Breuer újra itthon: az Iparművészeti Múzeum és az Építészeti Múzeum közös kiállítása

A Magyar Nemzeti Bank Értéktár programjának támogatásával 2016 őszén az Iparművészeti Múzeumba érkezett a világhírű, magyar származású építész és bútortervező, Breuer Marcell New York-i irodájának egykori berendezéséhez tartozó tárgyalóasztala. Breuert elsősorban a dizájntörténet egyik legkiemelkedőbb alkotójaként tartjuk számon, biciklikormány ihlette csőszékével világraszóló hírnévre tett szert a fiatal művész. A pécsi születésű, ám az Egyesült Államokban nagy karriert befutott építész munkáiból sajnos a magyar közgyűjtemények keveset őriznek. Ezért is figyelemre méltó, hogy a megújulás előtt álló Iparművészeti Múzeum utolsó kiállításában, a Magyar Építészeti Múzeummal és Dévényi Tamás építésszel közös munka eredményeként kívánja megismertetni a nagyérdeművel az új szerzeményt és alkotóját.

A 2016. december 8-án megnyílt kiállítás fő – de korántsem az egyetlen – attrakciója a Breuer által tervezett gránitasztal, amely a díszterem közepén látható. Nem egyedül áll a térben, két fehér színű makett van a közelében teljessé téve a bútor különös történetét. Létezik ugyanis több olyan tervváltozat is, amely az asztalhoz készült a végleges verziót megelőzően. A Syracuse University Archívumából került elő egy 1956-os tervlap, amely vékony kőlapot tartó, X alakú, krómozott acéllábazatú kisasztalt ábrázol. Ez volt a Breuer iroda tárgyalóasztala, melyet Joe Neski amerikai építész „hangvilla-asztalnak” nevezett, mert amikor meglökték és enyhén megcsavarodott, visszalendülés közben halk búgó hangot adott ki. Egy másik rajz – amely szintén az előbb említett Breuer-Archívumban található - a gránitasztal harmadik változatáról árulkodik. A picit vastagabb és rövidebb bútor terve 1954-ből való, de valószínűleg nem ez a változat került a Breuer-irodába az 1956-os költözésekor.

Breuer Marcell gránitasztala és annak változatai

Amikor a kiállítás kurátorai - Horányi Éva és Ritoók Pál művészettörténész valamint Dévényi Tamás építész – kicsomagolták a gránit „monstrumot”, észrevették, hogy az asztallap fonákja besárgult – valószínűleg a dohányfüsttől -, így jól kivehető az X láb körvonala, valamint a harmadik változat két vaskos U alakú pillérének nyoma is. Mindezekből azt a következtetést vonták le, hogy a ma is látható gránit asztalt csak 1965-ben, a Breuer-iroda újabb költözése után vehették használatba.

A tárlat címe Breuer Marcell 1934-es hazatérésére utal, amikor a két tehetséges építésszel, Molnár Farkassal és Fischer Józseffel társult, majd a Budapesti Nemzetközi Vásár (BNV) 1935. évi városligeti pavilontervük első díjat nyert. A BNV hangulatát idézi fel a kiállítótérbe állított nagyméretű henger formájú hirdető oszlop is, melyen a korabeli BNV-s plakátokat tekinthetik meg a látogatók. Ahogy a gránitasztalhoz lépünk, a díszterem közepén szemünket sárga és kék sáv vezeti jobbra és balra. A sárga sávban láthatjuk az 1930-as években született alkotásokat, a kékben pedig az 1950 körül készülteket.

Molnár Farkas szobája. Az 1950-es évek sávja üresen maradt,
mert az építész a második világháború során hunyt el. 

A tárlaton Breuer Marcell művészetén kívül ráadásként hét olyan magyar építész-iparművész iroda-berendezései is felsorakoznak, akikkel Breuer együttműködött vagy a korabeli hazai építészeti közélet fontos szereplőjeként került kapcsolatba. A már említett Molnár Farkas és Fischer József mellett az Iparművészeti iskola két neves tanára: Kozma Lajos és Kaesz Gyula, növendékük, a tehetséges belsőépítész: Kovács Zsuzsa; a főként a Tér és Forma főszerkesztőjeként ismert építész és művészeti író: Bierbauer Virgil és a kevésbé ismert, ám a Nagyvárad téren álló ikonikus magasházunk (SOTE Emléleti Tömb) egyik tervezőjeként (Gerlóczy Gedeonnal) számon tartott Wágner László. Nemcsak az ő művészetük kap hangsúlyt bútoraikon és a pályájukat ismertető archív dokumentumok által, hanem Breuer Marcell a modern magyar bútortervezésre és belsőépítészetre tett hatása is érzékelhető.

Kozma Lajos tervezőasztala (fent)
és a Kovács Zsuzsa által tervezett "típus konyha" (lent). 

A kiállítás kurátora: Horányi Éva, Dévényi Tamás, Ritoók Pál

Társkurátorok: Baldavári Eszter és Sebestyén Ágnes Anna

Látvány: Dévényi Tamás

Grafika: Parák Andrea

A 2017. június 11-ig megtekinthető kiállítás programját szakmai és szubjektív tárlatvezetések, előadások, kerekasztal-beszélgetések, workshopok és izgalmas múzeumpedagógiai foglalkozások színesítik.

Szöveg: Baldavári Eszter

Fotók: Baldavári Eszter és Bíróné Balogh Viktória