Új évek otthonai – Szilveszter ikonikus épületei

Az év utolsó estéjén minden város tűzijátékba borul általában azok legikonikusabb épületeivel a középpontban. Vannak bizonyos konstrukciók, melyek azonban különösebben élvezik ilyenkor a világ figyelmét, mint máskor. Nem feltétlenül az újév, hanem építésük dátumának ünneplése miatt.

A New York Times régi szerkesztőségi épületének ma már átalakított üveghomlokzata tulajdonképpen csak a jól ismert reklámtábla funkcióját látja el a Times Square-en. A ma One Times Square Building nevet viselő felhőkarcoló szintjei alig vannak használatban, de Szilveszter estéjén a város legnézettebb épületévé válik.

Az újság kiadójának, Adolph Ochsnak 1905-ben sikerült egy nagyszabású újévi fesztivált celebrálni a frissen elkeresztelt térre. Egy egész napon át tartó ünnepséget, melyről aztán az egész ország beszélt. Miután a tűzijátékokat biztonsági okokból betiltották, két évvel később Ochsnak támadt egy ötlete, hogy a városi zászlórúdról egy vasból és fából készült fényes gömb ereszkedjen alá demonstrálva az 1907-es év végét. 1920-ban az eredeti gömböt egy teljesen vasból készült test váltotta fel, 1955-ben alumínium vázon lévő izzók sora alkotta a szerkezetet. 2000-re már kristályokkal fénylő, számítógéppel vezérelt gömb mutatkozott, majd 2007-ben a LED technológia vette át a szerepet. 2008 óta látható a mai formája a One Times Square tetején,  ahol a waterfordi kristályba burkolt geodézikus forma egész évben látogathatóvá is vált.

1. One Times Square. Fotó: Anthony Quintano, Wikipedia Commons

Maradva az Egyesült Államoknál, talán meglepő lehet egyesek számára, hogy területén egyetlen egy királyi palota azért áll. Nem máshol, mint Hawaiion, Honoluluban. A ma látható épület alapkövét 1879. december 31-én rakták le a királynő születésnapja alkalmából. Kalākaua király olaszországi útja során döntött a neoreneszánsz stílus hangsúlya mellett. Az európai formakincshez azonban sikerült Hawaii világának anyagait, formáit is hozzáadni, elég csak a homlokzat sajátos ornamentikájára rápillantani. Az épületen több építész dolgozott, de Thomas J. Baker elképzelései voltak döntőek. 1893-ban véget vetettek a királyságnak, innentől az aktuális kormányok otthona volt, egyben a függetlenség egyik jelképe. 1978 óta múzeum működik falai között.

2. Hawaii, Királyi palota. Fotó: Cristo Vlahos, Wikipedia Commons

Madrid szívében, ahol a „0” kilométerkő is áll, a Puerta del Sol, azaz a Napkapu tér terül el. Itt áll a Real Casa de Correos is, melynek óratornya alatt gyűlnek össze a madridiak megünnepelni az újévet. A helyzet unikalitása abban rejlik, hogy amikor az óra megüti az éjfélt, a 12 harangütésekor mindenki megeszik 12 szem szőlőszemet.  A szokás itt, ezen a téren kezdődött, de az egész országban kihagyhatatlan része lett az ünneplésnek a 19. század óta. Állítólag a szőlőtermesztők indítványozták mindezt a jobb eladás reményében.

3. Madrid, Real Casa de Correos. Fotó: Luis García, Wikipedia Commons

Dubaj sok minden mással egyetemben az újévi ünneplésben sem rest első lenni. A hely a világ egyik legkeresettebb szilveszteri városa mióta 2014-ben a legtöbb és legnagyobb mennyiségű tűzijátékkal kápráztatta el az eget. Az Adrian Smith tervei alapján elkészült Burdzs Khalifa épületét 2010-ben adták át. Pillanatnyilag még a világ legmagasabb felhőkarcolója a maga 828 méterével, és Dubaj rekorder szilveszteri műsorainak minden alkalommal középpontja.

4. Dubaj, Burdzs Khalifa. Fotó: Nicolas Lannuzel, Creative Commons

Boston városának felszínén hatalmas és bonyolult autópálya hálózat haladt végig évről évre nagyobb forgalommal és ennek következtében közlekedési dugókkal. Frederick P. Salvucci kezdeményezte azt az ötletet az 1980-as években, hogy a költségesen fenntartható és alig hatékony felüljárók helyett a kolosszális méretű rendszert a föld alá helyezzék. Mindezt úgy kellett kivitelezni, hogy a régi rendszer még használható maradjon a munka közben, s az építkezés felett a város semmiben ne szenvedjen kárt. A számos akadállyal, balesettel járó „Big Dig” elnevezésű munka magában foglalt több alagutat, autópályát és megépült egy 10 sávos aszimmetrikus függőhíd is a rendszer Charles folyó feletti összeköttetésére. A világ egyik legnagyobb mérnöki bravúrját ugyan 2006-ban már használatba vették, de az elkészültét szimbolikusan 10 éve, újévkor jelentették be.

5. Boston. Fotó: Global Jet, Wikipedia Commons

A Sidney Harbour Bridge majd két évtizeden át épült az első világháború közbeszólása miatt. (1912-1932) Az acélhíd az ausztrál város két kerületét köti össze, és vasúti kapcsolatot is nyújt egyben. Ihletője a New York-i Hell Gate Bridge, melyre kísértetiesen hasonlít. Az Operaházzal együtt úgymond a város jelképévé vált. Túrákat szerveznek a szerkezeten felmászva, sőt, házasságokat is kötnek a tetején. Kitüntetett figyelmet kap minden év szilveszterén, mégpedig az acélívről változatos formációkban kilőtt tűzijátékok révén.

6. Sidney Harbour Bridge. Fotó: Diego Delso, Wikipedia Commons

A Nejmeh tér Bejrút belvárosában ad otthon többek között a libanoni parlamentnek, templomoknak, kulturális intézményeknek. A tér középpontjában egy Art Deco óratorony áll, melyet az 1930-as években egy Brazíliába emigráló libanoni, Michel Abed adományból állítottak fel. Bejrút fontos tere az itt dúló háborúknak köszönhetően folyamatosan rombolások áldozatává vált. Helyreállítása az 1990-es évek egyik legismertebb rekonstrukciója volt. Éppen ezért, mikor újévkor idegyűlnek az emberek az örvendezésen túl a háború borzalmaira való megemlékezés is része az ünnepnek egy szebb jövő reményében.

7. Bejrút, óratorony. Fotó: Gregor Rom, Wikipedia Commons

Hazánkban minden város főtere, csomópontja és azok építészeti jelképei kiveszik részüket az ünnepből. Van azonban egy igazán szerény épület, mely különösen eszünkbe juttatja az év utolsó és az újév első napját. Ez a 19. század elején épült kis házikó Kiskőrösön áll szinte a mai napig eredeti formáját őrizve. Petőfi Sándor január elsejére virradó éjszakán e ház szobájában született meg. A hagyomány szerint már a 19. században is zarándokhellyé vált, s mai napig a Petőfi Sándor Szülőház és Emlékmúzeum működik benne.

8. Kiskőrös, Petőfi Sándor szülőháza. Csanády, Wikipedia Commons

A cikk szerzője: Pleskovics Viola

2016

Az év utolsó napján illő beszámolnunk klubunk idei teljesítményéről, a házunk táján történt eseményekről. Majdnem minden relatív, így klubunk eredményeit is lehet ilyen és olyan szemszögből értékelni, mi mégis büszkék lehetünk arra, hogy töretlen lelkesedéssel működünk, klubestjeink hatéves születésnapunk után is viszonylag rendszeresen megrendezésre kerültek, tartalmas közös programjaink voltak ebben az évben ugyanúgy, ahogy alakulásunk óta minden esztendőben. Talán mégis blogunkra lehetünk az idén a legbüszkébbek, mert minden hátszél, külső segítség és anyagi források hiányában számos – minden korábbi év termésénél nagyobb számú – értékes írás jelent meg internetes felületünkön, és olvasóink száma is szépen emelkedett. Ezúton is köszönjük a megtisztelő érdeklődést!

            Vázlatosan összefoglalva idei tevékenységünket, kezdjük a klubestekkel, melyek szervezését az év eleje óta Máthé Eszternek köszönhetjük. Idei első, február 25-én megtartott klubestünkön szervezőnk tartott élménybeszámolót a katalán fővárosban nyert tapasztalatairól Barcelona, ahol gótika és szecesszió karöltve járnak címen. Április 29-én Tóth Péter mesélt dél-itáliai építészeti kalandjairól Matera: nyomorból a világörökség felé című előadásában. Június 30-án architektúránk közgyűjteményének két fiatal munkatársa, Baldavári Eszter és Sebestyén Ágnes számolt be szakmai útjukról ICAM2016: Szlovéniában járt a Magyar Építészeti Múzeum címen. Július 28-i estünkön Máthé Esztertől hallhattunk előzetes kedvcsináló beszámolót angliai nyíári egyetemi élményeiről, hogy aztán augusztus 31-én Két hét Angliában a Victorian Society in America szervezésében cím alatt vetített képes bemutató keretében is végiglátogathattuk Eszter izgalmas utazásának állomásait. Október 6-án Kelecsényi Kristóf amerikai tartózkodásának tapasztalatairól beszélt Egy ismerős ismeretlen – New York City – a landmark-város című előadásában. Október 28-án Firenze és környékére kalauzolt bennünket szép felvételekkel illusztrált bemutatójában Juhász Gabriella, Két hét Toszkánában címen. December 16-án jelen sorok szerzője tartott összefoglalót az év eseményeiről, valamint októberi római utazásáról a kedves egybegyűlteknek. Klubestjeinket többnyire a Ferenciek terei Kelta Pubban tartottuk, de megjelentünk a Bambi Eszpresszóban, és Kelecsényi Kristóf lakásán is:

Külső helyszínekre tervezett programokra 2016-ban is sor került. Január 30-án Baldavári Eszter tartott tárlatvezetést a Magyar Építészeti Múzeum általa is rendezett Egyszerű vonalakban tiszta színezés című  Róth Miksa kiállításon a budavári De la Motte-Beer-palotában. Március 19-én, József napon Máthé Eszter és a klubtagok nagyszerű meglepetés-sétát szerveztek számomra, melynek során kedves pesti épületeinket látogathattuk végig a Vígszínháztól a Wenckheim-palotáig, újabb és újabb rejtvényeket megoldva a következő állomás eléréséhez. Köszönöm ezúton is! Április 9-én Mácsay Krisztina tartott nagy sikerű vezetést a Magyar Nemzeti Galéria A művészet forradalma című kiállításán. Június 8-án hasonlóan kiváló élményben lehetett részünk, amikor Józsa Annának köszönhetően az Operaházat járhattuk be pincétől a tetőig. Szeptember 24-én Gödöllőre kirándultunk, október 29-én pedig a Nemzeti Sírkertben, vagyis a Kerepesi temetőben emlékeztünk neves építészeink sírjai előtt.

            Tartalmas évet zárhatunk tehát, a jövő évre legalább ennyi szép építészeti élményt kívánok klubunknak!

Szöveg és kép: Rozsnyai József

Materializált múlt

Bár jócskán magunk mögött hagytuk az 1960-as és 70-es éveket, még mindig akad példa több száz éves falak vasbetonnal való kiegészítésére. Az 1964-ben létrejött Velencei Charta filozófiáját tényleg dicséretes észben tartani, valójában azonban érdemes volna ezeket az elveket az elmúlt évek tanulóleckéihez konvertálni. Működhet-e mondjuk műemlék hamisítás nélkül az eredetivel azonos anyaggal való továbbépítés?

És ha igen, van-e olyan szakember ma, aki ki tudja keverni a régi habarcsokat, vakolatokat? Rendelkezik-e elég ember megfelelő technikai tudással, hogy továbbépítse a múltbéli szerkezeteket? Íme néhány példa a kortárs műemlékvédelemből, ahol a megfelelő kémiai folyamatok és azonos porozitás érdekében a régit választották a modern kor anyagaival szemben.

Michel Guyot tulajdonos fejében a franciaországi Saint-Fargeau várkastély helyreállítási munkálatai közben született meg egy különleges kísérleti projekt. A falkutatás során ugyanis kiderült, hogy a 17. századi falszövetben bőven megtalálhatóak a vár korábbi falai is. A restaurálás alatt felmerülő kérdések következtében döntött úgy, hogy az alapoktól kezdve kellene felépíteni korabeli technikákkal egy várat, hogy az az építészettudomány és a rekonstrukciós gyakorlat számára is tanulságos legyen. Alkalmas helynek Guédelon erdejének közepe bizonyult, ahol az összes matéria beszerezhető volt a természetből.  A vár építését 1997-ben kezdték, s még évekig épülni fog kizárólag középkori technikákkal és anyagokkal. Guédelon vára nem csupán látványosság a turisták számára. Az itt tanult mesteremberek egyedi végzettséget szereznek, s középkori eredetű épületek helyreállításánál kizárólag az ő szakértelmükre lesz szükség az egész országban.

1. Guédelon. Fotó: Guédelon.fr

2. Guédelon. Fotó: Guédelon.fr

3. Guédelon. Fotó: Guédelon.fr

Az igény a közelben is felmerült már. Erdélyben Csík, Kászon és Gyimes területein a takarmány tárolására, cséplésére használt épületek a 19. század óta folyamatosan őrzik formájukat és döntően meghatározzák a falvak karakteres sziluettjét. A mai mezőgazdaságban viszont nincs túl sok szerepük, ezért folyamatosan bontják őket, eltorzítva ily módon a kultúrtáj jellegzetes képét. Rodics Gergely és Esztány Győző építészek ötlete alapján azonban készült egy afféle útmutató Csűrjeink újrahasznosítása címmel, mely a tulajdonosokat érthetően és élvezetesen, frappáns illusztrációkkal vezeti rá az örökségvédelmi szempontokra.

4. Csíkpálfalva, lakóház. Fotó: Rodics Gergely

5. Csíkpálfalva, lakóház. Fotó: Rodics Gergely

6.  Lázárfalva, közösségi csűr.  Fotó: Rodics Gergely

7. Madéfalva, Fészek kávézó. Fotó: Rodics Gergely

Ugyan nem veti el a kortárs szellemiségű enteriőrök megvalósítását, mégis az eredeti részletek megtartására ösztönöz. Meggyőz arról mennyire időt állóbb a régi mészhabarcsok kikeverése, vagy falazási technikák ismerete a helyreállítások alkalmával. Az ötlet mozgalommá nőtte ki magát, egyre többen döntenek a pajták felújítása mellett. Sajnos az értő mesterember még kevés, így nagyobb a veszélye annak, hogy az emberek a modern és rosszabb minőségű utat választják.

Hazánkban is akad célzottan műemléki megfontolások alapján létrejött példa. A Rácz-fürdő épületegyüttesének szívében még ma is áll a török eredetű „Kücsük Ilidzse”. Számtalan be- és átépítésen esett át az évszázadok alatt, de a 2010-ben elkészült rekonstrukció során a nyolcszögletű meleg vizes medence (harara) falairól eltávolították - az egyébként igényes - csiszolt 20. századi kőburkolatokat, hogy a törökkori falszövet és annak nyílásai felszínre kerülhessenek. A barokk ráépítések miatt a kupola sem volt látható, így annak teljes kiszabadítása is elkészült. Az épületrész ily módon török kori formáját kapta vissza, de mi a helyzet az anyagokkal?

8. Rácz-fürdő. Fotó: Daniel Edwins

            Az áramot nem vezették be, az opeion a régi időkhöz hűen nyitott maradt. A kupola eredeti teteje ólom volt, így az új fedésnél is ehhez az anyaghoz ragaszkodtak. Probléma volt, hogy ez a megoldás mérgező. Hihetetlen azonban, hogy a modernebb fém és az ólom közötti minőségi különbséget látva a tulajdonosok mégis a hiteles anyag mellett döntöttek a szükséges biztonsági intézkedésekkel együtt!

9. Rácz-fürdő. Fotó: Pleskovics Viola

10. Rácz-fürdő. Fotó: Pleskovics Viola

A belső tér eredeti vakolatából is találtak maradványokat a falkutatás során. A téglaporos mész keverék pontos arányait a kivitelező számos kísérletezés után tudta megállapítani és újra felkenni a falakra és a kupolára. Nem csak autentikus látványt kölcsönzött ez a megoldás, de az eddigi tapasztalatok alapján a legtartósabb vakolat is létrejött a több száz éves, nedves falakra kent műanyag alapú anyagok ellenállásával szemben.

            Persze napjainkban ez a kérdés talán a várrekonstrukcióknál volna releváns. Diósgyőr 2014-ben befejezett első ütemének eleve azzal kellett szembenéznie, hogy az eredeti építőanyagok is kétfajta kőből származnak. Ehhez még 2005 és 2006 között építettek egy falszakaszt, mely az északi kaput teremtette meg mai formájában. Immáron a negyedik falszövetet szintén meg akarták különböztetni, de porozitásban valami hasonlót kerestek. Eredetileg egy spanyolországi homokkőre esett a választás sötétebb árnyalatával, végül mégis bogácsi mészkő jelzi világos színeivel az új korszakot. A nyíláskeretek frissen faragott, kemény süttői mészkövei pedig erre rátesznek egy lapáttal. Az ötlet így még érthető kezdeményezésnek is mondható (Füzéren vasbetonnal építettek), viszont a beton itt is felüti a fejét. Főként a habarcsban, habár tény hogy a korábbi helyreállításokhoz képest most semleges kémhatású cementből lett az megalkotva.

11. Diósgyőr, vár. Fotó: Pleskovics Viola

12. Diósgyőr, vár. Fotó: Pleskovics Viola

A műemlékvédelemben egyébként a restaurátorok ezt az elvet már régebb óta követik a korábbi évtizedek modern alapú retusaival ellentétben. Az esztergomi palotakápolna freskóinak 2013-ban befejezett konzerválása során például már mindenhol az eredetivel azonos keveréket juttattak az elvált, vakolat alatti, és a felületi hiányokba.[1] Elkerülve a hipotézis veszélyét, a műemléki építkezéseken építész és kivitelező számára is nagy lehetőséget jelenthetne a különböző korszakok technikáinak felelevenítése. Elvégre, ha valami kitartott több emberöltőn át, azt érdemes lehet újra megtanulni.

A cikk szerzője: Pleskovics Viola

---

[1]Prokopp-Vukov-Wierdl: A feltárástól az újjászületésig., Az esztergomi királyi várkápolna története., 119.o.