Gombhoz a kabátot – gyűjteményhez a múzeumot

J. Paul Getty (1892-1976) amerikai olajmágnás a múlt század egyik leggazdagabb embere volt. Első dollármillióját 23 évesen szerezte, de komoly műgyűjtésbe csak az 1930-as években fogott. Los Angeles elővárosában, Malibuban vásárolt magának birtokot, az itt épített Ranch House-ban helyezte el gyűjteményét, amely 1954-től hetente két délután a nagyközönség számára is nyitva állt. A kollekció egyre gyarapodott, ezért Getty rövidesen egy új épület felállítását határozta el. Robert Langdon és Ernest Wilson építészek vezetésével 1974-re készült el a múzeum. A kritikusok nagy része fanyalogva fogadta az épületet, szerintük a munkálatokra fordított 17 millió dollárból egy modern, stílusában előremutató, a jövőt vizionáló múzeumépületet kellett volna létrehozni, nem pedig egy távoli, méghozzá igen távoli múltat idéző másolatot.

Amit azonban a rosszmájú kritikusok jóslata ellenére évente félmillióan keresnek fel és járnak be, nem más, mint a Vezúv 79-es kitörésekor elpusztult Villa dei Papiri replikája. Az épület egykor Herculaneum, a hős Herkulesről elnevezett város határában állt. 1750-ben, a svájci mérnök, Karl Weber irányításával kezdték feltárni a luxusvillát, amely nevét az egyik teremben talált, 1785 db elszenesedett papirusztekercsről kapta. Getty tizenkilenc éves korában járt először Herculaneumban, s attól a pillanattól kezdve rajongott a helyszínért, a korszakért, általában az ókori kultúráért – évekkel később egy történelmi témájú novellát is megjelentetett. Számára nem volt kérdés, hogy az új múzeumépületnek stílusában reflektálnia kell a benne bemutatott tárgyakra, így esett a választása az általa csodált nagyvonalú, elegáns villa suburbanára.

J. Paul Getty 1976-ban bekövetkezett halálakor óriási vagyont, mintegy 700 millió dollárnyi olajrészvényt hagyott a múzeum kurátoraira, aminek köszönhetően az addig jobbára görög és római emlékekből, francia bútorokból és iparművészeti tárgyakból, valamint néhány európai festményből álló gyűjteményt bővíteni kezdték. Szobrokat, újabb festményeket, grafikákat, középkori kéziratokat, fényképeket vásároltak.

Bár a malibui birtokon végeztek átalakításokat, az egyre gazdagabb anyag bemutatására a Villa szűknek bizonyult, ezért Los Angeles Brentwood negyedében, egy 750 hektáros területen Richard Meier tervei alapján 1997-re felépült a Getty Center, amely ma – az antik gyűjtemény kivételével – otthont ad a Getty Museum kincseinek.

A Getty Center megnyitásával egy időben a Villa bezárt, hogy 2006-ban, teljes pompájában nyíljon meg újból, mint Amerika egyetlen múzeuma, amely kizárólag az ókori görög, etruszk és római  kultúra tárgyi örökségét gyűjti, kutatja és állítja ki.

A felújítás nem csupán az épület csinosítását szolgálta, hanem egy korszerű, a legmodernebb technikával felszerelt komplexum létrehozását is jelentette – a Ranch House-ban irodákat, restaurátor műhelyeket, könyvtárat, kutató szobákat alakítottak ki; J. Paul Getty egykori otthona és első múzeuma ma a látogatók elől elzárt terület.

Az 1970-es évek óta eltelt időszakban Herculaneum területén tovább folytatták az ásatásokat, a Krisztus előtti első században épült Villa dei Papiriról egyre több minden derült ki, így a felújítás – és bővítés – során az egykori reprezentatív külvárosi villa még hitelesebb, még pontosabb másolatát tudták létrehozni. A Machado Silvetti építészcég elsősorban Karl Weber rajzait használta fel, de emellett más, campaniai és római ásatás emlékanyagát is alapul vette.
Ahhoz, hogy egy ókori villa hangulatát minél pontosabban visszaadják, a tájat, a kertet épp olyan gondosan meg kellett tervezniük, mint az épületet. A Vezúv lábánál álló villák kertjei nagyon fontos szerepet játszottak a tulajdonosaik életében; dolgoztak, játszottak, étkeztek, pihentek itt, tehát kellemesnek és kényelmesnek kellett lenniük. A Malibuban kialakított római kert létrehozása nagy kihívás volt a tervezőknek, bár az, hogy Dél-Kalifornia és a Nápolyi-öböl klímája hasonlít egymáshoz, némi könnyebbséget jelentett. Habár nem tudni, hogy pontosan milyen növények nőttek a Villa dei Papiri kertjében, a korabeli irodalmi forrásokból, valamint a modern tudományos analízisekből sok információt gyűjtöttek. A múzeum kertjéhez Olaszországból hoztak magokat, hagymákat, örökzöldeket.

Az intézmény új bejárati pavilonjából a gyalogút a Barbara és Lawrence Fleischman nevét viselő szabadtéri színházhoz vezet. A domboldalba vájt tizenöt sorban egyszerre 450 néző élvezheti az alkalmanként rendezett előadásokat, koncerteket. A színház lépcsőjén leereszkedve érkezünk el a múzeum tényleges bejáratáig, amelyet nyolc korinthoszi oszlop díszít. A szokatlan – az alsó részében vörösre festett, sekély kannelúrás, a felsőben fehér színű, spirálos vonalvezetésű – oszlopok előképéül a Stabiae-ben álló Villa San Marco oszlopai szolgáltak.

Bronz kapu nyílik az előtérbe, onnan léphetünk a római ház központi terébe, az átriumba, amely több, ókori épületből vett motívumot tartalmaz. A jón féloszlopok a Herculaneumban feltárt Szamniszi ház mintájára készültek, a mennyezetet díszítő rozetták a pompeji Lararium házán is megtalálhatók, míg az oroszlánfejekkel ékes compluvium eredetije a Vettiusok házában figyelhető meg. Malibuban a nyílás elzárható, a ritkán hulló eső sem gyűlik az impluviumban – ezt egy cibetmacska fejét formáló kútból töltik fel. A Kaliforniát hosszú ideje sújtó aszály miatt azonban a kutak és medencék – már amelyekben nem élnek állatok – mind szárazak. Bár a Villa dei Papiri több helyiségét is mozaikpadló borította, a múzeumban csak az átriumban találunk erre példát. Az impluvium körül a fekete-fehér, városképet imitáló padló a pompeji Diomédész villa mozaikjának mása. A márvány medence sarkaiban kisfiút ábrázoló bronzszobrok állnak, ezek a Weber által talált több mint tucatnyi szobor közül négynek a másolatai. Az átriumból nyílnak a múzeum kiállítóterei.

Az épülethez két perisztil is tartozik. A kisebbet harminchat jón oszlop hangsúlyozza, a hosszúkás medence körül babér, labdarózsa, mirtusz, rozmaring, levendula és akantusz nő. A növények között a Villa dei Papiriban lelt szobrok másolatai állnak.

A belső perisztilből érhető el a pazar kis terem, a bazilika. Nyolc fehérmárvány oszlop osztja a teret három hajóra. A korinthoszi oszlopfőket négy, különböző színű márványból faragták, a herculaneumi Szarvas házában talált egyetlen oszlopfő mintájára. A Cipollino márvánnyal borított falakon a fekete palával keretezett négyzetes elemek közül kettőt alabástrommal töltöttek ki. A vékonyra csiszolt anyag finoman, lágyan ereszti át a fényt. A többi keret mézszínű ónixot ölel körül.

A bazilika mellett egy másik különleges termet találunk, ahol tizennégy különböző típusú márvánnyal burkolták a falakat és a padlót. Ez a tér nem konkrét mása egy ókorinak, csupán az egykor bányászott rendkívül sokféle színű, mintázatú, felületű anyagot mutatja be.

A Herkules temploma nevű helyiségben állítják ki J. Paul Getty legkedvesebb műtárgyát, a Lansdown Herkulest. Az életnagyságú márványszobrot – amely a fiatal hőst ábrázolja, kezében a legyőzött nemeai oroszlán bőrével – a gyűjtő 1951-ben vásárolta meg. A kör alakú szentély padlóburkolata Karl Weber rajza alapján készült: huszonkét koncentrikus körből áll, amelyek mindegyike világos és sötét márvány háromszögek váltakozásából épül fel. Nagyszerű példája úgy a geometrikus mintázatnak, mint a különböző színű márványok harmonikus felhasználásának.

 
Az ókori római villákban az emeletet szűk, eldugott lépcsőkön lehetett megközelíteni, így hát a múzeumi lépcsőház szinte az egyetlen eleme az épületnek, amely eltér az antik mintától. Az elegáns, karcsú lépcső Spanyolországból importált sárga színű márványból készült, és a modern múzeumépítészeti igényeket elégíti ki. Az emeleten is kiállítótereket találunk.

A lépcsősor mögött nyílik a keleti kert, a villa egyik legbájosabb része. A középpontjában, babérfák árnyékában egy cibetmacska-fejekkel díszített bronz szökőkút áll, az egykori Villa dei Papiriben talált kút másolata. Lehet, hogy a villa tulajdonosa kedvelte és birtokolta is ezt a szelídíthető ragadozót, hiszen több helyen is használta a fejet, mint dekoráló motívumot. A kert falánál álló, mozaikokból kirakott és színházi maszkokkal díszített másik kút a Pompejiben feltárt Nagy Kút másolata.

A triclinium, az ókori villák étkező helyisége, ahol a házigazda a vendégeit szórakoztatta, a múzeumban a külső és a belső perisztil között található, ez utóbbitól két, gazdagon faragott, magas talapzatra emelt fehér márvány korinthoszi oszlop választja el. A padlót és a falakat más-más, pompeji és herculaneumi lakóházakban talált burkolatok alapján tervezték meg, a padlón például a Szarvas házában feltárt márványpadló másolata látható, amelyet négy, eltérő helyről (Egyiptom, Spárta, Phrügia, Tunézia) származó márványból mintáztak, míg a falakra tizenegy különböző helyen bányászott kőzet került.

A külső perisztil az épületkomplexum egyik leglenyűgözőbb része. A középpontjában egy hosszú medence áll. Herculaneumban mélyebb volt, halak is éltek benne, de Malibuban ezt nem lehetett megvalósítani. A babér-, pálma- és gránátalmafák tövében, leander, levendula, ibolya, kakukkfű és írisz szomszédságában, Nápolyban öntött szobormásolatok kaptak helyet, mégpedig ott, ahol Weber jelölte őket a Villa dei Papiri feltárásakor az alaprajzon.

A falakat második pompeji stílusban festették meg, illuzionisztikus építészeti, csendéleti elemekkel – minden egyes motívumnak megvan a maga eredetije Pompejiben, Herculaneumban vagy Oplontisban. Csakúgy igaz ez a padlóra, a mennyezetre és a lámpatestekre.

A kert déli oszlopcsarnokáról az óceánra nyílik lenyűgöző kilátás, míg a nyugati oldal teljes hosszúságában elterülő kedves kis fűszernövénykertből a Santa Monica-hegység ezer méteres magassága határozza meg a látványt.

A múzeum kiállítótereiben tematikus elrendezésben sorakoznak a műtárgyak, könnyen érthető, de nem lekezelően didaktikus módon. A trójai háború történetével összefüggő emlékeket bemutató teremben például fellapozhatók Homérosz művei, az Iliász és az Odüsszeia. A falakon minimális információ, a műtárgyfeliratok mindössze 5-6 sorosak. Sehol egy multimédiás eszköz – és mégsem avítt a kiállítás. Minden tudnivaló eljut a látogatóhoz, sőt, felkelti a kíváncsiságát az iránt az ember iránt, aki a huszadik század derekán Utazás Korinthoszból címmel írt történetet. J. Paul Getty Kaliforniában újraálmodta az ókort. A múzeumépületet nézve sokan ma is fanyalognak és hamisat kiáltanak. Valóban nem modern, pláne nem futurisztikus. De kiegyensúlyozott, kristálytiszta és… gyönyörű.

Szöveg és képek: Mácsay Krisztina