Városainkban sétálva gyakran találkozunk a magyar építészettörténet nagy alakjainak alkotásaival. Ismerjük és szeretjük Ybl Miklós vagy Lechner Ödön jelentősebb épületeit, ám a velük együtt dolgozó kortársakat már kevésbé. Városképünk alakításához, építészettörténetünk fejlődéséhez a kevésbé ismert építészek is sokban hozzájárultak.
Ybl és
Lechner kortársait mutatja be a TERC kiadó gondozásában megjelent Építőművészek Ybl és Lechner korában
című kötet. A szerzők - a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett
művészettörténészek és egyben klubunk tagjai - tizennégy építész életművét vonultatják fel.
Kik is
voltak a fent emlegetett építészek? Jelen bejegyzésben rövid betekintést
nyújtunk kötetünk szereplőinek változatos életművébe, felvillantva jelentősebb
épületeiket a teljesség igénye nélkül.
 |
Budapest, Toldi Ferenc Gimnázium 1857-1859. |
Az osztrák
származású Hans Petschnig (1821-1897)
az 1850-es és 1860-as években vezető stílussá vált romantika vagy más néven
romantikus historizmus alkotója. A korszak legkiemelkedőbb építészei, Ybl
Miklós és Feszl Frigyes mellett kitűnő alkotásaival gazdagította a romantikus
építészetünk kevés főművének állományát. A hazai romantika építészetében nála
jelentkezik a legmarkánsabban a gótizálás. Jelentős épületeinél a gótika
észak-német tradícióját követte. Első nagyszabású és egyben legjelentősebb
megbízása a közismert budai főreáliskola (a mai Toldi Ferenc Gimnázium), alkotó
munkájának fő színtere azonban Szekszárdhoz köthető. Nevéhez fűződik a gótizáló
formanyelven megszólaló szekszárdi Újvárosi római katolikus plébániatemplom. A
19. század közepétől új lendületet vevő zsinagóga-építkezéshez a szekszárdi
zsinagóga épületével csatlakozott.
 |
Budapest, Haas-palota (1872-1873) a Gizella téren 1900 k. (forrás: Fortepan) |
Linzbauer István (1838-1880) a historizmus korának építésze.
Nevéhez köthető a főváros egyik jelentős
neoreneszánsz épületének, az egykori Gizella (ma Vörösmarty) téren állt
Haas-palotának megtervezése. Az építész az Andrássy és a Nádasdy család
megbízásából is dolgozott, nevéhez fűződik a nádasdladányi Nádasdy-kastély és a
Bem rakparti Andrássy-palota megtervezése. Jelentős állami építkezések, így az
Operaház, a Királyi palota és a Margit-híd szobrászati díszítményeire vonatkozó
pályázatán is részt vett. Ezen kívül várostervezési és fejlesztési tevékenysége
is ismert (a Sugárút háztömbjei Ybl Miklóssal). Sajnos az építész legtöbb műve
elpusztult, ezeket (Haas-palota, Heinrich István háza, amely később Bristol
néven szállodaként működött, Kölber Fülöp bérháza, a tiszadobi
Andrássy-vadászkastély), archív fotókból vagy folyóiratokban közölt tervekből
ismerjük. Több épület esetében Linzbauer csak az átalakítási munkálatokban vett
részt (Vigadó, Ludoviceum, Köztelek, Helytartósági épület).
 |
Budapest, Teréz körút 1-3. 1887. (forrás: Wiener Bauindustrie-Zeitung) |
Schmahl Henrik (1846-1912) életművéről
eddig nem jelent meg tudományos összefoglalás, pedig épületei közismertek. Alig
akad olyan budapesti, aki ne ismerné az Uránia vagy a Párisi-udvar különleges építészeti
stílusú épületeit. Ybl Miklós munkatársaként az 1880-as években emelkedett a
budapesti építészet vezető alakjai közé. Négy épülettel – köztük a sugárút
egyik legszebb palotájával, a Haggenmacher-házzal – járult hozzá az Andrássy
út, míg kilenc épülettel a Teréz körút kiépüléséhez. Stíluskeresése során a
német területek reneszánszától kezdve a velencei gótikán át a mór építészetig
számos formavilághoz értően és biztos ízléssel nyúlt, így élen járt abban a
folyamatban, mely megtörte a neoreneszánsz egyeduralmát a kései historizmusban.
Legkülönlegesebb alkotása a már említett Uránia, a Rimanóczy-mulató millennium
évében elkészült épülete, amelynek belső gazdagsága – némileg átalakítva – a
mai napig elkápráztatja látogatóit. Schmahl azonban nem csak stíluskeresésben
volt újító. Házaiban – gyakran a homlokzatokon is – alkalmazott öntöttvas-,
később betonszerkezetek mutatják innovatív mérnöki leleményét is.
 |
Budapest, Erzsébet Örökimádás templom 1904-1908. |
Az Üllői
úton sétálva messziről látható az Erzsébet Örökimádás templom fehér tornya. Aigner Sándor (1854-1912) főművéről van
szó, aki rövid életpályja alatt számos bíróságot és templomot épített az
egykori nagy Magyarországon. Kortársaihoz hasonlóan építészeti tanulmányait
Bécsben kezdte, ahol Friedrich von Schmidt tanítványaként hamar a neogótikus
stílus hű követője lett. Mesterét követve a műemlékvédelemben is fontos
szerepet töltött be. Az akkoriban népszerű purista elveket követve több
jelentős épület restaurálását maga vezette, mint a veszprémi vagy győri
székesegyházakét. Nevéhez mégis elsősorban templomok és bíróságok sora fűződik.
Munkásságát végig meghatározta a neoromán és neogótikus stílus, utóbbi
szellemében épült Erzsébet királyné emlékére az Erzsébet Örökimádás templom és
rendház (1904-1908) az Üllői úton. A
Bartók Béla úti Szent Imre Kollégium tervezésekor már a neoromán stílus elemeit
helyezte előtérbe, ahogy ezt bíróságai tervezésekor is tette. A sárvári és tasnádi
járásbíróságok egyaránt neoromán elemeket mutatnak. Utolsó épültei közül
kiemelkedik a győri Új szeminárium épülete, valamint a mecsekszabolcsi Magyarok
Nagyasszonya-plébániatemplom, melynek elkészültét már nem érhette meg.
 |
Budapest, Kőrössy-villa 1899. (forrás: btm.hu) |
Kőrössy Albert Kálmán (1869-1955) építőművészetének
egyedisége abban rejlik, hogy a századfordulós építészet legfőbb színhelyeit
fedezhetjük fel életművében: az Art Nouveau és a Jugendstil kibontakozásától, a
Lechner Ödön nevével fémjelzett magyaros szecesszión át a tízes évek erdélyi és
finn népi motívumokat is felhasználó magyar szecessziójáig. A szegedi születésű
építész tanulmányai befejeztével rövid ideig Sebestyén Arthurral tervezett
neobarokk bérpalotákat, majd 1899-ben önálló irodát nyitott bérvillájának
kertjében, s elsősorban bérházakat és iskolákat tervezett az első
világháborúig. Életpályájának kiemelkedő alkotásai közé tartozik az egykor az
Eskü téren (ma Március 15. tér) Osztálysorsjátékpalota, a legkiemelkedőbb hazai
szecessziós épületek között számon tartott Kőrössy-villa és Walkó-ház, vagy a
mára már egyedülállónak számító jó állapotban megmaradt Philantia virágüzlet
portálja Budapesten. A szerkezeti szempontból is kimagasló alkotások között
érdemes még megemlíteni a Ligeti úti hidat Temesváron, amely korának legnagyobb
fesztávú vasbeton gerendahídja volt, s az egyik utolsó alkotásaként ismert
Tisztviselőtelepi Főgimnáziumot, amely az 1910-es évek legkorszerűbb és
legjobban felszerelt, voltaképpen funkcionalista megközelítésű iskolája volt.
 |
Salgótarján, Acélgyári úti iskola (forrás: magángyűjtemény) |
Marschalkó
Béla (1884-1962) a Kós Károly
nevéhez fűződő Fiatalok csoportjának holdudvarához tartozó építész. A
Műegyetemen végzett, Korb és Giergl-nél szakmát kezdő Marschalkó a magyaros
stílus formavilágát Erdélyből eredeztető építészek között találta meg saját
hangját. Zrumeczky Dezsővel évekig dolgozott együtt, így lett a Wekerle telep
Zrumeczky kapuja, a Tormay Cecile villa valamint Herczeg Ferenc villája és az
Áldás utcai iskola épülete is közös munkásságuk eredménye. Marschalkó önálló alkotásai
nagyrészt a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.- hez köthetőek. Ő tervezte a
salgótarjáni Acélgyári úti elemi iskolát, és az Acélgyári út számos épületét
valamint az ózdi Olvasó épületét, és a negyvennyolc házból álló Velence-telepet.
Családja számára Pomázon álmodott meg egy családi villát, amely több épületével
egyetemben műemléki védettséget kapott. Az általa tervezett házak magukon
hordozzák jellegzetes stílusjegyeiket, nyerskő lábazatuk, osztott táblás
ablakaik, jellegzetes faragott fa részleteik, meredek tetejük összekapcsolja
őket a századelőn megszületett magyaros stílussal.
A fentiekben olvasott ismertető korántsem teljes, a kötetben számos kortárs életműve olvasható még.
Ajánljuk a magyar építészet, városépítészet és művészetek iránt érdeklődő olvasóknak.
A bejegyzés elkészítésében segítségemre volt Dúzsi Éva (Hans Petschnig monográfusa), Jász Borbála (Linzbauer István monográfusa), Torma Ágnes és Kelecsényi Kristóf (Schmahl Henrik monográfusai), Baldavári Eszter (Kőrössy Albert Kálmán monográfusa), Andrássy Dorottya (Marschalkó Béla monográfusa) valamint Horváth Zsuzsa (Aigner Sándor monográfusa).
A kötet bemutatójára 2015. október 29-én kerül sor a Fuga épületében (Budapest, Petőfi Sándor u. 5), 18:00 órai kezdéssel.
Szerkesztette: Horváth Zsuzsa