Ráckeve gyöngyszemeinek nyomában

Klubunk ez év nyarán is volt kirándulni, a cél ezúttal a látnivalókban meglepően gazdag Ráckeve volt.

Július 7-én borongós napra ébredtünk, de szerencsére az esőnek már csak a nyomát láttuk, mikor a Közvágóhídnál gyülekeztünk. Korán kellett indulni, hiszen a HÉV-vel több, mint egy óra az út a szép Duna-parti városba. A vasútállomáson fogadott bennünket Fodor Piroska vezetőnk, aki a helyi Árpád Múzeum restaurátora és a város szülötte. Neki köszönhetően nemcsak a nevezetességeket nézhettük meg, hanem a város közéleti múltjáról is hallhattunk történeteket az iskoláktól a mozikig.

A belváros felé haladva útba esett a Johann Lucas von Hildebrandt által Savoyai Jenő hercegnek épített kastély, ami tavaly óta sajnos zárva van, ezért csak kívülről néztük meg a barokk építészet e korai gyöngyszemét. Utunkat folytatva meglepetéssel láttuk, hogy Sebestyén Artúrnak több szecessziós épülete is áll a városban, illetve szintén meglepő volt látni a középkorból fennmaradt épületeket is. 

A központba érve először a református templomhoz mentünk, melybe a lelkésznek köszönhetően be is tudtunk menni. A Dobovszky József István szentesi építész által tervezett neogótikus templom igényes belső berendezését hosszabb ideig szemlélhettük, közben a lelkész mesélt az épület múltjáról, építésének körülményeiről, majd Sipos Anna tagtársunk Dobovszkyval foglalkozó írásából is felolvastunk.

E szellemi táplálékok után retró hamburgereket ettünk egy kis falatozóban, majd az ebédszünet után a Hajómalomnál találkoztunk újra vezetőnkkel. Szerencsére működés közben is megnézhettük ezt az ipari műemléket, ami nagy szó, hiszen egész Európában alig maradt fenn működőképes állapotban ilyen jellegű építmény. Sőt még vásárolhattunk is a frissen őrült lisztből.

 

Ezután a Keresztelő Szent János katolikus templomban folytattuk a kirándulást, mely egy klasszicizáló késő barokk épület, igazi nevezetessége azonban a Patay László Munkácsy-díjas festőművész által készített szekkó, ami az egész mennyezetet, a szentélyt és a bejárati falat is kitölti, összesen 640 négyzetmétert borít. A festő a bibliai jeleneteken, szenteken, erényeken és bűnökön kívül helyi hírességeket is ábrázolt a templomban. 

A templomok közül utoljára hagytuk a leghíresebbet, a középkori eredetű szerb ortodox rítusú Nagyboldogasszony-templomot, melyhez a különálló tornyot később, már barokk stílusban építették. E templomban is gyönyörű falfestményeket láthattunk, illetve megcsodálhattuk a díszes ikonosztázát is. A festmények egy részét már restaurálták és vezetőnknek köszönhetően e munkálatok kulisszatitkaival is megismerkedhettünk. 

A napot a Pártos Gyula tervezte szecessziós városháza kilátóként is működő tornyával fejeztük be, mely egykor tűztoronyként épült, így onnan nemcsak a Duna túlpartjára, de még a szomszéd településekig is el lehetett látni. Az időjárásnak köszönhetően ezt tapasztaltuk is, ekkora ugyanis már teljesen felszakadozott a felhőzet. Ezután megnéztük még az Árpád Múzeum állandó kiállítását is, majd a szép napsütéses időben a HÉV felé visszamenet a fáradtság ellenére is kis kerülővel útba ejtettünk egy remek fagyizót, így minden értelemben jó szájízzel fejeztük be a ráckevei kirándulásunkat.

Szerző és képek: Bodó Péter