban, amikor a nézőknek úgy kellett szavazniuk, hogy lekapcsoltak
minden háztartási gépet és villanyt, ha nem tetszett a versenyző teljesítménye;
mindez negyven évvel az applikációk kora előtt. Az egyes emeleteken szintén
irodák helyezkedtek el, a hierarchiát valószínűleg a panoráma határozta meg: a
Dunára néző emeleti szobákban lehettek a vezetők irodái.
A téglalap alaprajzú épülethez két – nagyjából háromnegyed
kör alaprajzú - torony kapcsolódik, amelyek a kisebb alapterületű lépcsőházat
fogják közre. A radartornyok különleges burkolatot kaptak, az akril bevonat
ugyanis átengedte a rádióhullámokat. Belsejükben lift működött, az alsóbb
szinteken pedig műhelyek. Virág Csaba összességében így definiálta alkotását: „valójában ez nem igazán ipari épület,
inkább - mai szóval - intelligens irodaház.”
A tornyok és a lépcsőház
A MAVIR (Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli
Rendszerirányító Zrt.) 2007-ben végleg kiköltözött az épületből, amely ma is
lakatlan és várja további sorsát. Felmerült az is lehetőségként, hogy a Magyar
Építészeti Múzeum költözzön bele. Bejárva az egész házat pincétől a padlásig
néhány motívum rendkívül különlegessé teszi ezt az épületet. A tetőtérről elénk
táruló kilátás egészen lenyűgöző a Vár legimpozánsabb építményeire és a Dunára,
sőt a Pecz Samu által tervezett Magyar Nemzeti Levéltár színes Zsolnay
tetőcserepeit is testközelből csodálhatjuk meg.
Vajon miért vált mégis mostohává a helyiek számára
ez az épület? Talán nem egyértelmű, hogy a tervező az üveghomlokzatokat
tükörnek szánta, amelyben a régi házak tükröződnek vissza. Ez a ház nem kép, hanem keret. Erre utalt
Virág Csaba egy halála előtt készült interjúban is, amikor egyetemi oktatótevékenységéről
kérdezték: „…műemléki környezetbe épülő,
ahhoz csatlakozó, azokra ráépülő épületekről gondolkodtunk a hallgatókkal. E
tevékenységek során arra gondoltam, hogy az ilyenfajta feladatok lényege számomra
az, hogy egy-egy teljesen mai (up to date) épületet vagy épületrészt próbáljak
kigondolni, amely ha kiemelnénk környezetéből és egy semleges térbe
függesztenénk, akkor is megfelelne a fenti követelményeknek.”
Szöveg és fotók: Baldavári Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése