Emlékképek piliscsabai campusunkról

Fotók: Rozsnyai József

 

Sándy-Konok családtörténeti kiállítás a Műcsarnokban

Október tizenharmadika ugyan nem péntekre esett, de az időjárás körülbelül olyannak mutatkozott, végeláthatatlanul esett az eső. Ennek ellenére Klubunk több tagja is eljött a Műcsarnokba, ahol egy részben építészeti témájú kiállítást tekintettünk meg.

A kiállítás apropója Konok Tamás festőművész 90. születésnapja volt, a Műcsarnok pedig azzal tisztelgett a Kossuth-díjas művész előtt, hogy a felmenőinek munkásságát is bemutatta egy családtörténeti kiállítás keretében. Konok Tamás ugyanis egy több generációs művészcsalád tagja: apja (id. Konok Tamás) fotós volt, nagyapja (ifj. Sándy Gyula) építész, dédapja (id. Sándy Gyula) pedig festőművész. A kiállításban röviden megjelent még a család leghíresebb őse, Ferenczy István szobrászművész, a magyar klasszicista szobrászat megteremtője is. A fő hangsúlyt azonban az építész nagyapa kapta, Konok Tamás ugyanis őt tekintette első mesterének.

Ifj. Sándy Gyula (1868-1953) leghíresebb műve az éppen felújítás alatt álló Budai Postapalota, a Széll Kálmán téren. Az épület tulajdonosa a Magyar Nemzeti Bank, mely nagylelkűen hozzájárult, hogy az épületről készült tekintélyes méretű makett, illetve a felújítás miatt leszerelt elemek is megjelenhessenek a kiállításban. Így látható a Posta Krisztina körúti bejárata melletti eredeti óra, csakúgy, mint egy zászlótartó rúd és a torony szélfogó ajtajának húzója is. Sándy Gyula nagyon szeretett tornyokat tervezni és megadatott neki, hogy rengeteg templomot építhetett, változatos tornyokkal. Evangélikus lévén főleg ennek a felekezetnek dolgozott, a két világháború között ő tervezte az országban a legtöbb evangélikus templomot. Ezek többnyire kisméretű épületek, de jellegzetes stílusuk miatt könnyen felismerhetők: általában pártázatban végződik a tornyuk, de gyakran állított kisebb fiatornyokat is a toronysisak köré.

A kiállítás első termét nagyrészt tehát építészeti vonatkozású munkák töltik ki, de itt – a Sándy-teremben – kapott helyet Konok Tamás festőművész dédapjának néhány alkotása is, főleg felvidéki tájképek. A második terem a Konok-terem, ahol id. Konok Tamás roppant szuggesztív, részben a II. világháború keleti frontján készült fotóit fia, a születésnapos festőművész geometrikus absztrakt festményei követik.

A kiállítás alcíme Metszéspontok, ugyanis a tárlat koncepciója, hogy a két Sándy és a két Konok munkássága közötti átfedéseket is bemutassa. Hogy mik ezek a közös pontok? Nos, remélhetőleg kiderül a Műcsarnokban október 25-ig még látogatható kiállításból.

Bodó Péter

kurátor   

2020. június 4.

A berlini királyi palota újjáépítésének nagy pillanatai május végén és június elején

A berlini királyi, később császári palota, vagy ahogy ott mondják, kastély (Berliner Schloss) évek óta zajló rekonstrukciós munkája kiemelkedően fontos szakaszához érkezett az utóbbi héten: a helyére került a kupola laternája a kereszttel. Az építkezést a kezdetektől nyomon követhettük egy webkamera segítségével, amelynek képei vissza is kereshetők. Az utóbbi hét nap eseményeinek fontos pillanatait követhetjük nyomon az alábbi képeken.

A május 25-én este fél 10-kor készült képen azt láthatjuk, hogy a főhomlokzat előtt már elő van készítve a terep a nemsokára érkező értékes szállítmány fogadásához:

Éjszaka 11 órára megérkezik a laterna kupolája és balusztrádos mellvédje:

Éjfélkor beemeli a daru a balusztrádos mellvédet:

Május 27-én 12.15 és 12.30 között felállítják a kupolára a keresztet:

Május 28-án délelőtt fél 10-re megérkezik a laterna első angyalszobra:

19 órakor a nyolc közül négy angyal a helyén áll:

Május 29-én kora délutánig összeszerelik az óriásdarut, amely a helyére fogja emelni a laternát a kereszttel. Ekkor már hét angyal foglalta el helyét a bábos korláton:

16.15-kor megkezdődik a kupola és a kereszt ráemelése a nyolc angyalszoborra:

Este 8 órakor előkészül az óriásdaru az emelésre:

9 órától nagyjából húsz perc alatt felemelkedik a nagy kupolára a laterna a kereszttel:

Miután június 2-án szétszerelték és elszállították az óriásdarut, az épület még részben felállványozva, de már lényegét tekintve készen áll:

Szöveg: Rozsnyai József

Képek: https://cam01.berlinerschloss-webcam.de/

„a Lánchíd klasszikus; olyan, mint Arany János.” Időutazás gyalog, buszon és villamoson

Alapkőletételének századik évfordulóján így ünnepelte Szerb Antal (1901 – 1945) író és irodalomtörténész Pest és Buda első állandó hídját az Uj Idők 1942. augusztus 22-i számában. (A százéves Lánchíd. Uj Idők, XLVIII. évf. (1942) 34. sz. 221-222.).

A Lánchíd immár 170 éves történetéből izgalmas fejezet ragadható ki az építés befejezése (1849. november 29.) és az alapkőletétel évfordulója (1942. augusztus 22.) között. Hogyan formálódott a híd és környéke fennállásának első kilenc évtizede alatt? Hogyan viszonyult a „klasszikus” a modern, nagyvárosi igényekhez? Mire számíthatunk, ha marslakóként csak 85 éves útikönyvhöz jutottunk hozzá? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum „A Lánchíd alakváltozásai” című időszaki kiállításán.

A híd pillérének eredeti formáját bemutató makett, M=1:75. A kapuzat belső fala függőleges, a párkányzat benyúlik az űrszelvénybe. Magyar Közlekedési és Műszaki Múzeum https://www.mmkm.hu/hu/kiallitasaink/a-lanchid-alakvaltozasai

Szerb Antal 1942-es cikkének – az utókor szemével nézve – torokszorító  felütése után: „Amióta nem lehet külföldre utaznom, játékokkal igyekszem a bennem élő utazási ösztönt lecsillapítani és elaltatni: azt játszom, hogy úgy járok-kelek Budapest utcáin, mintha idegen volnék és először csodálkoznék el a város szépségén.” tisztelettel ragadjuk karon az írót, és ismerjük meg vele az ostrom előtti Budapestet!

„A múltkor a 18-as villamossal utaztam a budai Duna-parton és egyszerre csak ott álltunk közvetlenül a Lánchídnál. Olyan hirtelen és meglepően állt előttem, […] kiszálltam a villamosból, ezt meg kell nézni, gondoltam, az ember nem mehet csak úgy el egy ilyen híd mellett.” 1942-ben a Városligettől az Erzsébet hídon át a Déli pályaudvarig közlekedő villamoson utazók megcsodálhatták az építményt. Ma már hiába keressük a 18-ast a menetrendben: a járatot 2016. január 16-ától a meghosszabbított 17-es, az újrainduló 56-os és az újonnan létrehozott 56A járatok váltották ki. (http://villamosok.hu/nza/18-as/)

A [járat]-számokkal kapcsolatos irodalmi asszociációk (Sz. A. után) nyomvonalán utazzunk vissza még pár évet, 1935-ig. Ebben az évben vehette kezébe az olvasó Szerb Antal máig egyik legnépszerűbb művét, a Budapesti Kalauz Marslakók számára című bedekkert, mely a Nyugat februári számában (Budapesti kalauz Marslakók számára. Nyugat XXVIII. évf. 2. sz., http://www.epa.hu/00000/00022/00589/18464.htm ) és könyv alakban (Budapesti kalauz Marslakók számára. Kolozsváry Sándor rajzaival. Löbl Dávid és Fia, Budapest 1935. https://mek.oszk.hu/01700/01717/html/) is megjelent.

„A Lánchidat a mult század elején építették, sok évtizeden át, őszinte kollektív lelkesedéssel.” – foglalja össze frappánsan Szerb azt a több évtizedes, kemény munkát, mellyel a híd létrejött. A Pest és Buda közötti hajóhidat kiváltandó állandó kőhíd megépítésének gondolata többször felmerült a 19. század első évtizedeiben, azonban nagyobb lendületet, 1821-ben vett a hídügy, gróf Széchenyi István (1791 – 1860) fellépésével. Széchenyinek sikerült József nádor (1776 – 1847), gróf Sándor Móric (1805 – 1878) és gróf Andrássy György (1797 – 1872) támogatását is megnyernie. 1832-ben megalakult a Hídegyesület, ezután Széchenyi Andrássy Györggyel Angliába utazott, hogy a függőhidakról, és azok építéséről a helyszínen tájékozódjon. Az 1830-as évek közepén megalakult a Lánchíd Részvénytársaság, és Széchenyi megnyerte az ügynek báró Sina György (1783 – 1856) bécsi bankárt is.

Czakó Elemér: Széchenyi a legnagyobb és a leghívebb magyar. Budapest Székesfőváros, 1941. 140.
Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár / Budapest Gyűjtemény

Az alapozás első cölöpjeinek leverése 1840-ben kezdődött, melyet 1842. augusztus 24-én az ünnepélyes alapkőletétel követett. Az első láncot 1848. március 28-án, az utolsót az év nyarának végén húzták fel. (Tóth Ernő (szerk.): Duna hídjaink. Közlekedésfejlesztési Koordináció Központ, Budapest, 2009. 11.) 1849. november 20-án Julius Jacob von Haynau tábornok nyitotta meg. Széchenyit ekkor már több, mint egy éve a döblingi elmegyógyintézetben ápolták.

A Lánczhíd építése. Barabás Miklós tollrajza. Bártfai Szabó László: Gróf Széchenyi István és kortársai 3. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1926. 237. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár / Budapest Gyűjtemény

Szerb Antal 1942-es cikkében a Budapesti Kalauzhoz képest bővebben – Vajda Pál R. A százéves Lánchíd című, 1942-ben megjelent könyvére hivatkozva – ismerteti az építéstörténetet. Az áttekintés során közölt, a közreműködő angol William Tierney Clark (1783 – 1852) és a skót Adam Clark [Clark Ádám] (1811 – 1866) mérnökökre vonatkozó adatai azonban pontatlanok: „A Lánchíd felépítése a köztudatban Clark nevével forrt össze. De csak kevesen tudják, hogy tulajdonképen két Clark munkálkodott a híd körül. Az egyik: Tierney William Clark angol mérnök készítette a híd terveit; a másik: Adam Clark nem is volt mérnök, hanem ezermester-féle, abból a bátor és leleményes emberfajtából, amely az angol ipart akkoriban az egész világon diadalra vitte. […] A két Clark semmiféle rokonságban nem állt egymással, tiszta véletlen, hogy mind a kettőt Clark-nak hívták.” A sors fintora, hogy a Miskolcon élő dr. emődi Tóth Béla orvos családjában is olvasták a cikket, a doktor felesége pedig nem más volt, mint Clark Ádám dédunokája. Tóth Béla helyreigazítása az Uj Idők szeptember 5-i számában jelent meg. „Közli, hogy birtokában van Clark Ádámnak 1857 december 2-án kiállított 86 sorszámú angol útlevele, amely Clark polgári foglalkozását a következőképpen határozza meg: Adam Clark, a Civil Engineer (British Subiect). Clark Adám tehát nemcsak ezermester volt, hanem mérnök is.” (Clark Ádám mérnök volt. Uj Idők, XLVIII. évf. (1942) 36. sz. 294.).

Nézzük elsőként körbe a pesti hídfőnél! A híd stílusát idegenvezetőnk így jellemzi: „A Lánchíd, amint látja, Uram, empire-stílusban épült, mint az egyik oldalon az Alagút bejárata és a másik oldalon a Főkapitányság.” Az akkori nevén Ferenc József (ma: Széchenyi István) téren a második világháború végéig működött a fővárosi rendőr-főkapitányság, mely az ostrom során súlyos károkat szenvedett, ezért lebontották. (http://www.rendormuzeum.com/fooldal).

A Széchenyi Lánchíd és a Királyi Palota (ma Budavári Palota) Pestről nézve, 1935. FORTEPAN / Erky-Nagy Tibor

Két oldalon egy-egy fekvő oroszlán szobra őrzi a hidat, Marschalkó János (1819 – 1877) alkotásai. 1918. november 30-a óta bárki szabadon, hídpénz megfizetése nélkül átkelhet a hídon, a vámszedőházak azonban még a második világháborúig álltak, az újjáépítés során bontották el azokat. A pesti hídfőnél 1939-ben gyalogos és közúti alagút, majd egy évtizeddel később villamos aluljáró épült. 1945. január 18-án reggel 7 órakor a visszavonuló német csapatok a hidat felrobbantották. Újjáépítése 1947. októberében kezdődött, a pesti hídfő déli oldal oroszlánszobra talapzatán felirat állít emléket a rekonstrukciónak. (https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6542).

Fontos, hogy a megfelelő év- és napszakot válasszuk ki az átkeléshez: „A Lánchidat valószínűleg mind a négy évszakban építették, de azért mégis főképp téli híd. Téli és esti, fekete a jellegzetes színe, meg az a csokoládé-barna, ami a nagyvárosi aszfalt, ha vizes.” Átadása után 70 évig fakocka útburkolaton lehetett közlekedni a hídon. 1919-ben beton alapot, és homokba ágyazott kiskockakő-, majd 1929-ben aszfalt burkolatot kapott az útpálya. A járdák eredetileg körülbelül 180 centiméter szélességűek voltak, majd az 1914-15-ös átépítés során kiszélesítették azokat 220 centiméterre, és deszkapallók helyett (az útpályát megelőzve) aszfaltburkolatot kaptak, melyet azonban hamarosan, 1919-20 során javítani kellett.

A híd hosszával (380 méter) kapcsolatban talán jobb, ha nem bölcsészbecslésekre hagyatkozunk: „A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú.” A romantikus hangulathoz hozzájárulhat a szegényes közvilágítás, melyre sok panasz volt az 1930-as évek közepén. A kezdeti olaj-, majd gázüzemű lámpákat 1896-ban váltották fel az elektromos ívlámpák. 1913-15 között a régi gázlámpákat megjelenésükben hasonló, háromágú villanylámpákkal cserélték fel. Két évtizeddel később azonban az elpiszkolódott üvegű vagy egyáltalán nem égő világítótestek már nem biztosítottak kellő fényt, ezért 1936-ban megerősítették a közvilágítást. Ugyanebben az évben megindultak a díszkivilágítás próbái is. 1937-től kapott állandó díszkivilágítást a híd, az olasz uralkodópár, III. Viktor Emmánuel és Heléna királyné látogatásához, valamint a 34. Eucharisztikus Világkongresszus időpontjához igazítva.

Széchenyi Lánchíd, 1936. FORTEPAN / Lőrincze Judit

Lámpatest a Lánchídról. Magyar Közlekedési és Műszaki Múzeum
https://www.mmkm.hu/hu/kiallitasaink/a-lanchid-alakvaltozasai

Széchenyi Lánchíd, díszkivilágítás az Eucharisztikus Világkongresszus alkalmával, 1938. FORTEPAN / Romák Éva

Míg ezeken merengtünk, megérkeztünk a budai hídfőhöz, mely Várhegyről impozáns látványt nyújt. „Általában Pestnek két történelmi rétege van: a barok […] és az empire, amely egy nagy magyar lendület emlékét őrzi […]. Itt, az Alagút és a Főkapitányság között még megvan valami belőle. Ha a nádor lenézett palotájából, száz évvel ezelőtt, ezt a képet látta. És sóhajtva Széchenyire gondolt, akit ő csak Stefi gróf néven becézett.” Szerb Antal jellemzésében a történelmi pontosság vereséget szenved az idillel szemben: József nádor 1847. január 13-án elhunyt, így nem gyönyörködhetett a 1849-ben átadott híd, és az 1856-ban átadott alagút képében.

Kilátás a budai Várból a Clark Ádám tér, a Széchenyi Lánchíd és a Bazilika felé, 1937. FORTEPAN / Nagy Ilona

Marschalkó János a négy oroszlánszobor mellett Széchenyi István és Sina György családi címerének elkészítésére is megbízást kapott. A pajzsok 1852. március 10-ét követően kerültek fel a szobortalapzatokra (a budai hídfő déli oldalán a Széchenyi, északi oldalán a Sina család címere látható). Az 1859-es év során a hídfők esztergomi köveit mauthauseni gránitra cserélték. 1861. szeptember 21-én, az előző évben elhunyt Széchenyi 70-ik születésnapja alkalmából az északi oldali talapzatra rávésték a híd történetét. A déli oroszlán szobor talapzatán látható a híd neve régies írásmóddal: „Széchenyi Lánczhíd”, melyet 1915. november 29-e óta visel.

A Lánchíd a budai hídfőjénél lévő villamos aluljárót a pestinél korábban, 1907-ben átadták át. 1949-ben, a vámszedőházak elbontásával vált lehetővé a hídfő megnagyobbítása, és a körforgalom megépítése.

Villamos alagút a Széchenyi Lánchíd budai hídfője alatt a Lánchíd utca felől nézve, 1940. FORTEPAN / Dienes Balázs

Aki visszafelé már nem szeretné a sétálást kockáztatni, autóbuszra is szállhat. 1924. szeptember 3-án indult az első 3-as jelzésű járat a Krisztina tér és a Vilmos császár (mai Bajcsy-Zsilinszky) út között. (https://mult-kor.hu/nem-volt-megalloja-barki-leinthette-az-elso-1915-s-budapesti-buszjaratot-20190301) A járat azért is különleges, mert ez volt az első, mely budai és pesti oldalt összekötötte. A motorizáció megjelenésével a forgalomirányítás különösen fontos kérdéssé vált, ugyanis két busz nem fért át egymás mellett a pilonok kapuzatain. A második világháborút követő újjáépítés során a kapuzatok belső oldaláról levésték a kiálló kőburkolatot és a külső fal dőlésszögéhez igazodó, az eredetinél szélesebb nyílást hoztak létre.

Kilátás a Gellérthegyről a Széchenyi Lánchíd felé, 1935. FORTEPAN / Lőrinczi Ákos

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Lánchíd 1849. november 29-i felavatása óta Pest és Buda ikonikus jelképe és (közös) fejlődésének egyik tengelye volt. Egy használatban lévő híd állapota sosem lehet végleges. A természeti és használatból adódó amortizáció és a technikai újítások már a második világháború előtt (és azóta is) folyamatos átalakításokat igényeltek, a 20. század közepén pedig a háborús károk helyrehozatala jelentett kihívást a szakemberek számára. A kiállítás informatív, tematikus tablói, archív felvételei, makettjei és eredeti műtárgyai ezzel a lényegében 170 éve folyamatosan zajló építéstörténettel ismertetik meg a látogatót.

A főváros legszebb hídja nem csupán technikai vívmányai miatt értékes, hanem annak a korszaknak is emléket állít, melynek szülötte: „a híd nemes szépsége továbbra is mutatja az utat Széchenyi eszményei, a magasabb humánum, a belső harmónia felé.” (Szerb Antal: A százéves Lánchíd)

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Lánchíd alakváltozásai. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki információs Központ és Könyvtár (1111 Budapest, Budafoki út 4-6.), 2019. november 20 – 2020. február 14. (https://www.mmkm.hu/hu/kiallitasaink/a-lanchid-alakvaltozasai)

Hegedüs Márta Flóra

művészettörténész